Volt jazz-zenész, rádiós, tévés műsorvezető, kommunikációs cége ma is jól megy. De ma már többen ismerik, mint az etyeki borvidék fellendítőjét, hiszen az alkalmanként több tízezer embert megmozgató fesztiválokkal ismertté tette a falut. A legjobban akkor érzi magát, ha a traktorán ülve dolgozik a saját birtokán.
Klasszikus értelmiségi nagycsaládba született Rókusfalvy Pál. Hatan vannak testvérek, végzettségüket tekintve: orvos, közgazdász, bölcsész. Édesapja pszichológus, édesanyja külkereskedelmi levelező. Sok szakma volt a családban, de olyan nemigen akadt, aki vállalkozással, üzlettel foglalkozott volna. Kezdetekben Rókusfalvy sem az üzlet felé indult el. Fiatalkorától zenélt, egy Ki mit tud?-győzelem után ismertek is lettek, és bármily meglepő, a pedagógiai pályát választotta. A főiskola elvégzése után tanított is három évig éneket egy kelenföldi lakótelepi általános iskolában, abban, ahova ő maga is járt korábban. „Sosem csináltam muszájból semmit, sem önmagában azért, mert sok pénzt lehet vele keresni, a kíváncsiság lökdösött újabb és újabb területek felé” – mondja Rókusfalvy.
Márkanév
A rendszerváltás huszonévesen érte, ebből a szempontból szerencsésnek érzi generációját. Sok új lehetőség volt, 1990-ben véletlenül került az akkor egyetlen kereskedelmi rádióhoz,. a Danubiushoz. Jazzműsor szerkesztésével kezdett, aztán kipróbált minden rádiós műfajt. 10 évig tartott a rádiós korszaka, beletanult az üzletbe is, hiszen pár évig ügyvezetőként, kisebbségi tulajdonosként menedzselte a Danubius rádiót. De mindig szeretett párhuzamosan csinálni dolgokat. „Egy perc alatt észrevettem, hogy mennyire fontosak a reklámok a kereskedelmi rádiózásban, és azt is, hogy ezek setébbnél sutábbak. Miért ne tudnánk ezt jobban csinálni! Volt egy-két ötletem és megalapítottam 1991-ben a Roxert, amely egyszemélyes reklámcégként indult” – idézi fel.
A Roxer azóta felnőtt, most 25 éves az immár kommunikációs cégcsoport, melynek több mint egymilliárd forint az éves árbevétele. Persze a Roxer már régóta nem one man show. 1994-ben belépett a cégbe két fiútestvére, és több mint 50 munkatársuk többsége is évtizedek óta velük dolgozik. A Roxer nemcsak önmagában fontos, az itteni kreatív csapatra akkor is tudott támaszkodni, amikor műsorokat gyártottak, vagy éppen a bormarketinggel kezdtek el foglalkozni. A cég neve egyébként felvidéki eredetű, a Késmárk melletti Rókusi faluban élő cipszerként ez volt a családnevük, a XX. század elején Pál nagyapja döntött úgy, hogy Rókusfalvyra magyarosítja. „Fontos volt számomra, hogy ne vesszen el, ezért választottuk cégnévnek” –. magyarázza meg a választást. Az erős családi kötődést jól jellemzi, hogy nemcsak a hat testvérből három, de sokan az eggyel fiatalabb generációból, és a rokonságból is a cégcsoportban dolgoznak.
A Roxer kezdetekben reklámokat gyártott a kereskedelmi rádióknak, a legjobb években háromszázat is, amivel akkor a legnagyobbak voltak a piacon. Aztán szép lassan elkezdték felépíteni a divíziókat, ebben már oroszlánrésze volt Gábor öccsének. Elindult a rendezvény üzletág, melyet ma is Gábor vezet, és indítottak saját média ügynökséget, produkciós céget, kreatív részleget. Rugalmas, sok mindennel foglalkozó szervezetet építettek, így hatékonyan tudtak alkalmazkodni a világ változásához, a multivilág térnyeréséhez.
Családi kör
A rádiózást és a saját kommunikációs céget párhuzamosan csinálta Rókusfalvy egészen 2000-ig. Akkoriban jött az új szerelem, a bor, és a Roxernek is nagyobb szüksége volt rá, így egyik napról a másikra elengedte a Danubius top vezetői állását. „Felmértem, hogy mire van igazán időm” – mondja. Akkor kapott újabb lendületet a Roxer cégcsoport, Budaörsön ma is egy irodaházban működik a csoport több divíziója, több mint 50 munkatárssal, operatívan Gábor vezeti.
„Büszke vagyok arra, hogy magyar cégként negyed századon keresztül meg tudtunk maradni a piacon” - mondja, hozzátéve, hogy sok olyan tenderen is győztek, amelyek nemzetköziek, mint például az, amit a FIFA kongresszusra írtak ki. Nem akartak sokkal nagyobbra nőni, ez egy még átlátható, közepes méretű vállalkozás. A Roxer cégcsoport tulajdonilag is családi vállalkozás, a legtöbb cégben a két vagy a három Rókusfalvy a tulajdonos, de vannak olyanok is, ahol a terület vezetője is tulajdonostársuk.
„Fontos, hogy minden olyan dologban, amiben benne vagyok, aktív legyek - mondja. - Ezért nincsenek is klasszikus befektetéseim, az nem lenne nekem való. Sokan azt gondolják a bor befektetés, de ez inkább szerelem és hobbi.” Városi gyerekként nem otthonról hozta a vidéki élet és a bor szeretetét, úgy csöppent bele. Unokatestvére, Alkonyi László neves borszakíró, a Borbarát magazin alapítója vitte el először kóstolókra. „Kíváncsi voltam milyen ez, addig alkoholt se nagyon ittam.” Aztán 1997-ben egy kóstolón egyszerre szerette meg a bort és Etyeket. Rögtön vásárolt is egy kis, 200 négyszögöles területet présházzal, ebből nőtt ki a ma már nyolchektáros Rókusfalvy Birtok. Nagy fia, Palkó szőlészeti szakirányú diplomát szerzett nemrég, és egy újvilági szakmai gyakorlat után a birtokon dolgozik, ebben látja a jövőjét.
Etyeki Piknik
A gasztronómiai vállalkozás a Rókusfalvy Fogadó, sok családtag dolgozik, dolgozott abban is. Legnagyobb lánya diákként takarította a szobákat, de ma már folytatja a papa televíziós, rádiós karrierjét, műsorvezető a Petőfi TV-ben. Felesége az Etyeki fogadóra épülő gasztronómiai vállalkozásban tevékenynkedik. Sok terület van, amihez jobban ért, mint én - mondja Rókusfalvy. Fontos számára, hogy azt, amihez ő ért igazán, ez a média és a kommunikáció, azt Etyek javára kamatoztassa. Olyan összefogás valósult meg itt, amire korábban nem volt példa.: összetartanak a helyi borászok, fejlődik a gasztronómia és a helyi turizmus. „De még nagyon az út elején vagyunk, Etyek lehetőségeinek ma csak 10-15 százalékát tudjuk kihasználni” - mondja.
Egy évtizeden keresztül csinálták a messze földön híres Pincefesztivált és Kezes-Lábost több tízezer embert mozgattak meg alkalmanként. Aztán váltottak, jött a kisebb létszámra tervezett, évszakonként megrendezett Etyeki Piknik. Hosszabb távon pedig az a cél, hogy sok, különböző időpontban megrendezett eseménnyel folyamatosan fenntartsák az érdeklődést Etyek iránt. „Ha majd elindul a shuttle járat, és a szállodások Pestről küldik a turistákat, az utazási irodák erre építik üzletüket, akkor mondhatjuk el, hogy kezdjük jól kihasználni lehetőségeinket” – jegyzi meg. Ehhez persze sok mindent kell még fejleszteni Etyeken és környékén, így a lobbizás, pályázás, szervezés teszi ki ideje nagy részét. Tavaly például kapott is Etyek központi támogatást, több mint egymilliárd forint értékben. Ez nemcsak a borról szól, a gasztronómia is egyre fontosabb, valamint a hozzá tartozó infrastruktúra fejlesztése is. „Miért ne tudnánk mi is megcsinálni azt, amit az osztrákok Wachau környékén?”
És persze nemcsak az etyeki, hanem minden magyar bor fontos számára. Pár éve alapította a Borászok Borásza díjat, amely mára a borász szakma legrangosabb díja lett. Attól igazán elismert, hogy maguk a legjobb borászok, az ötven jelölt választja ki minden évben a maga köréből a díjazottat.
Két,- három éve még volt Etyeken a birtokon egy traktorosa, de ma már ő ül fel a saját traktorára, és csak tanácsadóként segíti Őt Gyula bácsi. „Ez pihentet a legjobban” - mondja.