Hosszú évtizedek tapasztalata szerint a tőzsdék leggyakrabban ősszel, augusztus és október között omlanak össze, októberben időnként különösen drámai események zajlanak. Ugyanakkor ezek a mélypontot jelentik, utána november-decemberben gyakran következik heves emelkedés.
A tőzsdei befektetők, szakértők év végi ralinak, vagy Mikulás-ralinak nevezték el az év vége közeledtével gyakran tapasztalható erőteljes emelkedést. Bár sokan kutatják a jelenség okait, eddig csak különböző feltételezések láttak napvilágot. Ha lenne biztos, jól azonosítható ok, az fel is számolná magát a jelenséget, hisz onnantól kezdve mindenki felkészülne rá, így már be sem tudna következni. De nem is az ok keresése a fontos, hanem az, a statisztikák szerint mekkora az esélye annak, hogy a dolgok tényleg így alakulnak, és hogy ezzel befektetőként mit kezdhetünk.
Természetesen az amerikai tőzsdét érdemes vizsgálnunk, hisz az elmúlt 100-150 évben szinte minden ott dőlt el, ami tőzsdeileg lényeges, a többi piac leginkább Amerikát követte. Pontos statisztikával 120 évre visszamenőleg rendelkezünk az egyes évszakok, sőt az egyes hónapok tőzsdei folyamatairól. Noha ma már az S&P 500 a legfőbb amerikai index, ezúttal a Dow Jonest vesszük alapul, mivel arról van ilyen hosszú adatsor. Ezek szerint az index az októberben elért mélyponthoz képest az év végéig átlagosan 6,8 százalékot emelkedett, miközben az egész éves átlag 10 százalék. Az emelkedés java tehát év végén zajlott.
Különösen érdekes lehet az elmúlt pár évtized, mivel ennek eseményeit már a mai befektetők is átélhették rövidebb-hosszabb időn keresztül. Az elmúlt 30 év komolyabb piaci összeomlásai mind őszre estek. Az 1987-es, napon belüli 30 százalékos szakadás, talán minden idők leghíresebb egynapos krachja októberben volt, az 1997-es ázsiai vírus és az 1998-as orosz válság egyaránt nyáron kezdődött, és októberig tartott, majd mindkét esetben heves emelkedés következett év végégig. Végül a legemlékezetesebb, a 2008-as összeomlás is nyár végén indult, és októberre teljesedett ki.
Október, a medveölő
Nem véletlen, hogy az október a lényeges: az esések rendszerint nyár végén és kora ősszel zajlanak, így alakul ki az októberi mélypont, ahonnan van hová emelkedni. A Marketwatch érdekes statisztikát közöl, amely azt mutatja, hogy egy hónap mélypontjától a következő hónap végéig mekkora az átlagos elmozdulás. Ebből az látszik, hogy az október a nyertes, utána következik a november (így adódik a december végéig tartó legjobb időszak). A leggyengébb pedig az augusztus, így igazoltnak tekinthetjük a nyár végi eséssel kapcsolatos tapasztalatokat is.
Még egy adat: megvizsgálták, hogy az 1900 óta lezajlott 35 „medve piac” (amikor az index többet esett, mint 20 százalék) melyik hónapban ért véget, és azt találták, hogy 8 esett októberre, miközben egyenletes eloszlás esetén kevesebb, mint 3 lenne ez a szám. Az érdekesség kedvéért megnézték azt is, hány emelkedő trend ért véget októberben: az egyenletes eloszlás esetén várható hárommal szemben csak egy. Így tehát egyértelmű, hogy az októberi mélypontot és általában az októbert gyakrabban követi emelkedés, mint bármilyen más időszakban.
Nézzük ezek után az elmúlt 30 év eseményeit kicsit részletesebben. 1987-ben már öt éve tartott a második olajválság lezárulását követő emelkedő trend, és ebben az évben begyorsult, mivel öt év után már boldog-boldogtalan a tőzsdére rohant, hogy ne maradjon le a szakadatlan és egyre gyorsuló emelkedésről. Ekkor jött, mint derült égből a villámcsapás, a Dow Jones 30 százalékos zuhanása, amelyet hűen követett az akkor kapitalista világ valamennyi lényegesebb tőzsdéje. A 30 százalékos nap után, akinek még volt részvénye és nem adta el, megijedt, hogy még pár ilyen nap, és minden nulláig esik. Ezért fogták magukat, és kiszórták részvényeiket, persze ez lett a piac alja, hisz miután a pánikolók eladtak mindent, nem maradt, aki nyomott áron akart volna adni. Jöhetett az év végi rali.
Ázsiai vírus és orosz válság
A piacon innentől kezdve egy évtizeden át viszonylagos nyugalom volt, 87 törése után folytatódott az emelkedő trend, amely 95-ben be is gyorsult, és 96 elején érte el a mi pesti börzénket. 1997 nyarára ismét túlzottan előreszaladtak a piacok, boldog-boldogtalan részvényt vett, a „bika” le kellett hogy rázza magáról a rá csimpaszkodókat. Ezúttal találtak egy okot is a befektetők: Ázsia néhány mesterségesen túlértékelt valutája hirtelen összeomlott, tőzsdéik is kaptak egy nagyot.
Normál körülmények között a főbb amerikai és európai tőzsdéknek meg sem kottyan az ilyen, de most már be kellett következnie a korrekciónak, így nyár közepétől indult a zuhanás, ami egy ízben a Dow Jones 7-8 százalékos esését is elhozta, így máris előkerültek a 10 évvel korábbi emlékek. A pánikszerű eladási hullám lezajlott, az október tankönyvien meghozta a fordulatot, emelkedés indult, ami különösen decemberben volt igen erőteljes.
Az viszont érdekesség, hogy a következő év ismétlést hozott. Utólag visszanézve ez azt jelezte, hogy összességben már túl régóta tartott, és túl messzire ment az emelkedő trend 16 év alatt. Az ok, ami az újabb ijedelmet kiváltotta, az orosz válság volt: az olajár 10 dollár alá esése miatt az orosz gazdaság teljes összeomlása. Nos, normál esetben egy ilyen megint csak nem rengeti meg a világot, de megint sokan ültek a bikán, le kellett potyogniuk róla.
Egy óriási alap is összeomlott, ezért sokan attól féltek, hogy a világ egész pénzügyi rendszere is követni fogja (erre még 10 évet kellett várni), így aztán szép kis kitárazás következett. A mélypont megint októberben volt, pontosabban egy dupla alj alakult ki augusztusi és októberi mélyponttal. Végül az olajár emelkedni kezdett, Oroszország megnyugodott, a tőzsdék iszonyatos vágtába kezdtek, különösen novemberben. Megint jött a szép klasszikus év végi rali.
2008 és a közelmúlt
Az óriási, 18 évesre nyúlt emelkedő trend végül 2000-ben tetőzött, ezt eső, majd egy újabb emelkedő trend követte, és 2008-ban jött el a világvége. A páratlan eseménynek ezúttal megvolt a racionális alapja: néhány bank összecsomagolta az ingatlanlufiban adott jelzáloghiteleket kvázi alapokba, és ezek befektetési jegyeit úgy árulták, hogy nem lehetett pontosan tudni, mit tartalmaznak. Ezek lettek az úgynevezett mérgező eszközök, sok bankhoz kerültek belőlük, és amikor 2008-ban, természetesen nyár végén, kiderült, hogy semmit nem érnek, és a Lehman Brothers csődbe is ment, mindenki megijedt, hogy bármely bankrészvény értéktelen lehet, hisz nem lehet tudni, kinél van, és kinél nincs ilyen toxikus eszköz.
Így minden bankpapír töredékére esett, a veszteségek fedezésére pedig más részvényeket is eladtak, a világ pénzügyi rendszere pedig egy-két napig akadozott a teljes bizalomhiány miatt, bár ezt a kormányok és jegybankok hamar áthidalták. A mélypont ismét októberben volt, de nem a végső: egy átmeneti év végi rali után jött még egy utolsó nagy eladási hullám, 2009 februári mélyponttal. Érdekes viszont az, hogy a piacok azóta, vagyis több mint hét és fél éve emelkedő trendben vannak.
Nézzük ezek után a közelmúltat, sőt az idei évet. Az elmúlt két évben tulajdonképpen szépen működött a séma. Eső trendekről szó sem volt, de mindkét évben volt hirtelen, gyors korrekció. Az S&P 500 grafikonján jól látszik, hogy 2014 szeptemberében és tavaly szeptemberben egy-egy 10 százalékos gyors zuhanás zajlott, majd jött az év végi rali, ez tavaly a szokásosnál korábban, már októberben lezajlott. Idén viszont az őszi eső elmaradt, így az év végi ralinak is kisebb az esélye.
Hogy kereshetünk vele?
Adódik a kérdés, hogy ha ilyen törvényszerű a nyár végi és ősz eleji zuhanás, majd az év végi rali, akkor hogyan lehet ezt kihasználni a befektetési stratégia kialakításakor? A helyzet azért nem könnyű, mert mint láttuk, nem minden évben ismétlődik a jelenség. Ha egyszerűen azt a stratégiát követjük, hogy minden év októberében megveszünk, mondjuk egy indexalapot vagy nyitunk egy indexhatáridőt, majd ezt év végén zárjuk, akkor csak nagyon hosszú idő átlagában érünk el biztos és megfelelő hozamot, hisz egyrészt eltelhet pár év, amikor nem zajlik le a várt mozgás, másrészt belefuthatunk egy elnyúló „medve” piacba, amikor az év végi kedvezőbb teljesítménnyel együtt veszteséget szenvedünk el.
Viszont azokban az években, amikor lezajlik egy látványos esés ősz elején, nagy októberi mélységgel, tényleg egészen nagy az esélye, szinte már-már garantált az év végi hegymenet, hisz ezt mutatták a felsorolt példák. A nyár végi nagy összeomlások tehát októberben nyugodtan megvehetők, ha egy évben bekövetkeznek.