A győri Cső-Lavina Kft. tulajdonosa, Szórádi László azidén a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségétől Országos Év Vállalkozója elismerést kapott. A víz-gáz-központi fűtés, megújuló energiák, ipari és saválló szerelvények kereskedelmével foglalkozó családi vállalkozás ugyan győri, de hamar kiderül, a tulajdonos a Rábaközből hozta a muníciót a sikerhez: a rátermettséget, a szorgalmat, a kitartást és az előbbre jutni akarás képességét.
Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállalkozások című könyvben jelent meg. Ha kíváncsi a többi, közel félszáz vállalkozás történetére rendelje meg a könyvet.
„Korábban, 2012-ben megyei elismerést már kaptunk a VOSZ-tól, de ez a mostani országos díj érthetően mélyebb nyomot hagyott bennem. És miután a generációváltás épp most időszerű nálunk, ezt az elismerést a munkám megkoronázásának is tekinthetem” – mondta a kitüntetéssel kapcsolatban.
Szórádi László Szilben született, és 1974-ben végzett Győrben víz-gáz és készülékszerelőként. Több cégnél, illetve vállalatnál dolgozott mint alkalmazott. Először a Győri Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál, aztán katonaság következett, megnősült, majd Szanyban, a tsz-ben csőszerelőként, gépészként tevékenykedett. 1981-ben visszaköltöztek Győrbe, és a Vertikál Építőipari Szövetkezetnél helyezkedett el. 1984-től már másodállású iparos lett, épületgépész-szerelő, víz-, gáz- és központifűtés-szerelő szakmákban.
Közben két szakmában is mestervizsgát is tett. Akkor ez volt a feltétele annak, hogy valaki főállásban űzhesse az ipart, a mesterlevél hiányában ugyanis csak javításokat végezhetett. 1986-tól tehát főállású kisiparos lett. Rövid idő után felvett két alkalmazottat, majd egyre többet.
Mitől fejlődött a vállalkozás? Egy jellemző eset: amikor építkeztek, és még nem volt kész a ház, akkor vett egy menetvágó gépet 160 ezer forintért, ami akkor igen nagy pénznek számított. A felesége szóvá is tette, pedig ő is hasonló gondolkodású, de megnyugtatta azzal, hogy éppen az a gép fogja meghozni a házra valót.
A rendszerváltás aztán változásokat hozott a cégjogban és az ő életében is: 1991-ben a feleségével megalapította a Cső-Ker Kft.-t. Ekkor már jelentős létszámmal, 18-20 fővel dolgoztak. Nagyobb volumenű munkákat is el tudtak vállalni, így szállodák, autókereskedések, szalonok, társasházak jöttek sorba.
„Jelentős anyagszükséglettel dolgoztunk, kartonszám, dobozszám szereztük be az alkatrészeket. Ebből adódóan folyamatosan komoly raktárkészletünk keletkezett, ami kezdett átláthatatlan lenni. Felvettünk hát egy raktárost, akinek napközben sok dolga nem akadt. Hogy kitermelje a saját bérét, 1994-ben megnyitottuk a kereskedést egy családi ház garázsában. Miután korábban is kisegítettünk más vállalkozásokat anyagokkal, így hamar bekerültünk a köztudatba kereskedőként is” – meséli a cégtulajdonos az új profil indulásának indokait. Feleségének korábban italkereskedése működött, de a multik megjelenésével ez egyre kevésbé bizonyult életképesnek, így ő is a családi vállalkozásban kezdett dolgozni.
1996 újabb mérföldkő volt a vállalkozás életében, akkor választották ketté a szolgáltatást és a kereskedést: akkor alapították meg a Cső-Lavina Kft.-t. A korábbi házgyár területén vásároltak telephelyet a kereskedés számára, és párhuzamosan vitték a két céget, a két tevékenységet. A Cső-Ker végezte a szolgáltatást, a Cső-Lavina pedig a kereskedést. Mindkettő jól működött, fejlődött, a gyerekek, Anita és László is bekapcsolódtak a munkába.
Aztán Szórádi László, ahogy ő fogalmaz, azt vette észre, hogy maga elől lopja el az időt, hogy jusson mindkét cégre. Egyre inkább érezte, hogy két lovat nem tud egyszerre megülni, és leálltak a kivitelezői tevékenységgel. A döntés meghozatalában több más tényező is segített.
„Az építő vállalkozások jelentős része alaposan átformálódott, amikor beindult a szekér az iparágban. Itt már mindenki épített, lehetett eredetileg műkörmös vagy fodrász, ami nem baj, de mindent jobban tudott. Sokszor nem akarták elfogadni a véleményünket, ami évtizedes tapasztalatokon alapult. Mi pedig legtöbbször alvállalkozóként dolgoztunk, gyakran ilyen fővállalkozóknak. Aztán a munkaerőt is egyre nehezebben tudtuk biztosítani. És még valami: a konkurenciának nem tetszett a kettősségünk. Ha egy árajánlatot akartak beadni egy munkához, a szükséges anyagokat tőlünk szerezték volna be. De csak részletekben mertek árakat kérni a Cső-Lavinától, hogy ne derülhessen ki, melyik projekthez kell, nehogy a Cső-Ker egy kedvezőbb ajánlattal beelőzze őket. Valóban akadtak olyan cégek, amelyek így próbáltak előnyhöz jutni, időnként sikerült is nekik, a rossz példájukat sokan ránk is általánosították. Pedig nekünk mindig volt munkánk elég, nem kellettek hozzá az ilyen módszerek. Amikor kiderült, hogy bezárjuk a Cső-Kert, sokan felszabadultak ennek a problémának a súlya alól.”
De igazából a kivitelezésben eltöltött harminc év is elég volt. És egy cég, egy feladat is bőven elég, a család megélhetését az is biztosítja.
A generációváltás mindeközben zajlik Szórádiéknál. Anita az idén kilépett, saját vállalkozásba kezdett, ifjabb Szórádi László pedig egyedül vállalta a kihívást.
Ugyan dédelget terveket, de az a jövő zenéje.
Egyelőre a legfontosabb feladat a munkaerő biztosítása, ami egyre problémásabb. A 2008-as gazdasági világválság következményeiben többen belebuktak, utána is lassan indult be a piac, nehéz volt a szakmából megélni. Sokan pedig elmentek külföldre. Utánpótlás meg alig mutatkozik.
„Büszke vagyok erre a cégre, nem szerettem volna, hogy másé legyen. Voltak pedig érdeklődők, de igazából a tárgyalásig sem jutottunk el, mert én nem akartam. Örülök, hogy a fiam továbbviszi az ügyeket. Én már kezdek félrevonulni. Eleinte nehéz volt, nem mondom, hogy időnként nem őrlődök magamban még most is, de úgy érzem, azért már el tudom engedni” – mondja az alapító, és hozzáteszi, kezdett sok lenni számára a munka. Hiszen a nulláról kezdték, semmijük sem volt, és onnan jutottak el a kétmilliárd forintos árbevételű vállalkozásig.
„Lehet mondani, hogy ez a cég a harmadik gyerekem. Sőt, valószínű, hogy több időt foglalkoztam ezzel, mint a két igazival. Néha a szememre is vetik, hogy hogyan beszélhetek így, de ha egyszer ez a valóság. Ezért nem lehet abbahagyni egyik napról a másikra. Büszke vagyok a gyerekeimre, a fiam elég jól beleásta magát a feladatba, tényleg nagy lendülettel csinálja” – nyugtatja meg minden bizonnyal saját magát is az idősebb Szórádi.
Úgy tűnik, hogy a példa, amit idősebb Szórádi László törekvő édesapjától kapott, aki fölművességből igyekezett kiemelkedni, az továbböröklődik. „Hálás vagyok a szüleimnek, hogy bíznak bennem. Az otthonról hozott értékek mentén szeretném továbbvinni a céget” – jegyezte meg.
A zárszó pedig az alapítóé: „Valójában az üzleti élettől vonultam vissza. A háttérben itt vagyok, ha valahol tudok, segítek. Meg aztán családi házban élek, a Balatonon is van házunk, olyan nincs, hogy ne csinálnánk valamit. Minket ez hajt, a feleségem is ilyen. Mi nem szeretünk lábat lógatni. Azt szoktam mondani, ha az embernek van valami feladata, az jó. Ha már nincs, akkor van baj.”
Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállalkozások című könyvben jelent meg. Ha kíváncsi a többi, közel félszáz vállalkozás történetére rendelje meg a könyvet.