Valószínű, hogy 25 évvel ezelőtt, amikor a tulajdonosok, Molnár Attila és Nyíri Szása megálmodták az orosz konyha hagyományaira épülő, akkor még első osztályúnak titulált éttermüket, a budai Várba igyekvő honpolgárok és turisták útvonaltérképére bökve találtak rá az Ostrom utcai ház alagsorára, amely azonban a ház belseje felé egy hangulatos belső kis kertet is rejt. Az utóbbi évek kulináris fejlődésének, a Budapest turisztikai vonzerejének robbanásával, image-változásával ideérkező turisták növekvő tömegének és igényeinek hatására számos éttermi és vigalmi negyed alakult ki a városban, de főképpen csak a pesti oldalon. A budai Vár szebb napokat látott éttermei, kivéve a Zsidai család által felkaroltakat, hanyatlásnak indultak, és a Várnegyed ebből a szempontból még ma is keresi a helyét.

Ennek ellenére az Arany Kaviár a Várba való feljutás útvonalán, gyökeret eresztve és onnan azóta sem mozdulva, egyike azon éttermeknek, amelyek évtizedek óta hozzák a magas minőséget, nincs az a gasztrolista vagy éttermi ajánló, amelyik ne elismerően nyilatkozna a hely varázsáról, minőségi ételkínálatáról és az étterem csapatáról. A hely szinte minden évben szerepel a Michelin kalauz által ajánlottak között, de a Gault & Millau is örömmel növeli a szakácssapkák számát értékeléseiben.

A bisztrómenüben 3 előétel, 3 főétel és 2 desszert közül választhatunk.

Azért, hogy e színvonalat és a törzsközönséget megtartsák, de az egyre növekvő számú gyors, de minőségi ebédre vágyó üzletember és turista igényét is kielégítsék, az étterem könnyed, minőségi és megfizethető déli és vacsoramenüket kreált. Ahogy a honlapjukon hirdetik: megújítják az orosz konyha tradicionális értékeit. A változás az enteriőrön is érezhető, frissítettek a korábban talán túldíszítettnek ható „cicomás” elegancián, és ahogy az ételekben, úgy a belső kialakításban is ötvözték az orosz stílust a könnyed franciával. A télikert és a kis belső kert továbbra is a legfőbb vonzereje a helynek, a kert közepén csobogó kút vize a kaviárhoz illő széles pezsgőválasztékot rejti.

Apropó kaviár: nincs talán a városban még egy olyan hely, amelyik a cárok, királyok és hercegek eledelének titulált apró, színes halikrák sokféle változatát, az orosz fine-dining meghatározó elemét ennyiféle módon prezentálná ételeiben. Az étterem akár délben, akár este, a bisztróajánlatok sorában is kínál kaviárkóstoló menüt, igaz, ezek ára majd háromszorosa a legolcsóbb háromfogásos déli bisztrómenüének.

A bisztrómenüben 3 előétel, 3 főétel és 2 desszert közül választhatunk. Füstölt lazacsalátát spárgával és rebarbarával, valamint borscs levest rendelünk. Az ételek első ránézésre a friss tavaszi virágzás és színkavalkád jegyében készültek – ez meghatározó volt az egész ebéd során. A saláta mérete inkább egy kostolóéhoz hasonlított, ellenben a tányéron egy komplett művészi alkotás érkezett: ecsettel húzott fekete kaviárcsíkkal a középen egy narancs-zöldspárga-lazac-rebarbaradarabkákkal, veloutéhabbal és krutonchipssel formázott miniatűr festmény. Az ízek harmonikusak , könnyűek, de a méret miatt hamar a feledés homályába vesztek. A borscs szintén könnyed: tejszínes sűrítésű, sült céklacsíkokkal és néhány szem marhakockával, közepén egy telfölgombóccal és friss kaporszórással. A látvány itt is festői volt.

A főételek hasonló élvezeteket nyújtottak, egyszerre voltak kifinomult képzőművészeti és gasztronómiai alkotások: az Arany Kaviárban a szakács egyben a színek és formák impresszionista festője is. A friss hal a piacról ezen a napon egy kétujjnyi kis szelet lazackonfitot jelentett néhány szem vörös kaviárral, endíviával, narancsos répa- vagy tökveloutéval és számos, tavaszt idéző kicsiny színes virággal . A spenótos tésztából készült és rákhússal töltött pelményi, melyből az antracitszínű tányéron 4 kicsiny darab volt található ( főételről beszélünk), hasonlóan a lazachoz, a friss tavaszi francia fauvizmus jegyében komponáltatott. Élénkzöld , sárga, narancs színek:, friss zöld levélkék, lóherék és sárga miniárvácska-szirmok adták a vizuális harmóniát az ízek élvezetéhez.

A desszertek teljesen követték az eddigi trendet, kicsi, könnyű, színes-piros, rózsaszín, lila és fehér összetevők, friss alapanyagok, tavaszi gyümölcsök: két negyed eper és joghurtos alap antracit tányéron tálalva , míg a csokoládé mojitosnál visszatért a zöld-sárga-narancs vonulat, kaviárgolyók helyett azonban friss, likvid gyümölcsmagocskák, alkoholos bolonditással , kicsiny átlátszó üvegpohárban.

A spenótos tésztából készült és rákhússal töltött pelményiből az antracitszínű tányéron 4 kicsiny darab volt található.

Az ebéd végeztével a látvány, a színek, a minőségi és könnyed alapanyagok, a szinte alig számszerűsíthető kalóriamennyiség feledtetik a magyar vendégek által elvárt méret- és mennyiségi igényeket.

Ezt a könnyű ebédet egy eszpresszóspecialitással zárjuk, a csészealjként szolgáló fekete kis tálcán lévő aranylapocska eligazítást ad kávénk összetevőiről: 1/3 salvadori , 1/3 Costa Rica-i, és 1/3 guatemalai őrleményből készült, de a végén hozzátettek 1 %-nyi varázslatot a készítők, és így méltóképpen zárta le az ebédünket. A számla végösszege két főre bisztróebédre, szervizdíjjal együtt 12.000 forint volt. Ha a minőséget, a felhasznált alapanyagot, a tálalást és a környezetet vesszük alapul, ár–érték arányban ez kiváló.

Kinek ajánlanám a bisztróebédet az Arany Kaviárban? A vonalaikért aggódó üzletasszonyoknak és uraknak, a közeli Médiaszolgáltató felső vezetőinek, akik esetleg celebeket ebédeltetnek, vagy olyanoknak, akik a várból letérve továbbra is a jelenleg látható orosz avantgárd festmények bűvöletében arra vágynak, hogy élményüket a franciásan megújított orosz konyha világával koronázhassák meg. Semmiképpen sem ajánlom azonban ezt az ebédet olyanoknak, akik erős ízekre, mennyiségre, jóllakottságérzésre és kalóriákra vágynak.

Nekik ebben a műfajban javaslom, hogy látogassák meg az Arany Kaviár csapata által üzemeltetett, Moszkva tér elnevezésű fast food barakkot a pesti oldalon, a Belvárosi Piac (Hold utcai piac) emeletén, ahol tartalmas borscsot, olajban sült pelményit, kijevi rántott csirkemellet és kvaszt is kaphatnak. Legközelebb úgyis a Belvárosi Piac „street food varázsáról” írunk.