A Portugáliához tartozó szigetre már megérkezni is külön élmény, hiszen leszálláskor a repülőgépek a tengerpart mentén végigvezető kifutópályán landolnak, olyan érzést keltve, mintha egyenesen a vízre szállnánk le. Szerencsére a kibővített és alaposan felújított kifutópálya tökéletes biztonságot nyújt, és a folyamatosan növekvő forgalom kiszolgálása érdekében immár képes a nagyobb utasszállítók fogadására is.

Nevét a sziget a 15. század elején afrikai útra induló, ám véletlenül idetévedő felfedezőktől kapta, akiknek a szigetre pillantva a „fa” (portugálul madeira) jutott eszükbe. A portugálok aztán gyorsan felismerték a Lisszabontól ezer kilométerre fekvő sziget stratégiai jelentőségét, és nekiálltak lakhatóvá tenni a sziklás-hegyes terepet. Első lépésként az öntözésről kellett gondoskodniuk, így északról délre futó csatornákat építettek – ezeket ma levadaként ismerjük, és háromezer kilométeres hálózatuk nemcsak a vízgazdálkodásban tölt be jelentős szerepet, hanem kiváló túraútvonalként is szolgál.

Megjelentek az első ültetvények, és felismerve a cukornádban rejlő gazdasági lehetőségeket, Funchal virágzásnak indult. Ismertségét tovább növelték az itt rendszeresen megálló tengeri hajók, amelyek komoly kereskedelmi forgalmat hoztak ide.

 

Kereskedők, arisztokraták

A következő fontos állomás, épp a tengerészeknek köszönhetően, a madeirai bor volt – aminek készítését véletlenül fedezték fel. A hajósoknak eladott madeirai borok ugyanis az Indiáig tartó úton rendre megromlottak, ezért először cukornádpárlattal javították eltarthatóságukat. Ennek köszönhetően nemcsak hogy kibírta az utazást, hanem a meleg, párás levegő hatására teljesen új ízek és aromák születtek, amelyeket aztán a szárazföldön is igyekeztek utánozni.

A madeirát ma már fűtött helységekben tárolt fémtartályokban, gőzzel teli szobában és fahordóban, vagy kint a napon is érlelhetik. A 18. század óta a hozzáadott párlat szerepét pedig a brandy vette át.

Közben a kereskedők után az arisztokraták is felfedezték maguknak a szigetet. Látványos villákat, kastélyokat építettek, hogy ide húzódjanak az európai tél elől. A repülés fejlődősével aztán egyre szélesebb rétegek számára vált elérhetővé a különleges sziget, amelyet szerencsére még így sem rontott el a tömegturizmus.

Magasan és mélyen

Madeirán idilli körülmények között pihenhetünk, vagy tölthetjük aktívan nyaralásunkat. Legmagasabb hegye az 1862 méter magas Pico Ruivo, de a turistáknak inkább a Pico do Areeirót ajánlják, nem sokkal alacsonyabb, viszont csaknem a csúcsig autóút vezet.

A hatalmas kiterjedésű babérerdők segítségével pedig jóval a történelem előtti időkbe ugorhatunk vissza. A jégkorszak előtt ugyanis ez a fafaj uralta Európa erdőit, ám a hideg miatt kipusztult, csak itt, az óceán közepén maradt meg eredeti formájában.

Funchalban látványos botanikus kertet találunk, ahova legszívesebben mindennap visszatérnénk, hogy bevessük magunkat a látványos alakzatokba rendezett, a világ minden tájáról érkező növények színkavalkádjába. Hasonló egyveleg várja a látogatót a helyi piacon is, ahol megtalálható például a fekete kardhal, a sziget legismertebb, kimondottan ízletes húsú hala, amelyet még senki nem látott élve, ugyanis több száz méter mélyről horgásszák, a felszínre érve pedig egész egyszerűen összeesik a nyomáskülönbség hatására.

Ha fekete kardhalat nem is, de egyéb tengeri és óceáni élőlényeket viszont láthatunk a Madeira Aquariumban, sőt akár búvárruhában is bemerészkedhetünk az üvegfalú medencébe. A kevésbé merészek pedig bálna- és delfinlesre indulhatnak. Akit pedig elkerül a tériszony, az a világ második legmagasabb üvegpadlójú kilátóján, az 589 méter magas Cabo Girao Skywalkon csodálhatja meg a körülette magasodó hegyek látványát.

 

A legismertebb portugál

A tengerpart a magas sziklák miatt sajnos nem alkalmas fürdésre, kivéve Prainha parányi, vulkáni köves strandját Sao Lourenco mellett. Kárpótlásként viszont kiváló természetes medencéket találunk Porto Moniz közelében. Ha esetleg a helyi építészeti emlékek iránt érdeklődnénk, Santanában képeslapra illő, jellegzetes nádtetejű házakat találunk.

Esténként a kiváló helyi ételek és portugál borok még jobban élvezhetők, ha zenei aláfestéssel érkeznek – és Madeirán, csakúgy, mint Portugáliában bárhol, könnyen találunk fadozenekart. A tipikus, melankólikusan szomorú dalokat speciális énektechnikával előadó énekes és a 12 húros portugál gitár duója felejthetetlen élmény.

Aki netán Cristiano Ronaldo elkötelezett rajongója, az nemcsak napjaink leghíresebb portugáljának, Madeira díszpolgárának szülőházát, múzeumát és bronzszobrát tekintheti meg, hanem a nevét viselő szállodát is Funchalban – de olyan tervekről is szólnak hírek, hogy a fentebb említett repülőteret szintén a híres 7-es mez tulajdonosáról akarják elnevezni.

 

Hasznos tudnivalók

Árak: Portugália tartományaként a hivatalos fizetőeszköz itt is az euró, az árak pedig nagyjából megegyeznek az anyaország szárazföldi területeivel – vagyis nagyjából az itthon megszokottakkal.

Megközelítés: közvetlen járat híján Madeira itthonról csak átszállással érhető el. Lisszabonból naponta többször is indulnak gépek, de Európa számos városából is közlekednek ide hagyományos és diszkont légitársaságok.

Szálláshelyek: bőséges a választék mind nemzetközi, mind portugál brandekből, de aki igazán autentikus környezetre vágyik, keresse a Quinta da Madeira tanúsítvánnyal ellátott helyi szállásokat.

Mikor érdemes utazni? Madeira kellemes klímája gyakorlatilag egész évben tavaszias, enyhe időt jelent, extremitások nélkül, így nyáron hűsölni, télen melegedni érkezhetünk oda.