Prémium cégautók húszmillió felett

Nem mindig az ésszerűség vezérli a céges autóvásárlásokat. Megnéztük, mit kap a pénzéért az, aki nem használati eszköznek tekinti autóját.
 

Húszmillió forint rengeteg pénz – ugyanakkor ha autóról van szó, hamar elérhetjük ezt az értékküszöböt. Különösen a prémium kategóriában könnyű egy autó értékét extrákkal, igényesebb hajtáslánccal, tartozékokkal akár meg is duplázni, így egy egyszerű középkategóriás szedánból néhány perc alatt valódi luxusautót konfigurálhatunk. A gond csak az, hogy a külvilág számára ezek az autók ugyanolyannak tűnnek, mint alapmotoros, szerényebb kivitelű társaik, így ha a presztízs, a tömegből való kiemelkedés a cél, annak nem felelnek meg.

 

Ezért olyan autókat kerestünk, amelyekért fapados kivitelben is 20 millió körüli összeget kér el a forgalmazó. Ezek már nem átlagos luxusautók: csekély darabszám, patinás név teszi őket különlegessé, és bizony kicsi az esélye annak, hogy saját magunk mellé fogunk leparkolni egy bevásárlóközpont mélygarázsában vagy a sportklub előtt. Mivel azonban az autópiacon is a csillagos ég a plafon, viszonylag józanul 30 millió forintnál húztuk meg a felső határt: azok az autók, amelyek ára ennél is magasabban kezdődik, megint más kategóriát képviselnek.

 

Az alább vázolt portfolió természetesen évről évre módosul, nemcsak az új modellek megjelenése, hanem az árképzés és az árfolyam változásai miatt is. Különösen igaz ez azokra a modellekre, amelyeket Magyarországon nem forgalmaznak hivatalosan: ezeket a közelítő eurós árra alapozva vettük fel listánkra. Lássuk hát, mit vehet az, aki hajlandó nagy, de még felfogható összeget áldozni egy gépkocsira!

 

Szedánok

 

Ha a hagyományos limuzint kedveljük, bizonyára találunk ízlésünknek és meggyőződésünknek megfelelőt. Ez már a felső kategória, a luxusautók világa, ahol az Audi A8, a Mercedes S-osztály és a BMW 7-es (vagy helyette a 6-os Gran Coupé) az úr. Közülük a négykarikás játékos a legújabb: a tavaly ősszel bevezetett negyedik generáció mindegyik kivitele mikrohibrid hajtásláncot (kisfeszültségű villanymotoros támogatást) kínál. A fél generációval idősebb konkurensek a sok kicsi helyett a kevés nagy elvét vallják, ami a környezetbarát autózást illeti: motorjaik többsége hagyományos belső égésű egység, viszont kínálnak klasszikus hibrid hajtást is – meg persze 12 hengeres opciót az ínyenceknek, ám azok messze a felső árhatár fölött indulnak.

 

Ennél is bőségesebb ugyanakkor az alternatívák választéka. Japán, brit, amerikai, német és olasz szortimentből válogathatunk, akár a komfortot, akár a dinamizmust részesítve előnyben. A Jaguar XJ a klasszikus brit eleganciát, ha kell, kompresszoros motorokkal társítja, a Lexus LS minden korábbi verziójánál jobban elmerül a japán kultúrhagyományok dicsőítésében, miközben hibrid hajtáslánca forradalmi technológiákkal áll a műfaj élére. Ha sem az origamihajtogatású bőrkárpit, sem a nemes fa nem a mi műfajunk, még mindig dönthetünk a Porsche Panamera leplezetlen sportossága mellett – az új Sport Turismo modellváltozattal némi praktikumot is csempészhetünk az autóba.

 

A limuzinok abszolút felső osztálya mellett két középkategóriás ínyencfalat is belefért a válogatásba. Sem a Tesla Model S, sem a Maserati Ghibli nem lépi át az ötméteres hossz pszichológiai küszöbét, de amit elveszítenek méretben, azt pótolják presztízsben. Előbbi a teljesen újszerű gyártási és értékesítési konstrukciók miatt már-már kiáltványnak számít, egy új, emissziómentes világ hírnökének, míg az olasz telivér benzinmotorját Modenában szerelik össze – ennyi pénzért nem juthatunk ennél közelebb a Ferrari legendájához.

 

Szabadidőjárművek

 

A világpiac leggyorsabban fejlődő kategóriájában ismerősök köszönnek vissza, ha a prémium autók és a felső tízezer számára fenntartott csodák közötti keskeny sávban keresnénk magunknak autót. Nem véletlen, hiszen ennek a szegmensnek nincsenek akkora hagyományai, mint a sportautók vagy a szedánok kategóriájának – ugyanakkor idővel növekedésre számíthatunk itt is.

 

Addig sem magányos persze a Mercedes-Benz, amíg meg nem érkeznek a BMW és az Audi beharangozott óriás-szabadidőjárművei, hiszen a stuttgarti márka három modellel is képviselteti magát: a GLE és a GLS (a korábbi ML és GL-osztályok) közös műszaki alapra épülő, modern, önhordó karosszériás komfort-offroaderek, a közel-
múltban modellváltáson átesett G-osztály viszont a múlt terepjáróit idézi alvázas konstrukciójával, zárható differenciálműveivel és tudatosan rossz aerodinamikájú, dobozszerű dizájnjával. Ezt a régimódi hangvételt ma már csak ő képviseli ebben az osztályban; legnagyobb ellenfele, a Range Rover nem fért bele ebbe a válogatásba, annak legközelebbi rokona, a Range Rover Sport viszont igen: ennek az alumínium önhordó karosszériás luxustárgynak élvonalbeli mechanikus és elektronikus rendszerek adnak rendkívüli terepalkalmasságot – akár hálózatról tölthető hibrid hajtáslánccal is.

 

Konnektorvégre fogható a Porsche Cayenne is; ahogy a féltestvér Panamera, a Porsche nagy szabadidőjárműve is elérhető benzin-elektromos kombinált meghajtással, de legyünk realisták: sokkal inkább teljesítménynövelő, mint fogyasztáscsökkentő eszköz ebben a szegmensben a hibrid technológia, bár a helyi emissziótól mentes közlekedés ígérete szinte minden európai piacon komoly anyagi és megítélésbeli előny a hibrid óriásoknak. Ezért is furcsa, hogy egyelőre sem a Mercedesek, sem a BMW-t jelenleg képviselő X6 nem elérhetők hibrid hajtáslánccal.

 

Ilyesféle trükkre a Maserati Levanténak nincs szüksége a sikerhez: az Alfa Romeo Stelvio kvázi nagytestvéreként színre lépett olasz luxus-szabadidőjármű kiválóan elvan a Ghibli hathengeres dízel- és benzinmotorjaival – ha a távoli Ferrari-rokonság a szedánnál nyomós érv volt, a szabadidőjárművek között egyenesen szenzáció. Egy biztos: a Levante és a Tesla Model X vásárlókörei között egyáltalán nincs átfedés, a két jármű a crossoverek spektrumának két legtávolabbi pontján helyezkedik el. A szárnyas ajtós, amerikai villanyautó szerintünk sokkal inkább buszlimuzin, mint SUV, de a modell globális sikerét elnézve ez az apró részlet nem lohasztja a vásárlók kedvét.

 

Sportautók, kabriók

 

Aki szeret az élet napos oldalán lenni, az a sportkupékban, roadsterekben találja meg, amit keres. A BMW itt is képviselteti magát a 6-os kupéval és kabrióval; a 8-as széria közelgő érkezésével hamarosan alacsonyabb presztízsszintre lépő modell kézenfekvő lehetőség, különösen 600 lóerős M-kivitelében. Sok minden szól mellette, ellene pedig ugyanaz, mint a másik két kategóriában induló márkatársai, illetve német konkurensei ellen: talán túlságosan is magától értetődő Európában közülük választani, hiányzik a meglepetés ereje.

 

A szuperkényelmestől a puritánig széles a kínálat, ha hajlandók vagyunk hátat fordítani Münchennek. A komfort vonalat a Lexus LC képviseli, és bizony a nagy kétajtós nem csak ritkasága miatt feltűnő jelenség az utakon: vonalvezetése egyeseknek riasztóan modern, másoknak tökéletesen harmonikus, de sablonosnak semmiképp nem nevezhető. A V8-as benzinmotor és a V6-os hibrid mellett elvileg hamarosan érkezik egy harmadik opció, bár a V8-as turbómotorral szerelt LC F szupersport-verzió egyelőre csak pletyka szintjén létezik.

 

Ennyi pénzért amúgy sem biztos, hogy az elegáns grand turismo a legjobb választás, ha sportos menetdinamikára vágyunk, hiszen nagy nevek sorakoznak előttünk. Kezdjük az Alfa Romeo 4C-vel, amely kupé és spider (nyitott tetős) kivitelében is belefér az ársávba. Az 1,8 literes középmotor 240 lóereje és az egy tonna alatt maradó saját tömeg párosa fantasztikus tűzijátékot ígér. A pici olasz képes volt felnőni a Lotus márkát megalapító Colin Chapman hitvallásához: „Egyszerűsíts, és tedd könnyűvé!” És ha már szóba került: a nálunk nem forgalmazott Lotus Exige a maga 1100 kilójával és 300 lóerejével hasonló dinamikát tud felmutatni.

 

De mit tegyen az, aki szerint nem a kis tömeg, hanem a nagy teljesítmény az igazi sportautó kulcsa? Nos, választhatja a Jaguar F-Type kupét vagy roadstert, akár 575 lóerős kompresszoros motorral, vagy leteheti voksát a modern klasszikussá nemesedett, a teljes megújulást évek óta halogató, mégis rendkívül sikeres, sőt kultikus japán modell, a Nissan GT-R mellett. A legutóbbi, 2017-es modellfrissítés után akár 600 lóerővel parádézó modell gyorsulása és végsebessége a kétszer drágább szupersportautókéhoz mérhető – és ami cikkünk szempontjából talán a legfontosabb, garantáltan feltűnő, bármilyen társadalmi közegben.


 

Hirdetés átugrása →