A Wachau név persze nem volt mindig olyan egyértelmű szinonimája a minőségnek, mint manapság. Az 1800-as évek végén 21 kötetben kiadott Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben könyvsorozat második kötetében (Bécs és Alsó-Ausztria, 1888) még így írnak a vidék borairól: „A klosterneuburgi és nussdorfi már régóta a legjobb fehérbornak van elismerve, ami leginkább a káptalannak köszönhető. Ezután a gumpoldskircheni és bisambergi borok következnek, melyek kellemes ízük által tűnnek ki. A kremsi és retzi, valamint a meilbergi és stinkenbrunni a jó fehér asztali borok közé tartoznak; a jó közepes borok termelése, melyek közül a brünnerstrasseni meg a feldsbergi a jobbak, a wachaui pedig a kevésbé jók közé tartozik, részint közönséges fogyasztásra, részint arra szolgál, hogy könnyebb magyar borokkal keverjék, mely célra fölötte alkalmasak.” Már akkor sem volt egyértelmű, majd száz évvel később pedig még kevésbé, hogy Wachau fogja felhelyezni Ausztriát a világ bortérképére. Mégis így történt.

 

Térképet elő

 

Ittak már oszrák Grüvee-t, és szerették? Ez nem is csoda. Jó eséllyel a bor, ami tetszett, a Wachau nevű borvidékről származott, amely a Duna nevű folyó mellett található Ausztriában, Közép-Európában. Az ország fővárosától, Bécstől nyugatra 85 km-re a Duna beszorul a hegyek közé, és csodálatos kanyarokat ír le. Ezeknek a hegyeknek a déli oldalát több száz éves kőteraszok díszítik, melyeken a helyiek szőlőt termesztenek. Ez a Wachau borvidék, melyet két város határol, nyugaton Melk, keleten pedig Krems. A borvidék főbb települései Dürnstein, Rossatz, Weissenkirchen és Spitz, de szintén elég ismert Willendorf, igaz nem a borok, hanem az itt megtalált 30.000 éves szobrocska, a willendorfi Vénusz miatt.

 

33 év történelem

 

Az 1980-as években Ausztriában olyan súlyos borhamisítási botrány tört ki, ami alapjaiban rengette meg az ország bortermelését. Az ezt követő rekonstrukció gyors volt és cseppet sem fájdalommentes. Ami ebből a sztoriból Wachaut illeti, az az, hogy 1983-ban a helyi termelők létrehozták a Vinea Wachau nevű szervezetet, és megalkották a Codex Wachaut, ezt a mai napig működő szigorú eredetvédelmi és minőségi rendszert. Ennek a lényege az, hogy a Wachau név alatt forgalomba került borok alapanyaga csakis a borvidékről származhat, és palackozni is csak a borvidéken belül lehet. Ezen felül nem lehet a borokhoz cukrot vagy mustsűrítményt adni, továbbá tilos megváltoztatni a borok természetes aromavilágát, így tilos az új fahordó használata is, valamint kötelező a kézi szüret!

 

Ezeken túl megalkottak egy három szintből álló rendszert, ami Ausztrián belül is csak itt használatos, és jelentős segítséget jelent a vásárláskor is, ha még sosem találkoztunk wachaui borral. (A rendszer kizárólag a száraz borokra vonatkozik!) Ha egyszerűen próbáljuk megfogalmazni, akkor a Steinfeder jól illeszkedik a ma egyre divatosabb könnyed bor kategóriába az alacsony alkoholtartalommal és a magas savakkal. A Federspiel már tökéletesen megmutatja a dűlők eltérő karakterét, de ezt még jellemzően botritisz nélkül teszi, míg a Smaragdnál a tökéletes érettségű szőlőt (gyakran botritisszel) szüretelik le. Ez utóbbi értelemszerűen csak a legjobb fekvésű területeken történik meg, és a borok alkoholtartalma gyakran eléri a 14%-ot is. A két fő szőlőfajta a rajnai rizling (Riesling) és a Zöldveltelini (Grüner Veltliner), de elvétve mással is lehet találkozni a palackban.

 

Mire várunk, induljunk!

 

Wachau Budapesttől tényleg csak néhány órára fekszik. Útba esik Bécs, így aki megunja a vezetést, az máris megállhat a császárvárosban, de ha mégis továbbmegyünk, az olyan lesz, mintha egy másik világba érkeznénk. Melkben ki ne hagyják a kolostor meglátogatását, Willendorfban a Vénuszhoz kapcsolódó múzeumot (novembertől áprilisig zárva tart), Spitzben a sétát fel a szőlőhegyre (a GPS-be ezt írjuk be: Spitz, Quitten 1.), ahonnan egészen elképesztő kilátásban lesz részünk! A szőlőkkel tarkított teraszok a meredek hegyoldalakkal és az alant zúgó Dunával már itt rabul ejtik az embert.

 

Hát még, ha továbbhaladunk Dürnstein felé, ahol Oroszlánszívű Richárd is raboskodott egy ideig! A legtöbbet fotózott osztrák kisvárosban minden van, mi szem-szájnak ingere, éttermek és kávézók, várrom és templomok, hotelek és kastély, no meg persze rengeteg borászat és ajándékbolt, telve borokkal és a tájra szintén jellemző sárgabarackból készült termékekkel.

 

Az út zárásaként érdemes sétálni egyet Krems főutcáján is, vagy betérni Bécsben a Természettudományi Múzeumba, ahol megnézhetjük az eredeti Willendorfi Vénuszt is. Utazás előtt érdemes tájékozódni a www.vinea-wachau.at weboldalról, ahol minden információt megtalálunk az éttermekről, borászatokról és látnivalókról is.

 

Franz Hirtzberger - Grüner Veltliner Steinfeder Donaugarten 2014

 

Egy ismertebb spitzi termelő alapbora a korántsem egyszerű 2014-es évből. Ennek megfelelően ez a zöldveltelini a savairól marad emlékezetes, ami persze majdnem az egész borvidékre igaz, de itt hatványozottan. Rengeteg citrus és lime díszíti a kortyot, nem szégyen kimondani, hogy ez a tétel fröccsenek való, meccsnézéshez. Annak viszont kiváló!

 

Domäne Wachau - Grüner Veltliner Federspiel Terrassen 2015

 

A középső kategória bora a legnagyobb wachaui borászati szövetkezettől. A szőlőfajta zöldveltelini, a Terrassen pedig azt jelöli, hogy a szőlő kizárólag a meredek, teraszos területekről származik. Alma, licsi, fehérbors és zöldfűszerek adják a bor fő ízjegyeit, mellettük penge savak és hosszú utóíz. Izgalmas és nem is drága!

 

Rudi Pichler - Riesling Smaragd Weissenkirchner Achleithen 2015

 

A legnevesebb wachaui termelők egyikének a csúcsbora, méghozzá rajnai rizlingből. Az Achleithen a dűlő neve, előtte Weissenkirchner a település, ahol a dűlő található. A smaragd a csúcskategória neve. Ennek megfelelően ez a bor még szinte csecsemő, feszes és komplex, de érdemes még évekre elfektetni. Ezzel együtt jól mutatja Wachau nagyságát abban, hogy már most is fantasztikus élményt jelent, ha megisszuk!