Kisgyermekként sokan álmodoznak arról, hogy ha felnőnek, lesz majd egy csokigyáruk, és akkor annyi édességet ehetnek, amennyit csak szeretnének. Amikor Csóll Péter belevágott a nagy múltú Stühmer márkás desszertek gyártásába és forgalmazásába, nem ez járt a fejében, leginkább azzal a lehetőséggel élt, amit az élet, ha nem is tálcán, de felkínált neki.
Csóll Péter dolgozott már színészként az egri színházban, volt már asztalos üzeme, üzemeltetett játékgépeket, és foglalkozott árufuvarozással is, amikor 2004-ben gondolt egyet, és megvásárolta az Eger belvárosában lévő Stühmer üzletet, amely jóval a rendszerváltást követően is magán hordozta a szocializmus idején ismert delikátesz üzletek sajátosságát. Kellemes kávé- és sütiillat lengte be az édességboltot, ahová mindig jó volt betérni. Az üzlet nyugodtabb és kiszámíthatóbb vállalkozással kecsegetett, mint a Csóll Péter által addig vitt vendéglátóegységek.
Kezdetben nem is voltak még nagy tervei, mindössze jó ötletnek tartotta, hogy az édességiparban is szerencsét próbáljon. Miután az üzlet jól ment, és a tulajdonos is örömmel végezte, amit csinált, egy barátja biztatására még merészebbet gondolt, és megjelent a piacon a 19. és a 20. században méltán híressé vált Stühmer márka édességeivel.
Miért éppen Stühmer? Az a válasz, hogy „csak”, túl egyszerű lenne… A vállalkozás elindítása, a márka újraélesztése, az egri üzlet megvásárlása nem csupán egy jó üzleti és ingatlanbefektetés volt. Habár a csokoládégyár tulajdonosát semmilyen rokoni kapcsolat nem köti a Stühmer családhoz, gyermekkori emlékei, élményei révén mégis érzett némi érzelmi inspirációt a kezdetektől fogva. A Stühmer márka újbóli életre hívása előtt alaposan utánajárt annak, ki volt az a német származású csokoládégyár-alapító, aki csaknem másfél évszázaddal ezelőtt beírta nevét a magyar édességipar történetébe. Tisztában volt vele, mit várhat a Stühmer névtől, mit hozhat neki a márka. Azóta is tisztelettel gondol Stühmer Frigyesre, és élete legjobb
Csóll Péter dolgozott már színészként az egri színházban, volt már asztalos üzeme, üzemeltetett játékgépeket, és foglalkozott árufuvarozással is, amikor 2004-ben gondolt egyet, és megvásárolta az Eger belvárosában lévő Stühmer üzletet, amely jóval a rendszerváltást követően is magán hordozta a szocializmus idején ismert delikátesz üzletek sajátosságát. Kellemes kávé- és sütiillat lengte be az édességboltot, ahová mindig jó volt betérni. Az üzlet nyugodtabb és kiszámíthatóbb vállalkozással kecsegetett, mint a Csóll Péter által addig vitt vendéglátóegységek.
Kezdetben nem is voltak még nagy tervei, mindössze jó ötletnek tartotta, hogy az édességiparban is szerencsét próbáljon. Miután az üzlet jól ment, és a tulajdonos is örömmel végezte, amit csinált, egy barátja biztatására még merészebbet gondolt, és megjelent a piacon a 19. és a 20. században méltán híressé vált Stühmer márka édességeivel.
Miért éppen Stühmer? Az a válasz, hogy „csak”, túl egyszerű lenne… A vállalkozás elindítása, a márka újraélesztése, az egri üzlet megvásárlása nem csupán egy jó üzleti és ingatlanbefektetés volt. Habár a csokoládégyár tulajdonosát semmilyen rokoni kapcsolat nem köti a Stühmer családhoz, gyermekkori emlékei, élményei révén mégis érzett némi érzelmi inspirációt a kezdetektől fogva. A Stühmer márka újbóli életre hívása előtt alaposan utánajárt annak, ki volt az a német származású csokoládégyár-alapító, aki csaknem másfél évszázaddal ezelőtt beírta nevét a magyar édességipar történetébe. Tisztában volt vele, mit várhat a Stühmer névtől, mit hozhat neki a márka. Azóta is tisztelettel gondol Stühmer Frigyesre, és élete legjobb döntésének tartja, hogy annak idején megszerezte a Stühmer márkanevet.
Régi is, új is
Nagyüzemi csokoládégyártásról, a Stühmer termékek újragondolásáról 2004-ben még szó sem volt. Csóll Péter mindössze abban volt biztos, hogy az induláshoz megvásárolt, Egerhez közeli novaji kis üzletben Stühmer márkás desszerteket szeretne gyártani. A kezdetben csupán bérbe gyártott első Stühmer készítmények, a Korfu kocka és a Korfu szaloncukor rövid idő alatt nagy sikert arattak a fogyasztók körében. Ez mindinkább megerősítette abban, hogy a komolyabb, nagyobb befektetést és szakmai felkészültséget is igénylő csokoládégyártásba is belekezdjen.
„A döntésem ekkor még sem anyagilag, sem szakmailag nem volt megalapozva, ám a gyártási és a fogyasztói igényekhez igazodva szinte folyamatos volt a pénzügyi invesztíció – emlékszik vissza a kezdetekre Csóll Péter, aki Novajon, egy üresen álló vendéglő és élelmiszerbolt helyén kezdett hozzá a csokoládéval bevont mézes tojásfehérje-frappészeletek gyártásába. – Az sem titok.........
Teljes cikkünk a K&K magazin októberi lapszámában olvasható.Ha kíváncsi arra, ők hogyan csinálták, mi lehet a siker receptje, fizessen elő magazinunkra. Most az éves előfizetés mindössze 1980 forint.
