Manapság persze már egyáltalán nem kell tartani az ellenség fosztogatásától, a Vila Dobrusașa (Avincis borászat) mellett feszített víztükrű medencéből szemlélhetjük Olténiát és a dombot legyezőszerűen körülölelő szőlők látványát. Az ember szinte Toszkánában érzi magát, ha pedig a borászatot is hozzávesszük, a stílusos kóstolóteremmel, a fantasztikus vendégszobákkal és az apartmanokkal az épület füvesített tetején, akár azt is hihetnénk, hogy holmi kaliforniai olasz milliárdos birodalmába csöppentünk.

 

Negru de Dragasani

 

Csak én gondolom így, vagy az elmúlt húsz év tényleg a Feteasca Neagra nevű mantráról szólt, ha Románia és a vörösbor került szóba? Nem mintha gond lenne, csodás Feteasca Neagra borokat ittam a Dealu Mare régióból. De csupán egyetlen Negru de Dragasani megkóstolása elegendő volt ahhoz egy februári kóstolón Temesváron, hogy elkezdjem tervezni életem első utazását a Dragasani borvidékre.

 

Később úgy alakult, hogy a kolozsvári WineUp rendezvényen is az utamba akadt néhány NdD, ráadásul ismeretséget kötöttem Valeriu Stoica úrral, az Avincis borászat tulajdonosával és francia származású főborászával, Ghislain Moritzzal, így egyre érett a látogatásom. Hát még amikor kiderült, hogy meghívtak bírálni az IWCB-re Bukrestbe! Innen már csak egyetlen lépés volt, hogy a reptéren autót béreljek, és elinduljak keletre, Pitesti felé.

 

Bukarestet az A1-es autópályán kell elhagyni, de szemben a GPS javaslatával inkább a borászokra hallgattam és Pitesti előtt lekanyarodtam az autópályáról Szlatina felé. Ez a hosszabb út, mégis érdemes ezt választani, mert az aszfalt minősége sokkal jobb ebben az irányban. Szlatinánál átkeltem az Olt folyón, majd északnak fordulva értem el Dragasani városát.

 

Végtelen falvakon át

 

George Ignat szerint (akit az ominózus bort bemutatta Temesváron, és akivel Szlatinában találkoztam) azért tűnnek végtelennek a falvak errefelé, mert mindenki a főútra akart építkezni, így nem alakultak ki sem párhuzamos, sem merőleges utcák, ellenben a falvak gyakran 8-10 km-en keresztül húzódnak az utak mellett. A borvidék nevét a központjában fekvő Dragasani városáról nyerte. A szőlők az Olt folyó nyugati oldalán, észak-déli irányban húzódó dombság keleti és déli lejtőire települtek, ritkán a nyugati oldalra is. A borvidék mintegy 50 kilométer hosszan húzódik a folyó mellett, de a szélessége ritkán haladja meg a 6-7 kilométert. Sajnos nehéz meghatározni a borvidék, vagyis a D.O.C. Dragasani pontos méretét, mert nem áll rendelkezésre sem pontos térkép, sem a határok pontos helyzete vagy a borvidéki települések teljes listája. Az biztosnak tűnik a földrajzi helyzet alapján, hogy a borvidék déli határa az, ahol az itteni alföldbe lassan besimul a dombság, ami a Google Earth tanúsága szerint Branet falutól északra történik meg teljesen.

 

Fontos kitétel, hogy a Dragasani borvidéket jelenleg egy 4-6 borászatból álló csapat testesíti meg, azon belül is az ország két ikonikus borászata (Avincis, Stirbey), valamint a leginnovatívabb családi birtok (Bauer). Ezen felül az is biztosnak tűnik, hogy a dombokat homok, homokkő, agyag és lösz alkotja, Dragasani környékén több homokkal és barnás-vöröses talajjal, valamint kontinentális klímával, ami hűvös teleket és meleg, néha mediterrán erejű nyarakat hoz a 190-450 méter között elterülő ültetvényeken. Ez pedig így együtt annak a lehetőségét teremti meg, hogy megszülethessenek Románia talán legizgalmasabb borai!

 

Tanácsok indulás előtt

 

Ha a környékbeli borászatokat mind végig akarjuk látogatni, erre érdemes két, de inkább három napot szánni. A Stirbey és a Bauer borászatokat lehetőleg egy napra tenni és arra a napra beiktatni a Dragasi borászatot is (itt van szálláslehetőség), hiszen ezek egymás mellett helyezkednek el a Dragasani városától északnyugatra húzódó domb gerincén. Egy teljes napot megér az Avincis borászat, főleg ha lesétálunk (vagy dzsippel lemegyünk) a szőlők alatti völgyben megbújó kis ortodox kolostorhoz is (Dobrusa faluban), és egy újabb napon össze lehet kötni a Mennini borászat megtekintését és a borvidék déli részeinek a bejárását. A névadó településen, vagyis Dragasani városában túl sok látnivaló nincsen (kivéve egy bormúzeumot), de a borvidéktől északra, a magasabb hegyek déli lábainál feltétlen megtekintésre érdemes Maldarestiben a kúria, a román építészet egyik gyöngyszeme!

 

Ami a szállást illeti, az Avincis borászatnál fantasztikus vendégszobák vannak, és étkezést is lehet igényelni, ha viszont valamiért nem szeretnénk egy borászatnál aludni, akkor a 40 percnyi autóútra található Forest Retreat&Spát ajánlom, ahol nem csak pihenni lehet nagyokat, de csodás wellness-központjuk és éttermük is van. Aki pedig olvasnivalóval is készülne az esti pihenéshez, annak Filip Florian remekművét, A király napjait javaslom beszerezni. Bukarest ma már csak egy ugrás repülővel (számtalan fapadossal is!), így nincs több kifogás, tessenek elindulni, és fedezzék fel a Dragasani borvidéket!

 

Avincis – Negru de Dragasani 2013

 

Nagyon gyümölcsös illat, főleg szederrel és édes fűszerekkel, emlékeztet egy Saperavira. Kóstolva telt, meleg hangulat, belga csoki, meggy, szilva, fűszerek, kókusz, kakaó, selymes tanninok. Nagyon jól iható, hosszú lecsengéssel.

 

Stirbey – Negru de Dragasani rezerva 2013

 

Főleg fekete bogyós gyümölcsök, pici csoki, szilva, szeder és áfonya az illatban. Közepesnél nagyobb test, selymes tanninok, kerek savak, rengeteg gyümölcs az ízben. Ilyen az, ha a mediterrán hangulat találkozik egy német borász precizitásával.

 

Stirbey – Novac 2013

 

Egy pinot noir-szerű „díva” szőlőfajta bora. Visszafogott illat piros bogyós gyümölcsökkel, szilvával, meggyel, édes keleti fűszerekkel. Kerek savak, izgalmas karakter, kirobbanó gyümölcsösség. Annak az egyetlen kelet-európai bornak az új évjárata, amit felszolgáltak Vilmos herceg és Kate Middleton esküvőjén!