A tőkejövedelmek, mint a kamat, árfolyamnyereség, osztalék adózási szabályozása igen bonyolult, de az átlagember válláról a legtöbb esetben leveszik a terhet, mert az adókat automatikusan levonják, és befizetik helyette. Aki azonban tőzsdézni kezd, részvényeket vesz, vagy sokféle üzletet köt, külföldi értékpapírokat is vásárol, az sokszor alaposan megizzad.

Kezdetben volt az egykulcsos adó, akkor 16, ma már csak 15 százalékos kulccsal. Szép is lenne, ha csak ezzel kellene foglalkozni, de egyrészt ebből járnak kedvezmények, másrészt kitaláltak mellé egy burkolt emelést az EHO (egészségügyi hozzájárulás) névre keresztelt hatszázalékos új sarcot. Ma ott tartunk, hogy egy mezei banki kamat, befektetésijegy-hozam adótétele 15+6, azaz 21 százalék – miközben a kamatok már alig észrevehető nagyságúak –, de sok esetben 0 vagy 15 százalék az adó, egyes esetekben tíz százalék, és külföldi osztaléknál akár teljesen más is lehet.

Ha valaki tőzsdézésre adja a fejét, akkor a tőzsdei ügyleteknél egyrészt könnyítésképpen nem kell az EHO-val számolnia. Másrészt összevezetheti a nyereséges és veszteséges üzleteit, hasonlóan ahhoz, mint a vállalatok a bevételeiket és ráfordításaikat, ami nagy könnyebbség. Ha valakinek ugyanis sok üzlete van, amelyek egy része nyereséges, más része veszteséges, akkor a nyereséges üzletek adója is súlyosan veszteségessé tehetné.

 

Nincs vesztenivalónk

Akár tőzsdézünk, akár csak több éven keresztül őrizgetünk betétet, állampapírt, befektetési jegyet egy banki számlán, a tbsz (tartós befektetési számla) megnyitása mindenképpen ajánlatos. Ez ugyanis öt naptári év letelte után teljes szja-mentességet ad, ha nem nyúltunk a számlán levő értékekhez, és részlegeset, ha csak három évig sikerül megtartóztatni magunkat. A részleges szja-teher tíz százalék, lényegében az egykulcsos adó negyedik kulcsa a tőkepiacon.

A tbsz-ről felvenni ugyan nem lehet pénzt a lejárat előtt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne hozzányúlni a befektetésekhez, közben lehet adni-venni, átstrukturálni, lecserélni valamit egy másik értékpapírra vagy időlegesen készpénzben hagyni a tőkét. Sőt átválthatjuk a pénzünket devizára, és vehetünk belőle külföldi értékpapírokat is, feltéve, hogy ezek az EGT (vagyis az EU plusz pár kisebb állam) országaiban kibocsátott papírok.

Azt szokták mondani, hogy nincsen semmi vesztenivalónk: ha ugyanis mégsem tudjuk megtartani a befektetéseinket az adómentességhez szükséges öt naptári éven keresztül, akkor legfeljebb kifizetjük azt az adót, amit egyébként is kellett volna. Nincs pótlék, büntetés, büntetőkamat vagy egyéb retorzió. Így nem csak akkor érdemes tbsz-t nyitni, ha tudjuk, hogy öt vagy három naptári évig nem lesz szükségünk a pénzre, hanem akkor is, ha nem tudjuk biztosan, mennyi ideig tudjuk nélkülözni.

 

Visszatérítés jár

A nyesz-számla, azaz nyugdíj-előtakarékossági számla sok szempontból hasonlít a tbsz-hez, itt is nulla az adó, ha hosszú távon tartjuk befektetéseinket, és itt is át lehet rendezni, le lehet cserélni az értékpapírokat. De jelentős különbségek is vannak, egyrészt nem vehetünk devizás befektetéseket, másrészt csak nyugdíjas korban juthatunk hozzá a pénzhez.

Nagy előnye viszont, hogy adó visszatérítést lehet kapni a számlára történő befizetések után, jelenleg 20 százalékot, de legfeljebb 100 ezer (nyugdíj előtt állóknál 130 ezer) forintot. Az adott évben a számlára befizetett összeg 20 százalékát visszaigényelhetjük az szja-bevallásban a befizetett szja-ból. Így ezzel a számlafajtával a jól kereső, sok szja-t fizető, évente százezreket félretenni tudó polgároknak érdemes főleg élniük. Kisebb összegeknél a költségek alapján kell dönteni.

A 20 százalékos adóvisszatérítés is a nyugdíj-előtakarékossági számlára érkezik és ott befektethető. A nyesz ugyanakkor bizonyos feltételekkel tbsz-re alakítható át, ezt érdemes lehet megtenni például, ha szja-s jövedelem helyett valamilyen vállalkozási formára térünk át (mint a KATA), vagy már nem akarunk többet befizetni a számlára és még sok év van nyugdíjig.

 

Amit megspórolhatunk

De mennyit ér nekünk az, ha például tbsz-szel vagy nyesz-szel megússzuk az adózást? Az nagyban függ attól, hogy mennyi hozadéka van a befektetésünknek. Vegyünk három példát, egységesen hat évre. Az egyikben egymillió forintot tartunk egyszázalékos éves kamatozású bankbetétben. A másikban szintén egymillió forintunk évi négy százalékot hoz, például inflációkövető államkötvényben. A harmadikban jól elcsípünk részvényalapunkkal egy részvénypiaci emelkedést, és sikerül hat éven keresztül évi tíz százalékot elérni.

Az első esetben a hat év alatt kamatos kamattal is csak 6,2 százalékos, mintegy 62 ezer forintnyi kamatot kapunk, aminek az adója mintegy 13 ezer forint. A másodikban már 29, a harmadikban 162 ezer forint az adó, amit megspórolhatunk. (Lásd a táblázatot.)

További kérdés, ki vallja be az adót az adóbevallásban, és ki fizeti be? Sok esetben (például bankbetét, nyílt végű befektetési alap, állampapír), ha az adó tétele egyértelmű, a bank vagy brókercég vonja és befizeti helyettünk. Máskor, főleg a tőzsdei ügyleteknél a nyereség-veszteség összevezetésével, illetve az előző évek esetleges veszteségeinek áthozatalával (adókiegyenlítés) is számolni kell, és magunknak kell bevallani, megfizetni. Az osztalékokat is általában be kell írni a bevallásba, akkor is, ha vontak utána adót.

Összességében azt mondhatjuk, hogy akinek sokmillió forintja van, és kockázatosabb befektetéseket is vásárol, vagy állampapírjait sok évig akarja tartogatni, annak nagyon megéri a tőkepiaccal behatóbban foglalkoznia. Hosszú idő vagy nagyobb összegek esetén nemcsak hogy 1-2 százalékpontos hozamkülönbség is nagyra nőhet, hanem az adókat is meg lehet úszni. Miközben a munkánk terhei után az állam közel ötven százalék közterhet is elvehet, a tőkepiacra fordított munka hozadékának nulla is lehet az adója.