A gasztroforradalom kitörése óta már nem hangzik jól az, hogy vendéglő, ezért a 3 éve nyitott helyet, egy piaci hentesüzlet és egy francia bisztró keverékét, Kispiac Bisztrónak nevezték el a tulajdonosok. A hely alig 50 négyzetméter, nyitott konyhával, maximum 20 fős befogadóképességgel, a belváros bank-, iroda- és követségi negyedében, a pesti kis csarnokok egyikének utcai frontján. Vendégei : öltönyös urak , piacoló belvárosi háziasszonyok, tripadvisort bújó turisták, mindenki, aki a húst hússal, a pirított krumplit hagymával és káposztával vagy akár savanyúsággal szereti enni, úgy, ahogy azt tették nagyszüleink a boldog békeévekben a pesti kisvendéglőkben.

Még ki sem derül, hogy mit választunk, de egy hímzett előke, úgynevezett „partedli” , a hely cégére kerül ránk, sicher, ami sicher, a szép ingünkön ne ejtsen foltot a pecsenyelé.

Állandó ajánlatok: pecsenyehúsok 18-28 sorban a falon körben felsorolva, valamint napi ajánlatok sokasága teszi nehézzé a választást.

Borjú, kacsa vagy malac, már csak ez a kérdés. A pecsenyesütő gépen, a híres francia rotisserie-n készül a húsok nagy része, hagyományos lassú sütögetéssel – semmi cotton, semmi lágyvíz, ahogyan Bradley Cooper, a szakács fenegyereket játszó aktuális szívtipró említette a minap látott Ételművész című filmben. Miközben néztem ezeket a húsokat a pecsenyesütő alján sorakozni, folyton ez járt az eszembe: itt nincs sous vide gép, nincs nejlonba zárt aroma, csak jól kiválasztott alapanyag – nagy része, gondolom, valamelyik csarnok legjobb hentesétől –, itt szív és lélek van, amit a tulajdonosok jelenlétükkel visznek be a bisztróba nap mint nap.

Választani nehéz, ezért a leveseket gyorsan kikérjük: palóc és gombakrémleves érkezik villámgyorsan. Nem találunk rajtuk fogást: a palóclevesnek az outlookja is kifogástalan: szép színvilágot ad a zöldbab, a sárgarépa, a marhahús és a tejföl elegye: tartalmas, ízletes és ennyi. A gombakrém egy erős, vegyes gombákból turmixolt, inkább kicsit darabos, mintsem krémes állagú leves, szarvasgomba ízesítésű olajjal tették még karakteresebbé.

Fő fogásnak előbb borjúmájat választunk, de kedves fiatal pincérünk tanácsára végül mégis a malacoldalasnál és egy jól megtermett malaccsülöknél maradunk. Mindkét étel házi sült burgonyával és bajor sült káposztával érkezik, csípős mustár dísszel a tányéron. A krumplit is a pecsenyesütőben, friss fűszerekkel ízesített húsok szaftjában, sütik ropogósra.

A főételekhez házi vegyes savanyúság tálat is ajánlanak nekünk. Nem bánjuk meg.

A húsok belül omlósan, kívül kicsit keményen, de késsel még épp vághatóan érkeznek – a fiatal malac bőrét a pecsenyesütőben perzselték. Megjegyzem, legutóbbi ittlétemkor külföldi vendégeim is a malaccsászártól aléltak itt el, és a kacsamájtól.

Pincérünk szerint ezt a sok húst le kell zárni valami édességgel: házi szilvás derelye és Rákóczi-túrós lesz a befejező fogásunk. A főételekhez balatoni olaszrizlinget és villányi rosét fogyasztunk. A számla végösszege az elfogadható 10 ezer forint körüli számnál áll meg.

Hogy miért tetszik annyira a Kispiac? Mert olyan egyszerű húsételeket kínálnak, amilyet a többség bármikor szívesen fogyaszt, de olyan színvonalon és odafigyeléssel, ami az ilyen fogásokra eddig egyáltalán nem volt jellemző mifelénk. Amikor külföldi vagy akár belföldi barátunknak akarunk magyaros, de nem folklóros-turistás éttermet megfizethető áron ajánlani Budapesten, akkor valami ilyesmire gondolunk. Ha szimplán csak jót akarok enni, akkor ilyen helyre vágyakozom. Fontos még, hogy itt akár 3000 forintért már majdnem jól lehet lakni, de ajánlatos előre asztalt foglalni a hely szűkössége és népszerűsége miatt.