Mindkettejük édesapja vállalkozó volt, nem akarták őket korlátozni abban, mit csinálnak az egyetem alatt. Megvolt a kölcsönös bizalom, mondja Dorcsinecz József. Tudták, hogy az egyetemet elvégezzük tisztességesen. Ideális kezdet volt, nem volt az a kényszer, hogy ebből kell megélni rövidtávon. „Mindketten nagyon nehéz esetek vagyunk, így egyértelmű volt: jobb lesz valami saját dolgot csinálni, mint beállni valahova dolgozni” – teszi hozzá Varga Zoltán.

A Miskolci Egyetemen tanultak mindketten. „Olyanok voltunk egyébként, mint két rendes egyetemista, gyakran megfordultunk az egyetemi szórakozóhelyeken, de egy idő után nem éreztük annyira hasznosnak magunkat, kellett valamit kezdenünk magunkkal” – mondja Dorcsinecz. És hogy miért együtt? „Ismertük egymást futólag a tömegközlekedési eszközökről meg a szórakozóhelyekről, de a barátság egy egyetemi vizsgán kezdődött emlékszik vissza Varga. – Egy előadóban írtuk a vizsgát, Dorcsinak nem volt puskája, tudása is nagyjából annyi, mint puskája, kisegítettem őt. Így kezdődött a barátság.”

A műszaki menedzser, informatika szakos egyetemisták weblapkészítéssel kezdték 2007-ben. Több környékbeli szálláshelynek is dolgoztak, és látták a piaci rést. Így kezdődött a szállás.hu. Csináltak egy rendszert, ahol a miskolci szálláshelyeket listázták. Bár Miskolc akkor sem volt a turisztika fővárosa, de látszott, hogy erre van igény, az emberek felmentek a weblapra, és foglaltak.

Több, turisztikailag frekventált helyen indítottak ilyen városi oldalakat, majd összekapcsolták egy országos rendszerbe szallas.hu néven, melyhez a domaint 2009-ben vették. „Gondolkoztunk, hogy ingatlan- és használtautó-szegmensben is kezdetben – mondja Dorccsinecz –, de ott már akkor nagyon erős piaci szereplők voltak, ráadásul a szállásközvetítés annyiban is egyszerűbb volt, hogy személyes sales nélkül működik a modell: a szálláshelyek maguk regisztrálnak fel azóta is az oldalra.”

Már az első évben nyereséggel működtek, és a fejlődés abszolút organikus volt. Sosem vontak be külső forrást. Nem volt még az a startup ökoszisztéma Magyarországon mint ma, mondja Dorcsinecz, nem is nagyon volt arra példa, hogy induló online vállalkozásokba valaki komoly pénzt tett volna be.

Finanszírozásra ugyan nem szorultak, de gyakran volt komoly cash flow-problémájuk. Ez ugyanis nagyon szezonális business, a bevétel nagy része nyáron keletkezik, a hirdetésre meg a szezon előtt kell költeni. Itt elkelt még az átmeneti szülői segítség is, de a legfontosabbak a rugalmas hirdetői megállapodások voltak. Küldjétek nyugodtan a számlát 14 napos fizetési határidővel, de mi csak 60 napra fogunk fizetni – mondták a médiapartnereiknek, akik el is fogadták ezt a gyakorlatot. „Az egyik évben augusztusban éppen sikerült mindenkit kifizetnünk – meséli Varga –, és kettőnknek pont maradt kerek 200 forintunk. Tudtuk, szeptemberben, amikor bejönnek a pénzek, Kánaán lesz, csak addig még hátravolt egy egész hónap...”

2010-ben elérték a 200 milliós bevételt, akkor már biztosak voltak abban, hogy hosszabb távon is sikeres üzletbe vágtak.

Aztán 2011-ben eladták a cég felét a Sanomának. „Sokáig kerülgettek minket, de mi tartottunk tőle, egy nagy cég más kultúrával – idézi fel a történetet Dorcsinecz. – Féltünk attól is, hogy csak bele akar látni a kártyáinkba.” „De aztán 2011-ben összejött az üzlet – veszi át a szót Varga. – Két feltételünk volt: a cég marad Miskolcon, és pontosan az 50 százalékát adjuk el.”

Kölcsönösen tanultak egymástól. Ők sosem dolgoztak, nemhogy multinál, de még más cégnél sem, és mindent maguk hagytak jóvá. A Sanoma belépése új szervezeti megoldásokat hozott, és fontos volt a nagy médiacég ereje is. A szallas.hu ma már több mint 100 embert foglalkoztat, nettó árbevétele meghaladja az 1,3 milliárd forintot.

Az utóbbi években a fejlődés töretlen volt, és elindították a külföldi terjeszkedést is. Horvátországba és Erdélybe sok magyart közvetítenek, de az igazi nagy dobásnak a lengyel belföldi piacra való belépés ígérkezik.

Bár nem volt értékesítési kényszer, de mind az alapítókban, mind a Sanoma utódjában, a Centrál médiában megfogalmazódott a kiszállási szándék. Dorcsinecz ráadásul eggyel mindenképp hátrébb akart lépni, vissza akart vonulni az operatív feladatoktól: a Szeghalom-Budapest- Miskolc háromszög két gyerekkel már nem volt komfortos neki. Így végül a teljes céget eladták az OTP Bankcsoportnak.

Most, a kiszállás után leginkább passzív befektetési lehetőségeket keresnek, mert kell az idő, hogy új dolgokat tudjanak kitalálni. „Mostanában múltunk 30, szeretnénk, ha 40 éves korunkig lenne még egy nagyobb dobásunk” – vázolja fel helyzetüket Varga.