A közelmúlt rekordmagas inflációja a pénzügyi tudatosság felé fordította a magyarokat, egyre többen igyekeznek megtervezni pénzügyeiket – derül ki a Provident kutatásából. A változásra szükség is van: honfitársaink európai összehasonlításban továbbra is nehezen boldogulnak a pénzügyi termékek világában.
Immár a magyar családok bő kétharmada megtervezi a pénzügyeit egy friss Provident-kutatás adatai szerint – az arányuk nő, összességében azonban még mindig az alacsony pénzügyi tudatossággal rendelkező társadalmak közé tartozunk. Elméletben könnyen elboldogulunk a pénzügyekkel: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Development, OECD) legutóbbi, 2022-2023-ban végzett felmérése szerint a magyar felnőttek 75 százaléka tudott helyesen válaszolni a pénzügyi alaptudást biztosító alapfogalmakkal (pl. infláció, egyszerű kamat, kamatos kamat, kockázat, diverzifikáció) kapcsolatos hét kérdésből legalább ötre - ez jóval magasabb, mint az OECD országok 58 százalékos átlaga. A magyaroknál jobb eredményt csak Hong-Kong, Németország és Észtország polgárai értek el. Hiába ugyanakkor a stabil lexikális alap: amikor a pénzügyi kérdésekben történő konkrét döntések kerülnek napirendre, vagyis az elméleti tudást gyakorlati példákban kell hasznosítani, a magyarok rendkívül gyengén teljesítenek. Hazánknál csak Ciprus és Jemen állampolgárai mutattak nagyobb bizonytalanságot pénzügyi döntéseikben a felmérésben részvevő (részben a szervezeten kívüli) közel negyven országból. A magyarországi 20 százalékos arány rendkívül messze van az OECD országok 52 százalékos átlagos értékétől.
Igaz, az OECD öt évvel korábbi felméréshez képest 80 százalékkal nőtt a kamatos kamatszámítást helyesen megoldó magyarok aránya, ám ez még mindig azt jelenti, hogy háromból két hazánkfia nem érti, hogyan gyarapodik a betét (vagy éppen a hiteltartozás) a bankban.
A Provident ezúttal az OECD országainál szűkebb listán, abban a 9 országban vizsgálta az emberek pénzügyi termékekkel kapcsolatos attitűdjét, ahol finanszírozóként jelen van. Mi magyarok ebben az összevetésben is alulmaradtunk: bár 2023-hoz képest 50,1 százalékról 52,3 százalékra nőtt a pénzügyek terén saját bevallásuk szerint jól eligazodók aránya, ám a hazánk mellett Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Észtországban, Litvániában, Lettországban, Mexikóban és Ausztráliában elvégzett felmérés 61,4 százalékos átlagától még mindig nagyon messze vagyunk –ezúttal a hölgyeknél sokkal jobban teljesítő magyar férfiak eredménye is jócskán elmarad a Provident felmérés eredményének átlagától.
Gátló félelem
A tudás és gyakorlat közötti szakadék következménye, hogy nem is merünk pénzügyi döntéseket hozni. A kutatási eredmények arra is rávilágítottak, hogy a hiányosságokat nem akarjuk nyilvánosan felvállalni, és így segítséget sem kérünk. Az OECD vizsgálatában
részt vevő felnőtteknek mindössze a 26 százaléka hasonlítja össze a különböző pénzügyi szolgáltatók termékeit egy-egy pénzügyi döntés előtt. Ennél is alacsonyabb, mindössze 24 százalék azok aránya, akik ehhez független szolgáltató segítségét veszik igénybe. Magyarországon a helyzet ennél még sokkal rosszabb: a pénzügyi termékek több különböző szolgáltató közötti összehasonlítását mindössze az emberek 8 százaléka teszi meg, független pénzügyi tanácsadók véleményét pedig 100-ból csak 6 válaszadó tartja fontosnak.
A felmérések átlagában a magyarok 38-45 százaléka semmilyen megtakarítással nem rendelkezik, miközben a kimutatások szerint a háztartások szűken vett (azaz a cégek értékét figyelembe nem vevő) vagyona 2024. június végén meghaladta a 74 ezer milliárd forintot. Láthatóan nagyon erős a vagyonkoncentráció, azaz a jegybank által kimutatott pénzügyi vagyon döntő része a tehetősebbeknél összpontosul – a fenti vagyontömeg felén a leggazdagabb 10 százalék osztozik, a teljes pénzügyi vagyon egyharmada pedig a társadalom legfelső 1 százalékának birtokában van. (Forrás: https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2024/04/gazdag-egy-szazalek-hazai-penzugyi-vagyon). Ugyanakkor mindenképp érdemes annak is utánajárni, hogy a fennmaradó rész tagjai hogyan sáfárkodnak saját vagyonukkal.
Növekvő tudatosság
A kulcsszó a tervezés: az OECD felmérése szerint a 2018-as 20 százalék után 2022-23 fordulóján már 10 magyar háztartásból négyben készítettek valamilyen módon családi költségvetést. Ezzel az aránnyal még mindig a lemaradók között vagyunk, de a javulás kézzelfogható. A tudatosság növelésében minden bizonnyal komoly szerepet játszott az infláció, ami az energiaár-válsággal együtt kiemelt fontosságúvá tette a bevételek és a kiadások tudatos számbavételét. A bevételeink az esetek döntő részében tervezhetőek, és behatárolják a kiadásainkat – már ha tartjuk magunkat az „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!” közmondás igazságához.
A változás jele, hogy míg 2023-ban csupán a magyar családok 60 százaléka tervezte meg legalább részben előre a család előtt álló kiadásokat, idén tavasszal már 64,3 százalék volt ugyanez az arány – derült ki a Provident felméréséből. A magyarok 23,6 százaléka minden egyes kiadását megtervezi – ez a mutató lényegében megegyezik a családi költségvetésre vonatkozó OECD-felmérés eredményével. Az előző évhez képest örvendetes az is, hogy 36,4 százalékról 41,1 százalékra emelkedett azoknak a családoknak az aránya, ahol legalább a főbb várható kiadásokat igyekeznek számba venni.
Biztonságot kereső nők, váratlanra számító férfiak
Az adatokat tovább szálazva kiderül, hogy a család folyamatos pénzügyi biztonsága inkább a nők számára prioritás – a minden kiadást megtervezők körében 24,5 százalék a hölgyek részaránya a férfiak 21,7 százalékával szemben. A kockázatok felmérésben viszont a férfiak jeleskednek: a nagyobb kiadásokra a férfiak 46,9 százaléka tesz félre, míg a hölgyek esetében ez az arány csak 35,6 százalék.
A településméret szerinti mentalitásbeli különbség köszön vissza a Provident felmérése szerint abban, hogy míg a falvakban és a kisebb településeken élők magasabb arányban vesznek számba minden kiadást, addig a városi polgárok inkább a jelentősebb kiadások megtervezésére helyezik a hangsúlyt. A magasabb iskolázottságúak körében jóval jelentősebb a nagyobb kiadásokat tudatosan menedzselők aránya, míg az alacsonyabb végzettséggel bírók körében inkább az összes költés megtervezése a jellemzőbb.
Logikus tapasztalat, hogy az életkor előrehaladtával nő a teljes kiadás-menedzsmentet alkalmazók aránya. Abban viszont meglepő eredményt hozott a Provident felmérése, hogy a nagyobb kiadások előzetes felmérésében nem látszik szignifikáns különbség a fiatal, a középkorú és idősebb emberek között.
Összességében javul a kép, ám a felzárkózás üteme még lassabb a kívánatosnál. A megoldást a digitalizáció hozhatja meg – a termékek mellett ugyanis az információk is könnyebben elérhetőek a virtuális térben, és a számítógéppel, mobiltelefonnal szemben talán a szégyenérzet sem akkora, amely megakadályozná, hogy a pénzügyi döntés előtt álló ember segítséget kérjen. Persze, veszély itt is leselkedik ránk: digitális térben az ügyfelekre leselkedő kockázatok sokkal komolyabb kihívást jelentenek, mint amilyen mondjuk a kamatos kamat kiszámítása.