Engem a frissesség és az elegancia hoz lázba – vall az általa követett borstílusról a korábban a top 50 üzletasszony közé is bekerült borász, Debreczeni Mónika, miközben beismeri: „Nyáron, amikor munka után otthon lerúgom a szandálomat, egy jó pohár hideg sört iszom, mert az megnyugtat.” A Villány középkori nevéről elnevezett Vylyan Szőlőbirtok első embere kalandos úton jutott a legendás dél-baranyai termőhelyre, a Fekete-hegyre.

 

Út a sikerhez

 

Bár a szőlészet iránti elkötelezettséget a makói szülői házban gyakorlatilag az anyatejjel szívta magába, mivel édesanyja a helyi szakközépiskola szőlészet-borászat oktatója volt, sem ő, sem pedig a város díszpolgárává választott testnevelő édesapja nem értette, miért ment Mónika a szentesi gimnázium hírneves drámatagozatára. A „makai” lány az érettségi után a Színművészetire jelentkezett, s bár a második rostavizsgáig eljutott, végül nem vették fel, így jött a pécsi Közgáz, ahol 1986-ban közgazdász és szakfordítói diplomát szerzett. Külkeresként a Kőbányai Gyógyszerárugyárnál helyezkedett el, majd jött egy elhamarkodott házasság („Emlékszem, ahogy az esküvő előtt talpig hófehérben üldögéltem, és apukám megkérdezte, hogy biztos jól döntöttem-e. Mire azt válaszoltam: most már mindegy.”), gyors válás, majd az életét meghatározó egymásra találás Debreczeni Pál szegedi vállalkozóval, aki a család régi barátja volt.

 

A pár óriási fába vágta a fejszéjét, amikor eldöntötték, hogy mintaborászatot hoznak létre a villányi borvidéken. A munkálatok 1992-ben indultak, négy év alatt 55 hektárt telepítettek, majd a következő hullámban, 2000 és 2004 között további 70 hektárt. Már a szűztermés ígéretesnek bizonyult, az 1994-es portugieser bor pedig mind a mai napig élvezettel fogyasztható. Persze, nemcsak a gazda dicséri a borát: a nemzetközi elismerések is hamar megjöttek. A Vylyan a világ egyik legnevesebb megmérettetésén, a londoni Decanter World WineAwards-on rendre szerzi a trófeákat, de a szomszédos Ausztria versenyeiről is aranyesővel tér haza. Michel Bettane, a világ egyik legnevesebb borszakértője például 2004-es pinot noirjukat a világ legjobb borai közé sorolta. Magyarországon 2008-ban az Év Pincészete díjjal ismerték el munkájukat.

 

Tragikus fordulat

 

Mónika másfél évtizeddel ezelőtt elvégezte a londoni Wine and Spirit Education Trust iskoláját. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy nemzetközi rálátással határozza meg a Vylyan borok stílusát és karakterét – a már említett frissesség és elegancia jegyében. A szőlőbirtok főborásza mintegy két évtizede Ipacs Szabó István. A közös munka során még nem fordult elő, hogy a borok megítélésében ne értettek volna egyet.

 

Tévedés volna azt gondolni, hogy a Vylyan és Debreczeni Mónika élete semmi más, mint diadalmenet. 2004-ben súlyos csapás érte a családot: a férj egy autóbalesetben életét vesztette, és azóta Mónika egyedül állja a sarat. „Éjjel egykor álmomból vert fel a csengetés. Az ajtóban rendőrök álltak, és kérdezték, hogy én vagyok-e Debreczeni Pálné. Kinyögtem, hogy igen, mire azt mondta a rendőr: »Őszinte részvétem«. Azon a tavaszon egy pillanat alatt rám szakadt a felelősség a maga tonnányi súlyával. A birtok és a lányaink: Flóra akkor tíz-, Janka nyolcéves volt.”

 

Mint egy háztartást

 

A feladatokhoz azonban hamar felnőtt. A sokféle gazdasági és pénzügyi kihívásról ma már azt mondja, „nem kell túldimenzionálni: egy céget nagyjából úgy kell vezetni, mint a gondos anya egy nagyobb háztartást. Nekem nem pénztárgép kattog a fejemben. Tudom, hogy költségvetésben kell gondolkodni, de a siker titka a jó szív és a gondos odafigyelés a részletekre.”

 

A jó szív Debreczeni Mónikánál a művészetre való nyitottságot is jelenti. Használt hordóik egy részéből pécsi és nemzetközi művészek új alkotásokat hoztak létre, az állandó kiállítás bárki számára megtekinthető a pincénél. A tíz éve létrehozott Vylyan Teraszon irodalmi beszélgetések, koncertek zajlanak, az augusztusi Ördögkatlan Fesztiválon pedig kiemelt kulturális helyszín a birtok. Mindez azonban nem trükkös marketingfogás, a szentesi drámatagozat korábbi hallgatójánál ugyanis belső szükségletből született meg ez az irány. Mi több, művészi ihletért neki sem kell a szomszédba mennie: „[KSZÍ] gyöngyöző borunk arculatának kigondolásakor adott volt a bor színe és karaktere, majd gondolatban hozzájött a sziszegő hang, amit a palack felnyitásánál hallunk. A kszí betű kalligráfiája a görög abc-ből erős képként jelent meg a szemem előtt mint a borcímke fő motívuma.”

 

Hagyomány és hitele

 

Tíz éve még afféle érdekességként sokat lehetett beszélni a női borászokról, ám Debreczeni Mónika már akkor elutasította, hogy ilyen kérdésekkel kínozzák. Véleménye szerint kétféle borász van: jó és rossz szakember, mindenkit a termékei alapján kell megítélni. Igaz, azt azért hozzáfűzi, hogy „Villányban némileg még mindig dúl az ősmacsóság, bár én ezzel nagy ívben nem foglalkozom”. A sokak szerint még mindig túl férfias szakmában, ha kell, ő is keményen fogalmaz.

 

Például markáns véleménye van a hagyománytiszteletről. Mint mondja, Tokajban a kilencvenes évek elején a hagyománytisztelet égisze alatt még az „átkos múlt” kávészínű, egérszagú aszúihoz ragaszkodtak egyesek, míg az „innováció” az igazi, tiszta hagyományokhoz való visszatérést jelentette. „Ha nem hiteles a hagyomány, akkor bizony meg kell újulni, és vissza kell térni a természet törvényeihez, az igazi hagyományhoz. Ugyanilyen rossz tradíció a nyakló nélküli tömegtermelés is. Fontos, hogy legyen egy tiszta idea, amit tűzzel-vassal meg akarunk valósítani.”

 

Ha értékes és hiteles, örömmel nyúl akár évszázados hagyományokhoz is. A pince Montenuovo Cuvée-je éppen azért kapta ezt a nevet, mert az egyik birtokrész valaha egy baranyai főnemes, herceg Montenuovo Nándor tulajdona volt. Sikerült találkozni az örökösökkel, akik engedélyezték a névhasználatot, sőt időközben nagy rajongói lettek a boroknak. Az osztrák és magyar felmenőkre visszatekintő nemesnek makulátlan, példaértékű életútja volt: már akkor modern, ám környezettudatos gazdálkodást folytatott, a felsőház tagjaként pedig egyetlen zsidótörvényt sem szavazott meg, sőt a mielőbbi kiugrásra biztatta Horthyt a második világháborúból. Meg is hurcolták szegényt a nácik és a kommunisták egyaránt, végül az ÁVH „kezelése” után a márianosztrai börtönben halt meg, 1951-ben. A jó hagyományok felelevenítéséhez tartozik a régi kárpát-medencei szőlőfajta, a csóka felélesztése: jelenleg a világon a Vylyan e fajta legnagyobb termelője (a maga 0,6 hektárjával).

 

Változás és menedzsment

 

Mindazonáltal Mónika nem ül a babérjain: a Vylyan Teraszon egy éve van grillre fókuszáló látványkonyha. Ezzel kapcsolatban azt szeretné, ha lenne két-három olyan meghatározó étek, ami miatt messze földről odajárnak a vendégek. Sőt, azon dolgozik, hogy a szeretett teraszt beüvegezzék, hogy télen nagyobb létszámban is helyszíne lehessen konferenciáknak, csapatépítéseknek.

 

A tervezésben, munkában most már két lánya is segíti: a 22 éves Janka, amellett, hogy nemrégiben már egy unokával is megajándékozta, szőlész-borász hallgató. A 23 éves Flóra Utrechtben végzi a közgazdász mesterkurzust. Egyik iskolai projektjét a Vylyannál véghezvitt változásmenedzsmentből írta, ami olyan jól sikerült, hogy egy felnőtt szakmai konferenciára is meghívták. Érthető, hogy Debreczeni Mónika így zárja a beszélgetést: „Nagyon büszke vagyok rájuk, és persze sokat imádkozom értük.”