Első munkahelyén, a Pátria Nyomdában, 1988-ban helyezkedett el Dombrádi Olivér. Anyai ágon nagyapja könyvkötő volt, szülei az Athenaeum nyomdában ismerkedtek meg, kemigrafikus fényképésznek tanultak. Ő sokáig gondolkozott azon, hogy a közgazdasági vagy a műszaki területen tanuljon tovább. A közgáz előkészítőn kiderült, a többség túl „kocka” számára, így jobb döntésnek tűnt hogy – követve a családi hagyományt – a Könnyűipari Műszaki Főiskolára jelentkezzen – emlékszik vissza. Akkor egyedül ott folyt Magyarországon felsőfokú nyomdászképzés.

 

Az Athenaeum után édesapja alkalmazott grafikusként dolgozott tovább, Dombrádi Olivér maga is kacérkodott a gondolattal, hogy apjához hasonlóan átnyergel a nyomdaiparból. „Mégis volt annyi önkritikám, hogy beláttam, olyan grafikussal, amilyen én lehettem volna, Dunát lehet rekeszteni” – mondja, később beiratkozott a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, ahol megszerezte második diplomáját.

 

Privatizáció

 

Fiatal nyomdászként Dombrádi Olivér a Pátria Nyomda Szentkirályi utcai üzemében kezdett el dolgozni, ahogy visszaemlékezik rá: nem az volt a terve, hogy innen megy nyugdíjba. A már akkor is nagy hagyományokkal rendelkező Pátria 1992-ben alakult részvénytársasággá, a szinte pályakezdő Dombrádi Olivér ekkor, alig 27 évesen már üzemegység-vezető lett, akkor indult el a privatizációs folyamat. A vállalatot 1994-ben az akkor rövid ideig divatos MRP (munkavállalói résztulajdonosi program) konstrukcióban privatizálták, így az MRP szervezet révén több száz dolgozó vált a cég tulajdonosává. A 10 éves futamidő alatt a hitelt negyedévente törlesztette az MRP szervezet. Ehhez csak a megtermelt eredmény volt a forrás, így a fejlesztésre nem maradt komoly tőke. De a cég talpon tudott maradni.

 

Dombrádi Olivér a héttagú MRP-vezetőség tagjaként az eltelt tíz év alatt számos területen megfordult a cégnél. „Voltam üzemegység-vezető, aztán a kereskedelmi területet irányítottam, majd mint termelési igazgató, később mint vezérigazgató-helyettes dolgoztam legtovább. Úgy gondoltam, miután a részvények a dolgozók birtokába kerülnek, azaz lejár a 10 éves időszak, és visszafizetjük a hiteleket: megvásároljuk a részvényeket.”

 

„1988-ban fiatal mérnökként láttam, hogy új világ kezdődik, elindul az eredeti tőkefelmalmozás, de ebből az én generációm pénz és kapcsolatok hiányában kimaradt. 2004-ben azonban hittem a lehetőségben – emlékezik vissza a kezdetekre. – Még az előző évben létrehoztunk egy projektcéget két testvéremmel és néhány vezető beosztású kollégámmal. Veszélyes időszak következett, mert mindenki tudta, hogy a részvények hamarosan szabadon forgalmazhatók lesznek, és semmi garancia nem volt arra, hogy a dolgozók nekünk adnak bizalmat, és a mi társaságunknak adják el a papírjaikat. A Pátria mindig az emberi tényezőben volt erős, a nagy többség hitt bennünk, érezték, hogy a vállalat jó kezekben lesz, hiszen a célunk a továbbélés és a fejlesztés volt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a kollégáim bíztak bennem, ismertek, köztük nőttem fel. Úgy gondolom, hitelesnek tartottak, együtt, de új vezetés mellett dolgoztunk tovább.” Ma már csak öten tulajdonosai a Pátria Invest Kft-nek, Dombrádi Olivér mellett két testvére és két fia. Csak a papírok alig 8 százaléka nem köthető a családhoz. Néhány pátriás a mai napig ragaszkodik a részvényeihez, és gyakorolja tulajdonosi jogait.

 

PortfOlió

 

Néhány nehéz év ellenére kritikus helyzetben sosem volt a nyomda, a legnehezebb döntések egyike az volt, amikor bezárták a dombóvári üzemüket. A piaci helyzet rákényszerítette őket erre, de igyekeztek az érintett 110 dolgozóról akkor is gondoskodni. „Nem vagyok egy pesszimista alkat, nem ijedtünk meg a nehézségektől, logikus döntéseket hoztunk az elmúlt évek alatt. Bár nem vagyok egy stresszes pali, ahogy múlnak az évek, fiatalkorommal ellentétben egyre kevésbé motivál az a kihívás, hogy nyomás alatt is jól teljesítsünk” – teszi hozzá.

 

A cégcsoport zászlóshajója ma is az idén 125 éves Pátria Nyomda Zrt. Mellette három leányvállalatot irányítanak. Ma már a Betű-Mix Kft., a Pátria Logisztika Kft. és egy új akvizíció, a győri székhelyű Papír Kontúr Kft. is a portfolió része. Emellett két kapcsolt vállalkozásért is felelősek: a Pátria Ingatlanhasznosító Kft. feladata a saját ingatlanportfolió kezelése, az anno alapított Pátria Invest Kft. pedig továbbra is a Pátria Nyomda részvényeit birtokolja. A cég ma már egy korszerű termelő vállalat arculatát mutatja, a folyamatos technológiai fejlesztések mellett a kétezres évek elején eladták a belvárosi épületeiket, és a XI. kerületi új telephelyükre költöztek. Idén már közel lesznek a nettó 8 milliárd forintos árbevételhez, ezzel a Pátria első hatban lesz a magyarországi nyomdák között.

 

Az idén 125 éves vállalat portfoliója az átlag nyomdákhoz képest diverzifikáltabb. Az árbevétel felét a papír-, írószer-, irodaszer-, nyomtatványkereskedelem adja, 34 saját boltot működtetnek, illetve több ezer viszonteladóval állnak kapcsolatban. A másik 50 százalék a klasszikus nyomdai tevékenységből adódik. „Egyike vagyunk annak a három biztonsági nyomdának, amelyek védett dokumentumok gyártására alkalmasak, működésünket a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat rendszeresen ellenőrzi.” Széles a portfolió. A Pátria a második legnagyobb digitális nyomdai kapacitással rendelkezik, az elmúlt év kimagasló beruházásása révén korszerű Flexo technológiát is beszereztek. „Igyekszünk kihasználni azokat a szinergiákat, amelyek a tevékenységünkből adódnak. Mindig az volt az eredményes működésünk záloga, hogy sok lábon álltunk” – tekint vissza a cég elnöke. A nyereség cégszinten mintegy 250 millió forint körüli, a cégcsoport azonban évről évre fejlődik.

 

Biztonság

 

Dombrádi Olivér ritkán vállal nyilvános szereplést. „Kilógok a magyar cégvezetői mezőnyből, és az átlagos vállalkozókról sincs túl jó véleményem – mondja. – Fontosnak tartom, hogy tisztelettel forduljunk a Pátria dolgozói felé, hiszen a nyomda nem én vagyok, hanem az a 450 kollégánk, akik nap mint nap tesznek a sikereinkért.” Dombrádi Olivér az elmúlt 30 évben sosem döntött úgy, hogy a rövid távú, gyors nyereséget helyezi előtérbe a hosszú távú működés rovására. „A profit és a siker számunkra a biztonság és kiszámíthatóság előfeltétele” – vallja. Hogy mit szeretne még elérni? „Mi egy biztonsági nyomda vagyunk. Az a célunk, hogy az elkövetkezendő 2-3 évben a Pátria az európai mezőnyben is fejlett biztonsági nyomdaként jelenjen meg.”

 

Az operatív vezetéstől Dombrádi Olivér egyébként jó pár éve visszavonult. Az igazgatóság elnökeként ugyan szinte mindennap bejár, de akkor nyugodt, ha csak ritkán kérdeznek tőle napi ügyekkel kapcsolatban. „Nem gondolom, hogy a vezérigazgató munkájába bele kell szólnom, sem igény, sem szándék nincs erre a részemről.”

 

Ők öten

 

Dombrádi Olivér nagyobbik fia ma 31 éves, közgazdász és szintén első munkahelyeként a Pátriában helyezkedett el, mint egykor ő. Ma már sok mindenben tud rá támaszkodni, katalizátor és inspirálja is: benne már nem ég a tűz akkora lánggal. A kisebbik gyermeke másodéves a BGE-n Corvinuson, talán egyszer ő is itt dolgozik majd. Két testvére szintén tulajdonos, a nagyobbik öccse építészmérnök és a cég beruházásaival, a vállalat műszaki területének irányításával foglalkozik, fiatalabbik öccse egyetemi tanszékvezető.

 

Kortárs művészet és rockzene

 

A Pátria elnöke a kortárs hazai képzőművészet egyre szélesebb körben ismert támogatója. Fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást, támogat egy nagy múltú művésztelepet is.

A gyűjteménye 300-400 jegyzett műalkotásból áll. Szenvedélye nem csak a képzőművészet, motorozik is, és imádja a rockzenét.