Már kétszer csökkentették itthon idén az ötéves inflációkövető kötvények kamatprémiumát (február végén és május közepén), az infláció pedig határozottan visszatért a pozitív tartományba, évi 2-3 százalék közé. Az egyéves fix kamatozású állampapírok reálkamata várhatóan negatív lesz, a megtakarítások jelentős része veszíteni fog a vásárlóerejéből gyarapodás helyett. Az egyik megoldás a részvény.
 

A részvényárak egyre magasabbra kúsztak az utóbbi években, és idén is újabb rekordokat döntöttek a tőzsdeindexek. Lehet, hogy innen majd jön egy 10-20-30 százalékos korrekció. De az is lehet, hogy soha nem lesznek ilyen olcsók a részvények, és ha lesz is korrekció, akkor az sokkal feljebbről fog indulni, és feljebb is áll meg.

 

Azok a részvénytársaságok azonban, amelyek jelentős osztalékot fizetnek ki, valamivel több fogódzót adnak a részvényeseknek. Legalábbis amíg nem jön nagyobb recesszió, és nem kell csökkenteniük az osztalékfizetésüket, a részvényesek folyamatos, bankbetét és állampapír feletti
bevételhez juthatnak. Még akkor is, ha közben a tőzsdei ár esetleg leesik. Ha nem akarok eladni, rövid- és középtávon nem kell hogy érdekeljen a tőzsdei ár. Ha eközben az eredeti befektetésemre kapok évi öt százalékot, miközben a kamat csak három, elégedett is lehetek.

 

 

Hozam, jövedelem

 

Nézzük a számokat. A német osztalékkirályok, a DAX index öt legjobb osztalékhozamú vállalata (ProSiebenSat 1, Munich Re, Daimler, Allianz, BMW) a május közepi állapot szerint 3,9-4,8 százalékos hozamot ígért a tavalyi eredményekkel. Az erre az évre várható nyereséggel ez valószínűleg nő majd, a becslések szerint 5,0 és 5,8 százalék közé. A DAX indexben levő 30 cég a 2016-os nyereségből is 11 százalékkal növelte kifizetendő osztalékát 2015-höz képest.

 

Az osztalék jó tulajdonsága, hogy nőhet, de a rossz hír az, hogy csökkenhet is. Ezt a kockázatot, bizonytalanságot azonban a piac megfizetteti, magasabb hozamot vár el az osztalékrészvényektől, mint az állampapírhozamok. Méghozzá sokkal magasabbat.

 

A német állampapírok hozama nemrég 15 évre csak évi 0,67 százalék volt. Ehhez képest egy évi ötszázalékos osztalékhozam több mint négy százalékpont pluszt jelent. Eközben Magyarországon a 15 éves hozam 3,7 százalék, ha ezt akarnánk négy százalékponttal megfejelni, már 7,7 százalékot kapnánk. Ekkora osztalékhozama egyik magyar cégnek sincs, a kisebbeknek sem, ebből is látszik, hogy érdemes a magyar papírokon kívül másban is gondolkodni.

 

A nyugat-európai nagyvállalatok átlagos osztalékhozama a számítások szerint 3,5 százalék körül van, Amerikában csak mintegy 2,0 százalék. Az USA-ban azonban az utóbbi években a cégeknek és tulajdonosaiknak az volt a jobb megoldás, ha osztalékfizetés helyett inkább saját részvények visszavásárlásával fizették ki a nyereséget. Így az osztalék helyett árfolyam-nyereségként keletkezett a jövedelem a részvényeseknél, és aki akart, eladott valamennyit papírjaiból. Nyugaton sokan vannak, biztosítók, nyugdíjalapok, alapítványok, magánszemélyek is, akik a rendszeres tőkejövedelemből élnek, nekik az fontos. Emiatt aztán rengeteg vagyonkezelő, alapkezelő is van, amelyik osztalékokra vagy más rendszeres jövedelemre építi a befektetési politikáját. Az interneten számtalan cikk, weboldal, elemzés, osztalékos adatbázis, osztalékrészvény-index, sok tucatnyi ETF (tőzsdén kereskedett alap) és aktívan menedzselt befektetési alap várja a befektetőket. Már erre szakosodott mobilalkalmazások is léteznek.

 

 

Osztalékcsapda

 

Egy komoly veszély, amit el lehet kerülni befektetési alapok segítségével, az úgynevezett osztalékcsapda. Sok cégnek ugyanis azért nagyon magas az osztalékhozama, mert a múltból ugyan még van kifizethető nyeresége, de a jövőben már nem lesz, vagy legalábbis kétséges. Például olajcégek, amelyek korábban hájasra keresték magukat, de amióta a kőolaj ára kevesebb, mint a felére esett vissza, alacsonyabb a nyereségük.

 

Van cég, amelyik tartalékokból, sőt hitelből fizet osztalékot, inkább nem ruház be, lényegében feléli a vagyont. Vagy olyan vállalat, amely eddig jól keresett, de most megérkezett az erős konkurencia, és biztosra vehető, hogy ezt nem fogja tudni többé megismételni. Tehát forognak olyan részvények, ahol nem az osztalék magas, hanem az árfolyam alacsony, és jó okkal. Aki csak a magas osztalékhozamot vadássza, az azt veheti észre, hogy magas volt, majd gyorsan eltűnt.

 

Ezek kiszűréséhez ugyanúgy meg kell vizsgálni minden céget külön-külön, mint egyébként a részvények elemzésénél. Ez egy átlagos befektető számára nyilván túlságosan időigényes feladat, nemigen éri meg beleásnia magát. Főleg, hogy a kockázat józan megosztása érdekében ajánlatos legalább tucatnyi részvényt vásárolni, ezeket később is nyomon követni. Lehetőleg mindjárt több országban és több devizában.

 

Sokféle stratégia létezik ezek kiszűrésére, az egyik kézenfekvő, mondhatni kötelező módszer, ha nemcsak a legutóbbi osztalékot figyelik, hanem a sok éves teljesítményt is. Az amerikai SPDR S&P Dividend ETF (SDY) például olyan részvényeket vesz, amelyek osztaléka már legalább 20 éve minden évben növekedett, évről évre, kivétel nélkül, folyamatosan. Így sem száz százalék, hogy ez a jövőben is így marad, de meglehetősen növeli a bizalmat egy ilyen idősor.

 

 

Kamatcsapda

 

Egy másik buktató a kamatcsapda. Ahogy a kötvények árfolyama is leesik, ha a kamatszint felmegy – mert ugyanattól a kötvénytől magasabb megtérülést várnak el a befektetők –, úgy az elsősorban osztalékért vásárolt részvények árfolyama is nagyot eshet, ha a kamatokban nagy változás jön.
Ez persze az egész részvénypiacot is visszavetheti, de nem feltétlenül és mindig. Az amerikai részvénypiac például az idén annak ellenére szárnyal tovább, hogy a kamatszintet szépen lassan tovább emelik.

 

A nagy kockázat persze az, ha komolyabb recesszió, gazdasági visszaesés következik, és a társaságok nyeresége csökken, netán egy részük csődbe is megy. Ekkor a részvényárfolyamok is csúnyán vissza fognak esni, az osztalékok is mérséklődhetnek, vagy sok cégnél teljesen el is apadhatnak. Ekkor persze minden részvény, sőt a kötvények zöme is veszíthet értékéből, akár éveken, egy-két évtizeden át is.

 

Erre az esetre, ami egyben jó vásárlási lehetőségeket is tartogathat, mindig érdemes kockázatmentes, nem hosszú futamidejű állampapírokat, visszaváltható lakossági papírokat tartogatni. Ha megjön majd a 2009 óta hiába várt nagy esés, vagy akár csak egy 10-20 százalékos korrekció, jobb áron, jobb osztalékhozammal lehet majd értékpapírokat vásárolni.
Az utóbbi húsz év kisebb visszaeséseinek és nagyobb zuhanásainak legalábbis többnyire az volt a tanulsága, hogy előbb-utóbb megint felfelé indultak el az árak, és aki pánikban vett, jól járt.

 

 

Az osztalékhozam magyar példákon

Az osztalék fontos mérőszáma az osztalékhozam, ez az egy részvényre jutó osztalék és árfolyam hányadosa. A Magyar Telekomnál például 25 forint volt az idén fizetett osztalék, a részvény nemrég 465 forint, ez 5,38 százalékos osztalékhozam. Egy olyan kötvénynek felelne meg, amely 5,38 százalékos kamatot fizet, de csak akkor, ha sem az osztalék, sem az árfolyam nem változik. A Mol hasonló adata 2,8 százalék (625/22 465 forint), az OTP-é 2,2 százalék (190/8480).

 

A gazdasági növekedéssel, a cégek fejlődésével párhuzamosan azonban a részvények nagyobb részének osztaléka általában növekszik, ez történt az utóbbi években a Molnál és az OTP-nél is. Más cégek visszafejlődhetnek, bajba kerülhetnek, osztalékuk csökkenhet, el is maradhat, árfolyamuk süllyedhet.