Valami mást, valami eredetit akart Perger Gabriella, a BioHair bio-hajvágószalon üzletlánc kitalálója és felépítője úgy hat éve, amikor a vezetői hivatását más, aktívabb életvitelre akarta fölcserélni. A L’Oréal budapesti marketingigazgatója volt, mielőtt elkezdett töprengeni, mihez kezdjen a gyerekszülések után, hogyan kamatoztassa a tudását.
A kozmetikai multi cégnél rengeteg tapasztalatot szerzett a hajkultúrából, ráadásul akkorra már mesterfodrász ismerősével egy exkluzív, 140 négyzetméteres fodrászszalon társtulajdonosaként jártasságot is szerzett a „hajászati” ipar mindennapi gyakorlatában.
Először önmagával ült le, mint mondja, marketingesként végiggondolni, mit is kellene tenni: mit keres ma egy nő, és mi az az ideális szolgáltatás, amivel tömegeket lehet meghódítani. Magyarországon ebben a szakmában megszűntek az üzletláncok (korábban volt állami és szövetkezeti is), maradtak a kis magánüzletek, amelyek főleg székbérlettel kötöttek magukhoz szakembereket. A másik fontos felismerése az volt, hogy a szalonok mellett nincs olyan professzionális szolgáltatás, amellyel nagy tömegeket lehetne gyorsan és igényesen kiszolgálni. „Ezen a ponton sokan fölvetették, hogy jó-jó, de ez a szolgáltatás a személyes kapcsolatra is épül” – jelzi. Ezt maga is felmérte, de tudta, hogy szerte a világban működnek profi üzletláncok, s nem kellene megvárni, amíg hozzánk is betörnek.
Perger Gabriella úgy nevezi, válságmenedzsment folyt otthon a konyhájában. A végkövetkeztetés: az emberek szeretik a standard, megbízható dolgokat, s bizonyára sikeres lenne egy gyors, jó színvonalú szolgáltatás, ahová nem kell hetekkel előbb bejelentkezni, csak bemegy a vendég a nívós kivitelű üzletbe, ahol kedvesen fogadják, szabott árakon jut szolgáltatásokhoz, jó szakemberektől, rövid várakozással. „Az egész olyan, mint a szinkronúszás, együtt és jól kell csinálni. Vagyis össze kell hozni egy csapatot, amely jó ár-érték arányban megfelelő szolgáltatásra képes.”
Előbb csak egy ilyen szellemiségű üzlet megnyitását tervezte: „a cél az volt, hogy egy év alatt a nullszaldót hozzuk”. Ehhez a kalkuláció szerint napi 45 vendég szükséges. A sztorit itt érdemes megszakítani a mai valóság idézésével: jelenleg 47 üzlet és több mint 600 alkalmazott dolgozik a BioHair hálózatában szerte az országban. A már öt éve működő üzletek napi átlagforgalma 96 vendég, vagyis a nullszaldónál lényegesen jobban teljesítenek. És mi a helyzet a személyes viszonnyal? – vetjük fel. Nevet a kérdésen: azt feleli, a nő legfontosabb témája, hogy jól akar kinézni.
„Az üzlet megnyitása előtti kampányban azt találtam ki, hogy a logónkat, a zöldalmát fogjuk osztogatni a környéken. Csinos, fiatal lányok kis kosárkájukkal járták a környékbeli gyorsétkezdéket.” Úgy gondolta, az ő szolgáltatásuk vendégköre azokból a környéken dolgozó fiatalokból, középkorúakból kerül majd ki, akikből a gyorsétkezdék közönsége is. Vagyis a környék, a pesti belváros hivatalainak alkalmazottaiból, akiknek pénzük és igényük is van egy ilyen szolgáltatásra.
Bejött! „Az első napon 40 vendég érkezett az üzletbe” – mosolyog szélesen Perger Gabriella. Pedig az indítás télen volt, nagy hó volt a városban. „Olyanra éreztem rá, amire igény is volt. A koncepciónk alapja a hosszú nyitva tartás, és az, hogy hozzánk bárki bármikor betérhet. Vendégeinket bejelentkezés nélkül fogadjuk, gyors, professzionális kiszolgálásban részesítjük. Kizárólag természetes hatóanyagokkal, natúrkozmetikumokkal dolgozunk, és minden vendégnek személyre szabottan választjuk ki a neki legmegfelelőbbet.”
Több tőkéjük már nem lévén szétnéztek, hogy milyen lehetőségek vannak a bővülésre úgy, hogy az imidzs megőrzése és a szakmai nívó megtartása a kezükben maradjon. Ehhez azt is tudni kell, hogy a BioHair üzletébe csak olyan szakember kerülhet be, aki elvégzi a cég saját Fodrász Akadémiáját, és ott eredményesen levizsgázik.
Amikor belekezdtek franchise- hálózatuk szervezésébe, fejlesztésébe, kezdetben ismerősöknek szóltak, akiknek volt befektethető forrásuk. Az első évben 10 franchise üzletet nyitottak, a következőben pedig tizenhetet. „Olyan embereket kerestünk az országban, akik hajlandók voltak a pénzük mellett a figyelmüket, az energiájukat is bevetni a cél érdekében, akik motiváltak voltak.” Először Budapesten terjeszkedett a hálózat, majd kezdtek jelentkezni a vidéki nagyvárosokból is. A befektetők között akadnak művészek, akiknek a karrierje véges, de az összegyűjtött tőkéjüket forgatni akarják, kiugrott hivatalnokok, előadóművész és egykori DJ is.
„Ez ideális családi vállalkozás, ha valakiben van elég elszántság. Persze nem olcsó elindítani…”A belépőnek meg kell vásárolnia a franchise jogokat, ami követelményeket, kötelezettségeket tartalmaz, és ezt se adják olcsón. Azután az üzlethelyiséget fel kell újítani arra a nívóra, azzal a dizájnnal, amit a BioHair már létrehozott. Vagyis őrizni kell az arculatot kívül-belül. Egy üzlet elindításához kell legalább 15-17 millió forint.
„Kezdetben úgy gondoltam, hogy maximum 30 egység nyitható, ennyivel kalkuláltam, de ezt a számot túl gyorsan elértük, nem volt könnyű a lépést tartani. Rájöttünk, nem biztos, hogy lufi kell nekünk, ezért belépési stopot hirdettünk.” Az igazsághoz tartozik, hogy e kezdeti időkben több elégedetlen hangot is hallottak a szolgáltatásaikkal kapcsolatban. Részben, mert a gyors növekedés miatt nagyon sok kezdő szakember került be az üzletekbe, akiknek nem volt elegendő rutinjuk.
„Pedig minden üzletbe személyesen mi vesszük fel a fodrászokat, de akkoriban még mi se tudtuk biztosan, kik azok, akik alkalmasak – emlékszik vissza Perger Gabriella. – Ma azt látjuk, hogy akik elhagynak minket, azokból formálódik a szakma új generációja. Öt év után kijelenthetem, hogy sikeres hálózatot építettünk fel. Most újra elkezdhetünk fejleszteni.”
Mikor fognak külföldre jutni? Át merik lépni egyáltalán a határt? „Nem tudom – válaszolja. – Van ilyen tervünk, de a külföldi szakmai kapcsolataim segítségével felmértük, hogy már mindenütt ott vannak a multinacionális hálózatok, ott mi már nehezen rúgunk labdába. Viszont a volt szocialista országok piaca nagyjából érintetlen, a cégalapítási, a tőkeviszonyok is hasonlóak, mint nálunk. De csak óvatosan tervezünk…”