A Szekszárdi borvidék, bár nemzetközileg talán kevésbé ismert, fontos helyet foglal el a magyar emberek szívében. A Duna mellett nyugatra fekvő Szekszárdi-dombság már a római uralom idején is szőlőtermő vidék volt, ezt bizonyítja az 1845-ben egy ásatáson megtalált fehér márvány szarkofág (rajta szőlőtő, levelekkel és fürtökkel), valamint a mellette előkerült üveg áldozati kehely, melyet egy vasabroncs fog össze, rajta görög nyelvű felirattal. „Áldozz a pásztornak, igyál, s élni fogsz.”

A szekszárdi szőlők első hiteles említése 1267-ből való. Később az oszmán török seregek elől fokozatosan északra húzódó szerbek hozták magukkal e vidékre a vörösborkészítés egy modernebb eljárását, valamint a legfontosabbat, a kadarkát. Ez a pontuszi fajta a Balkánon már akkor is komoly népszerűségnek örvendett, az 1444-es várnai csata után megjelent Villányban, Szekszárdon, az Alföldön, Egerben, a Budai-hegyeken és a Mátrában is. Olyannyira kedvelt és sikeres lett, hogy az első világháborút lezáró béke előtti Magyarországon a szőlőterületek 60 százalékán kadarka termett!

Törökök, svábok

Később Szekszárd is török hódoltság alá került, de ez sem jelentette automatikusan a borvidék vesztét, 1580-ból fennmaradt egy összeírás a muszlim szőlőbirtokosokról Szekszárdon! Miután a törökök 150 év után távoztak Magyarországról, egy újabb betelepülési hullám határozta meg Szekszárd arculatát, mégpedig a németek, vagy ahogy a helyiek emlegetik őket a mai napig: a dunai svábok. 1720-tól folyamatosan érkeztek Németországból, Ulm városában szálltak hajóra, aztán a többségük Budán, Tolna mezővárosban vagy a Bánátban szállt partra, hogy a különböző uralkodói vagy földesúri kedvezményekkel élve letelepedjen, családot alapítson, és dolgozni kezdjen. Ha a szerbek hozták magukkal a fő szőlőfajtát és a héjon erjesztést nyitott fakádban, akkor a németek tökéletesítették a munkájukat a precizitásukkal és a pincehigiénia alapvető követelményeinek felismerésével. Így vált a szekszárdi vörösbor a szerb és német „know-how” segítségével az egyik legismertebb magyar vörösborrá…

A rengeteg szőlőfajta közül az 1800-as évek közepére már egyértelműen a kadarka a legfontosabb fajtája a vidéknek. A szekszárdi bort akkoriban a Dunán szállították Budára, Pestre, valamint délre is. 1856-ban Borkereskedő Társaság is alakul a városban, egy 1867-es árjegyzék szerint a szekszárdi vörösbor árban és eltarthatóságban is a burgundiak és bordeaux-iak versenytársa volt. Olyan nagyságok fogyasztották rendszeresen, mint a zeneszerző Liszt Ferenc, valamint IX. Pius pápa. Végül 1886-ban beütött a filoxéra. A pusztítás gyors volt és teljes, ezzel együtt Szekszárd talált magára a leggyorsabban a magyar borvidékek közül, mi több, az 1910-es év méltán tekinthető a szekszárdi bor aranykorának mind az eladási mennyiségeket, mind az árat tekintve. Sajnos azonban 1914-ben kitört az első világháború, utána a világválság (aminek a kivédésére 1929-ben még Pinceszövetkezet alakult Szekszárdon!), majd a második világháború, utána pedig a németek kollektív bűnösségének kimondása, a kommunizmus és a tervgazdaság. Ahogy eltűntek a zsidók Tokajból, úgy tűntek el a svábok Szekszárdról.

Szekszárdi szentháromság

Na de egy ilyen komoly történelmi felvezetés után inkább nézzük, miért érdemes most Szekszárdra látogatni? A Villányban karriert befutó bordeaux-i fajtákkal szemben Szekszárd a kékfrankosra, a kadarkára és a talán legismertebb magyar vörös cuvée-re, a bikavérre helyezi a hangsúlyt. Elkészült az önálló szekszárdi borospalack is, abba csak a fenti hármast lehet letölteni, de ott van még a fuxli (siller borok, melyek a rozénál sötétebbek, a vörösboroknál viszont világosabbak), illetve a rozé, melyet ma már majd minden pincészet készít. A szortimentekben persze mindenhol meg lehet találni a szép merlot-kat és cabernet franc-okat, de nem ezt kommunikálják, másra büszkék. (Azért kóstoljon ezekből is, aki arra jár! Lesz meglepetés!)

Van már legalább negyven komoly, állandóan magas minőséget produkáló pincészet, nemrég megnyílt a belvárosban a négycsillagos Merops hotel, a szőlőhegyeken lehet kirándulni, a közeli holtágakon kajakozni, ősszel szarvasbőgést hallgatni a legendás Gemenci-erdőben, átrándulni a közeli Grábócra, ahol az ország egyetlen működő ortodox kolostora található, de itt van Magyarország talán legjobb kávézója is! Emberi számítás szerint tehát Szekszárd nem fog csalódást okozni.