Az anyagbeszerzéstől az üzletkötésen át a számlaírásig éveken át mindent maga intézett, ám amikor a dolgozói létszám elérte a huszonötöt, úgy érezte, egyedül már nem tarthatja kézben a céget, mert romlani fog a hatékonyság. Selmeczi Imre szerint vezetőként nagyon fontos, hogy szakmailag is topon legyen az ember, emellett legyen jó kapcsolatépítő és megtartó képessége. Az elmúlt évek őt igazolják.
Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállalkozások című nemrégiben piacra került könyvben jelent meg elsőként.Ha kíváncsi a könyvben szereplő többi, közel félszáz cég történetére vásárolja meg a könyvet.
Nagy gépekhez nagy tér kell – nem csoda, hogy az Öntőgépszerviz Kft. telephelye ma 8500 négyzetméteres. Persze jóval kisebb műhelyből indultak, sok víz lefolyt azóta a csepeli ipartelep mellett a Dunán. A 2001-ben indult cég európai léptékben is kiemelkedő. Szlogenjük, „A megoldás egy kézből” utal a szolgáltatásaik komplexitására is. „Iparoscsaládból származom, az édesapám is műszaki ember, én pedig a vegyipari szakközépiskola után az egyetemen vegyipari gépésznek jelentkeztem. Az első munkahelyem a Taurus Gumigyár volt, ott helyezkedtem el gépészmérnökként – mesél az indulásról Selmeczi Imre. – Egy évig dolgoztam a gumigyárban, amikor csoportos létszámleépítésre került sor. Ma már hálás vagyok azért, hogy ez a helyzet adott egy lehetőséget a váltáshoz. A hidraulika területének az a szépsége, hogy ezt a technológiát a csokoládégyártástól a nehéziparig mindenhol használják, így a gépek szervizelésében is rendkívül fontos. Az új munkahelyemen kezdtem el ipari szolgáltatással foglalkozni, és közben A-tól Z-ig megtanultam egy vállalkozás minden szegmensét. Az volt a feladatom, hogy ügyfeleket szerezzek, felmérjem és kiajánljam a munkát, sőt akár be is segítsek fizikailag, és ha kell, hajtsam be érte a pénzt. Kialakítottam a stabil, visszatérő vevőkörömet, folyamatosan bővítettük a szerelőgárdát, és további mérnökökre is szükség lett. Mindezt elérni nem volt egyszerű feladat, mert 1992-ben még nemigen volt internet, mobil sem nagyon, úgyhogy a szaknévsor lett a jó barátom, és hideghívásokkal kerestem az ügyfeleket.” Imre abból indult ki, hogyha egy hónapban felhív 5-600 céget, abból jó, ha lesz száz, amelyik érdeklődik a szolgáltatás felől, húsznak elküldheti az ajánlatát, így talán kettő-öt új ügyfél össze is jön havonta. A napi munka után hozzáfogott, és akkor is ügyfeleket keresett, amikor a menyasszonyához vonatozott Egerbe. Elszánt volt, és ezt siker koronázta: bő fél év alatt olyan kapcsolati bázisa, visszatérő ügyfélköre lett, hogy nem kellett több hideghívást csinálnia.
„Ezt a társaságot cégvezetőként hagytam ott. Etikai okokból rögtön nem csináltam saját vállalkozást, pedig az ügyfelek ragaszkodtak hozzám. Az egyikükhöz mentem el dolgozni, műszaki igazgató lettem, átültem tehát az asztal túloldalára, ami fontos tapasztalat volt. Rengeteget tanultam az öntőgépekről, a termelőcégek működéséről, és arról, mennyire jó, ha az ember látja a másik igényeit. Azonban olyan sok régi ügyfél keresett meg a problémáival, hogy egy idő után elkerülhetetlen lett a saját cég megalapítása. Korábban már volt néhány jó képességű fiatal mérnök a kezem alatt, velük indultam el. Megalapítottam az Öntőgépszerviz Kft.-t, ők pedig alvállalkozóként dolgoztak be a társaságba. Azóta is fontosnak tartom a közvetlen kapcsolatot a vevőkhöz.” Imre először egy 140 négyzetméteres műhelyt bérelt, lett két szervizautója, aztán bővült a cég egy 400, majd egy 600 négyzetméteres telephellyel, és ez már saját tulajdonba került. Ahogy jöttek a munkák, úgy kellett felvenni az embereket is.
„Az első években mindent én intéztem, az anyagbeszerzéstől az üzletkötésen át a számlaírásig, de a növekvő igények kikényszerítették a változást. Huszonöt fő után már nem tudtam egyedül kontrollálni a bővülést, addig tartott a kézi vezérlés. Most 64 munkatársam van, kiépült az alattam lévő középvezetői szint, amely akkor is remekül viszi a céget, ha elmegyek szabadságra. A menedzsmentben rajtam kívül öt vezető dolgozik.
Mindig az igények szabták meg az irányt, hogy merre fejlődjünk, melyik területet bővítsük. Nem volt konkrét üzleti tervünk, ez igencsak szembemegy a mai trenddel. Nagy vasakkal foglalkozunk, amiknek a szervizéhez nagy terület kell, nagy darukkal, és azért van több mint húszféle forgácsológépünk. Azért ruháztam be ezekbe a gépekbe, mert korábban az alvállalkozókkal nem ment gördülékenyen a forgácsolás, inkább megcsináltam magamnak, és kialakítottuk a forgácsolóüzemet. Szerintem egy vállalkozást nem azért kell csinálni, hogy sok pénzt keressünk, hanem hogy amit én tudok a legjobban csinálni, azt úgy valósíthassam meg, ahogy akarom. Ha igazán jó vagyok valamiben, az meghozza a sikert, a siker pedig a pénzt. Ez a koncepcióm.”
Bár a válságban volt egy hullámvölgy, az Öntőgépszerviz jobban jött ki belőle, mint ahogy belement. Fő partnerük, amely a bevételük 40 százalékát adta, alig úszta meg a krízist. Míg 2008-ban több mint 200 millió forint jött be tőlük, egy évre rá ez az összeg 600 ezerre csökkent. Selmeczi Imre nem jött zavarba, elkezdte újból a hideghívásokat, ment a munka után mint a pályája kezdetén. „Végül egyetlen munkatársat sem kellett elküldenem, pedig éppen akkoriban vettük fel az első hitelünket is. Alapvetően nagyon stabil volt a cég, hisz a család közvetlen megélhetését kivéve mindent visszaforgattam. Kemény munkát várok el a munkatársaimtól, de ezért a cég is sok mindent nyújt a dolgozóknak.”
Az első külföldi megkeresés 2008-ban utat nyitott Európa felé. Ahogy Imre fogalmaz, addigra már kinőtték az országot. Azóta minden nyomásos öntészettel foglalkozó vásáron ott vannak Európában kiállítóként, és a munkák, így a csaknem két és fél milliárdos árbevétel több mint 40 százaléka ma már export. „Nemcsak öntödéknek dolgozunk, mert akkor a Covid alatt éhen haltunk volna, hanem sok más iparágnak. Ha ugyanis az autóipar válságban van, akkor azt az öntödeipar is megsínyli.”
Imre lánya ugyan nem állt be az édesapjához, de minden nemzetközi vásáron ő a tolmácsa, így laza szállal mégis kapcsolódik az Öntőgépszervizhez. A fia viszont három éve nála dolgozik. Alulról kezdte, szerelősegéd, majd szerelő lett, és hosszú még a szakmai fejlődés lehetősége. Nem kivételezett vele, jó, ha közelről megismeri a munkafolyamatokat. A második felesége sokban segíti Imrét, a nyugodt háttér megteremtésén túl a kollégák lelkét is gyakran „ápolja” az ilyen irányú végzettségének köszönhetően.
„Fontos tudnom, hogy merre vigyem tovább a céget, mi lesz vele mondjuk 65 éves koromra. Nem mindegy, hogy eladásra kell előkészítenem, vagy külső menedzsmentre, vagy arra, hogy egyszer majd a gyerekeim viszik tovább. Évek óta tudatosan építem a struktúrát, hogy idővel hátrébb tudjak lépni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem akarok dolgozni, mert a teremtés vágya, az alkotás öröme nálam belső kényszer. Nem mindegy, hogy valamit szeretek csinálni vagy meg kell csinálnom. Én mindig az előbbit éreztem, szerintem nagyon szép szakma ez.”
Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállalkozások című nemrégiben piacra került könyvben jelent meg elsőként.Ha kíváncsi a könyvben szereplő többi, közel félszáz cég történetére vásárolja meg a könyvet.