Hogy, hogy nem, a Mátra úgy lett hazánk egyik legismertebb túraterepe, hogy közben mint borvidék szinte teljesen elfelejtettük. Kár lenne egymásra mutogatva keresni a felelősöket, inkább barátkozzunk meg a gondolattal, hogy ha arra járunk, érdemes néhány pincét is útba ejteni!
A hazai borfogyasztók jórészt a Villány-Tokaj tengelyen mozognak, nyaranta jelentős kilengést mutatva a Balaton irányába, ami önmagában is megérne egy kisebb tanulmányt. Van ezen felül még Szekszárd, és – lássuk be – itt véget is ért a dolog. Pedig a Mátra nem csupán egy hosszú hétvégés kiránduláshoz kiváló helyszín! Úgy tíz évvel ezelőtt a helyi borászok fejében megszületett egy gondolat, ami a szőlők szerkezetét tekintve akár működhetne is, és amellyel a Mátrai borvidék újra önálló karaktert, „arcot” kaphatna. Eszerint a Mátra a könnyed, illatos fajták és borok hazája. Vitathatatlan, hogy számtalan illatos és friss fehérbort, gyönyörű rozét kóstoltunk, kóstolhatunk a borvidékről. Azonban a döntés időpontjában már megkezdődtek azok a szárnypróbálgatások, már piacra léptek azok a pincészetek, amelyekhez a magyar fogyasztók napjainkban kötik a Mátrát. Ők pedig nem ebbe az irányba haladtak! Megjelentek az első komoly kékfrankosok, pinot noirok, chardonnay-k és hárslevelűk, elkezdték kommunikálni a településeket és a dűlőket. Ez a kettősség, a fősodor és az innovatív kisbirtokok szembenállása – ha nem is a felszínen – a mai napig tart.
Borvidéki utakon
A fővárosból egy órán belül már a Mátra lábánál lehetünk autóval. Útközben a legfontosabb látnivalókat Gyöngyös városa ígéri, Gyöngyöstarján szomszédságában. A nagytemplom önmagában is izgalmas, a Mátra Múzeum pedig több egy egyszerű vidéki kis múzeumnál, tanulságos kikapcsolódás bárki számára. Innen indul továbbá két irányba is a Mátra-kisvasút, az egyik végállomáson, Mátrafüreden egy kilátó várja az érdeklődőket, ahonnan gyönyörű rálátás nyílik Gyöngyösre, míg a másik vonal a Szalajkaházhoz viszi a kirándulni vágyó bakancsos turistákat. (Aki egy jó ebédre vágyik Gyöngyösön, annak egyértelműen a Bori Mamit ajánljuk. Modern bisztrókonyha, hangulatos enteriőrrel.) Apropó: bakancsos turisták. A Mátrában található Magyarország legmagasabb pontja, az 1014 méter magas Kékestető, a hegységet pedig keresztül-kasul átszövik a jelzett turistautak. Ideális trekkingterep, a hosszabb gyaloglásokat kedvelőknek az Országos Kéktúrát javasoljuk (1118 kilométeres hosszával a leghosszabb magyar túraútvonal), vagy legalábbis annak a mátrai szakaszát. Aki ezen felül további érdekességre vágyik, annak azt javasoljuk, hogy látogassa meg Gyöngyöspata XII. században épült templomát, benne az Európában is egyedülálló Jessze-fa oltárt, mely 1653-ban készült.
Ezredéves történelem
Már a korai magyar történelemben is komoly szerepet kapott a vidék, a harmadik magyar király, Aba Sámuel (1041-1044) a hagyomány szerint a Gyöngyös melletti Abasáron van eltemetve, az általa alapított monostorban. Gyöngyöstarjánból már 1493-ból maradtak fent borral kapcsolatos iratok. 1664-ben a híres török utazó, Evlia Cselebi is dicsérte a vidék borait, így írt: „Édes ízű, bő levű, tizenhétféle szőlője van s közte hétféle muskát szőlő. Borának nincsen párja sem Arábiában, sem Adsemországban, csak a Tenedosz szigeteki hasonló hozzá. Rózsaszínű, fehér és zafírhoz hasonló sárga borai vannak.” (Adsemország Perzsia korabeli elnevezése, míg Tenedosz szigete ma Bozcaada néven Törökországhoz tartozik. Vulkanikus eredetű sziget, borai már az ókorban is híresek voltak.)
Az 1700-as évektől kezdve a nagybirtokos főnemesség sorra létesítette a szőlőbirtokokat, ekkortájt született meg a környék legnagyobb pincéje is (271 m hosszú és 6 m széles), melyet gróf Haller Zsigmond parancsára hoztak létre Gyöngyöstarjánban. A feljegyzések szerint a mai világfajták, mint a rajnai rizling, cabernet sauvignon, merlot vagy chardonnay már 1816-ban megjelentek a borvidéken, elsősorban báró Brudern Józsefnek köszönhetően, aki gyöngyöstarjáni birtokára kísérletképpen telepítette őket. A század végén a filoxéra pusztítása iszonyatos volt. A 8500 hektárnyi borvidéki szőlő (melyből mintegy 3100 hektár esett Gyöngyösre) szinte teljesen kipusztult, 1885-től Gyöngyösön nem rendezték meg a szüreti mulatságokat, mivel a környéken már egyáltalán nem volt szőlő!
A rekonstrukciót követően a vidék gyorsan magára talált. VII. Eduárd brit uralkodó például igen kedvelte az apci vörösbort (ennek alapját akkoriban a kadarka képezte), és gyakran rendelt belőle. Ezt követően az első majd a második világháború, végül a kommunista hatalomátvétel és az orosz hadsereg hosszas berendezkedése akasztotta meg a fejlődést. Az illatos fajták is a kommunista tervgazdaság alatt terjedtek el annyira, hogy napjainkban is meghatározóak, ahogy erről már cikkünk elején is írtunk.
Hová menjünk borozni?
A borvidék méreteit tekintve bőven lehet válogatni, de az egy négyzetkilométerre eső borászok száma egyértelműen Gyöngyöstarjánban és Gyöngyöspatán a legmagasabb. A 90-es évek egyik magyar sztárborásza, Szőke Mátyás Gyöngyöstarjánban tevékenykedik, de a feltörekvő fiatalok közül is többen (Benedek Pince, Centurio, Kiss Attila, Németh Attila Gábor), míg Gyöngyöspatát Losonci Bálint és Szecskő Tamás neve fémjelzi. Érdemes betérni hozzájuk, kóstolni és beszélgetni, a Benedek Pincénél kisebb szálláshely is ki van alakítva, 4-5 vendég kényelmesen elfér.