Tokaj-Hegyalja említése valami megmagyarázhatatlan bizsergést okoz a legtöbb magyar embernek. Gyakran nem több ez némi szívtájéki melegségnél, egy röpke gondolatnál, melyben felsejlik egy borospohár az ünnepi asztalon. A tokaji bor, pontosabban az aszú már évszázadok óta az ünnep és a kiváltságosok itala. Királyok és főnemesek versengtek érte, orosz cárok és francia uralkodók keresték a lehetőséget, hogy hozzájussanak.

Ezen még a kommunizmus sem tudott érdemben változtatni. Hiába a legjobb, de gépekkel megművelhetetlen területek felhagyása, a cukor és a mustsűrítmény megjelenése, a végtelenségig történő ászkolás, a tokaji aszú említése még ma is ugyanazt a hatást váltja ki az emberekből a világ bármely pontján, mint százötven éve. A hangsúlyok azonban eltolódni látszanak. Míg a reformkor idején a vidék mezővárosai fej-fej mellett haladtak a fejlődésben, napjainkra többségük Csipkerózsika-álmát alussza. A különbséget, a feltámadást egyértelműen Mád jelképezi.

 

Dűlők és emberek

 

Ma már nem kell különösebben keresgélni azokat a borokat, amelyek Mád valamely dűlőjéből kerültek palackba. A vinotékák mellett a nagyobb üzletláncok polcain is találni belőlük néhányat. De ugyan megállt már bárki elgondolkodni egy ilyen palack előtt? Ízlelgettük-e már a szavakat a szánkban? Nyúlászó, Birsalmás, Úrágya, Király, Urbán, Betsek. Vajon milyen helyek ezek? Egymástól semmiben sem különböző, hatalmas és lapos szőlőültetvények végtelenbe nyúló sorokkal? Hívhatnak vajon Szent-Tamásnak egy semmitmondó, közönséges dűlőt?

A dűlő mint földrajzi egység Tokaj-Hegyalján több száz éves múltra tekint vissza. A világon elsőként zárt borvidékké nyilvánított Hegyalján (1737-ben) már az 1400-as évekből is maradtak fenn említések dűlőkről, majd az 1600-as évektől kezdve dűlőbesorolások is. 1730 táján Bél Mátyás és Matolay János írták meg a máig legismertebbet, melyben három osztályba sorolták a szőlőterületeket, minőségük alapján. Nem holmi úri huncutságról van szó, hanem több száz éves tapasztalatok összegzéséről. Vannak olyan területek, melyekben a szőlők nem aszúsodnak, megint mások, ahol a szőlő biztosabban érik be évről évre. Vannak olyanok, amelyek az édes boroknak kedveznek és olyanok, ahol nagy száraz borokat lehet csinálni.

Az első osztályt azonban nem vékával mérték. Mádon mindössze hat dűlő volt, amely megkapta ezt a minősítést. A dicső múlt és a csodás természeti adottságok viszont mit sem érnek, ha nincs ember, aki megtöltse őket tartalommal. Ezt a szerepet a legteljesebben egy mádi borász, Szepsy István töltötte be és tölti be ma is. Ő volt az, aki talán elsőként jelent meg nagyon magas minőségű aszúkkal a piacon a rendszerváltás után, és az is ő volt, aki az elsők között palackozott hosszan érlelhető, komoly, dűlőszelektált száraz bort Hegyaljáról.

 

Mád napjainkban

 

Aki ma Mádra látogat, az válogathat a szálláshelyek között. A hajdani úri kényelmet leginkább a csodaszépen restaurált Rákóczi-Aspremont kastélyban kell keresni, emeletén a Barta Pincészet vendégszobái sorakoznak, a régi kereskedőházak hangulatát az Úrágya Vendégház adja vissza a legtökéletesebben. Van persze még ezen kívül szép vendégház (Zsirai Pincészet) és több szálloda is, az utóbbiak közül Mád új boutique hotelje, a Botrytis érdemel említést. Egy hónapja adták át az interaktív bemutatóközpontot (Aszúház), hamarosan elkészül a kisgyermekek őrzését is vállaló Furmintház, zajlik a felújítása a gyönyörűen helyreállított zsinagóga alatti Jesivának.

Mezőzombor felől érkezve a település előtt bal kéz felől csalogatóan áll az Első Mádi Borház, ahol a legtöbb mádi termelő borait meg lehet vásárolni, de a kávéjuk és a szárított sonkáik sem rosszak, míg a Batthyány utcában (az Aszúház szomszédságában) a vidéki Magyarország egyik legizgalmasabb gasztroműhelye búvik meg, Gusteau néven. Aki pedig borajánlóra vár, annak ugyan örömmel javaslunk itt néhány tételt, mégis inkább azt ajánljuk, hogy utazzanak el Mádra egy hosszú hétvégére, és kóstoljanak végig mindent. Több száz különböző bor közül választhatnak, de Mádon szinte lehetetlen melléfogni.

Holdvölgy Vision Tokaji Dry Selection 2013

Ázsia új kedvence, a hongkongi Decanter Asia Wine Awards 2015 aranyérmese ez a bor. Az illata visszafogott, kóstolva hűvösen elegáns, mint egy brit úriember. A savai feszességet adnak neki, a lecsengésben pedig az ásványos hegyaljai karakter is előkerül. Persze kóstolás előtt vagy után érdemes bejárni a pincészet fantasztikus pincelabirintusát is!

 

Szepsy 6 puttonyos Aszú 2008

Igazi meglepetés a karácsonyfa alá, mivel ez a bor majd csak akkor fog piacra kerülni. Nagyon komplex, de ez nem is meglepő egy Szepsy-aszútól. Ha ki kellene ragadni valamit, azt írnám: füge, mangó, méz. Aztán azt, hogy narancshéj, birsalma. Talán még azt, hogy hibátlan, jó egyensúllyal. Ugye megmondtam, hogy nem fog menni. Ezt a bort meg kell kóstolni!

 

Lenkey Pincészet Édes kövek 2010

Érdekes tétel egy nehéz évjáratból. Édes bor, mégis erősen ásványos, kandírozott citrusokkal, aszalt gyümölcsökkel és izgalmas savakkal. Önmagában is jó lehet, de egy narancssaláta mellé talán a legjobb. Persze csak az után, hogy meglátogattuk Lenkey Gézát, aki kétségkívül még a borainál is izgalmasabb karaktere Mádnak.

 

Szent Tamás Pincészet Percze 2013

Nagy testű, komoly fehérbor friss savakkal. Az ízképben érett gyümölcsök, alma, egres és persze a rengeteg ásvány. Úgy persze még izgalmasabb, ha sétálgatunk Mádon, és belebotlunk a Percze dűlőbe, ahonnan ez a bor származik. Nem lesz nehéz, szinte belóg a faluba a katolikus templom fölött.

 

Zsirai Pincészet Betsek Hárslevelű 2013

A hárslevelű sokszor csak a furmint kistestvére, de ennél a bornál ez érezhetően nem így van! Az illatában propolisz és hársfavirág, a savai szinte vibrálnak. Nagyon jó egyensúly, akárcsak a két testvér, a Zsirai lányok között. A kóstolás ideális helyszíne a pincészet vendégháza, ahol szinte alattunk terül el Mád.