A rendszerváltás előtt két állami vállaltnál dolgozott, két évtizeden át. Ezt követően került a magánszférába, és természetesen ő is végigküzdötte magát azokon a buktatókon, amelyeken az akkor indult vállalkozások szinte törvényszerűen átmentek.

Akkor divatosak voltak a vegyesvállalatok Magyarországon, a hazai szaktudás és a nyugati tőke első találkozásai. A megye első leányvállalatánál, egy osztrák tulajdonú kft.-nél kezdett dolgozni még alkalmazottként. Az a cég mondhatni tipikus módon működött, az osztrák a kevés hasznot is kivitte, nem is maradt fenn sokáig.

Radek József továbblépett, már kisebbségi tulajdonosként átment egy másik cégbe. Ott pedig azt tapasztalta, hogy a társaság időnként az ő elveivel ellentétes üzletpolitikát folytatott. „Nem fizetett ki számlákat, és hagyta bedőlni azt a céget, amelyik beszállított nekünk. Ez nem az én világom” – jegyzi meg. Ott is hagyta a vállalkozást, és öt társa is követte. Az eredeti tervük nem jött össze, hónapokig munka nélkül voltak.

Ekkor jött egy hír, hogy Budapesten felszámolnak egy nyomdát, eladók a gépek. Belevágtak. Elvitték a gépeket Győrbe, de lerakodni nem tudtak a pótkocsis teherautóról, mert nem volt hová, telephelyről ugyanis akkor még csak álmodtak.

„Jártam a várost a babakocsival, az első gyerekem még pici volt, és azt néztem, melyik épületen nincs függöny. Mert ahol nincs függöny, azt valószínű nem használják, és kiadó lehet. Így találtam rá egy épületre, amit sikerült kibérelnünk. Ekkor alakult meg a Palatia Kft., 1993-ban, hat fővel” – meséli Radek józsef a 30 évvel ezelőtti történetet. Korábbi ismeretségeiket felhasználva találták meg az első megrendelőiket. Kezdetben egyszerű munkákat kaptak, jobbára egy színnyomású szórólapok, újságok szerepeltek a palettán. A nyereséget nem szórták el, hanem rendre fejlesztésre fordították. 1997-ben pedig pályázati pénz felhasználásával megvették első komoly, színes nyomdagépüket. Közben megvásárolták a telephelyet is, és már húsz fő dolgozott a cégnél. És ezután is mindent visszaforgattak, az osztalékot akkor még nem igazán ismerték. Azt viszont megünnepelték, amikor először volt egymillió forint a számlájukon.

A 2000-es évek elején már némi osztalék is jutott a tulajdonosoknak, akik akkor ketten voltak, fele-fele arányban. „A nyomdaiparnak akkor kezdődött egy aranykora, úgy 2000-től 2010-ig tartott. Szinte szárnyalt az iparág. Nagyon jelentős fellendülés volt az egész országban” – mondja Radek József. Ennek köszönhető, hogy eladva a régi telephelyet és hitelt is felhasználva vettek egy ideálisabbat. Azóta is ott tevékenykednek.

„Abban az időben mentek a fejlesztések, mi is lecseréltük a gépeket, egyre több új berendezést és eszközt vettünk. Arra törekedtünk, hogy minden olyan terméket le tudjunk gyártani, ami nyomdához köthető. 2014 óta pedig már minden nyomdaterméket el tudunk készíteni” – mondja a fejlesztési koncepciójukról a tulajdonos. Ezt követően már csak egyedül volt tulaj, mert a társával úgy döntöttek, huszonöt év után megpróbálnak külön-külön gazdálkodni. Az együttműködésük azonban megmaradt, baráti viszonyban, de szétváltan működnek.

Természetesen a Palatia Nyomda és Kiadó Kft.-nek is meg kellett küzdenie a krízisekkel. A nagy világválság 2010-re ért el hozzájuk, ugyanis több megrendelőjük addig bírta, majd belebukott. Persze a Palatia is sokat veszített ezeken, akadt olyan cég, amelyik mintegy tízmillió forintot nem fizetett ki a végén. Az volt az az időszak, amikor alapanyagot csak készpénzre lehetett venni, táskában vitték a milliókat a beszállítóknak.

„Arra viszont büszke vagyok, hogy mi mindig mindenkit kifizettünk, nálunk számla nem ragadt benn. Aki valamilyen anyagot hozott hozzánk, az biztos lehetett benne, hogy megkapja érte az árát. És ami szent és sérthetetlen, az a munkatársak fizetése. A harminc év alatt egyetlen napot nem késtünk a bérrel. A fizetés nálam mindig az első volt, aztán az adók és a beszállítók. Mi addig nem vettünk ki pénzt magunknak, amíg ezeket nem teljesítettük” – világít rá üzleti filozófiájára Radek József.

A válság évei után a kor szelleme őket is elérte, 2014-ben egy jelentős beruházással elindultak a digitális nyomtatás irányába. Léteznek ugyanis olyan termékek, kisebb példányú meghívók, szórólapok, brosúrák, amelyek előállítása a digitális technikával olcsóbb. 2017-ben pedig újabb fejlesztés következett, amellyel a csomagolás felé léptek.

A Covid és az energiaválság is komoly feladat elé állította a céget. Náluk akkor is az elsődleges szempont volt, hogy a dolgozók munkája megmaradjon. Ezért mindig óvatosak, és képeztek biztonsági tartalékot is az évek során. Ha kellett, akkor csökkentett a munkaidőhöz nyúltak, csak hogy a munkahelyek megmaradhassanak.

A Palatia jó néhány könyv előállítója is. Régebben gyűjtötték a náluk nyomott könyveket, aztán olyan mennyiségben készültek, hogy már nem tudnák hová tenni. Így a számok maradnak: egy évben 120-160 cím készül náluk, tavaly átlagosan 600-650 példány készült címenként. Persze sokféle könyvről van szó, és bőven szerepel közöttük igazi kihívást jelentő munka is.

„Érdekes dolog ez, ha jó az alapanyag, szépek a képek, akkor azt mondják, de szépet nyomtatok. Ha rossz minőségűek, életlenek a képek, akkor meg: hol nyomták ilyen csúnyán? Pedig ahol jó az alapanyag, ott nagyon nem lehet elrontani. De amire büszke vagyok például, hogy a Digitális Fotó Magazin évekig nálunk készült. Egy ilyennél épp az a lényeg, hogy a digitális képek mennyire színhűek. Ez tényleg a csúcsot jelentette minőségben” – avat be bennünket a szakmai kérdésekbe az ügyvezető.

Radek József lelkes támogatója jó ügyeknek. Nem véletlen, hogy Győr egyik jeles kitüntetését, a Szent László-érmet tavaly a társadalmi szerepvállalásért kapta. Ha valaki bekopog hozzá, és segítséget kér egy nemes cél ügyében valamilyen nyomdai termék előállításához, az nagy valószínűséggel kap valamilyen kedvezményt. „Adni jó érzés. És olyan emberek között lenni is jó érzés, akik adakoznak” – tette hozzá a cégvezető tulajdonos.

A Pro Universitate díjat pedig a győri Széchenyi István Egyetemtől kapta „az intézmény fejlődését és eredményességét nagymértékben segítő, megbecsültségét és hírnevét öregbítő, magas színvonalú, példamutató tevékenysége elismeréseként”.

Hogyan lehet összegezni a harminc évet? Radek József így látja: „Mind a harminc évben eredményesek voltunk. Nem volt olyan év, amikor gondban lett volna a vállalkozás. Mindig fejlesztettünk, a gépek és a létszám terén is. Dolgoztunk már hatvan fővel is, most ötvenen vagyunk a cégnél. Volt soproni telephelyünk is, szétváltunk együttműködünk. Így juthattunk el oda, hogy elmondhatom, Radek plusz nyomda az száz. Én így számolom: hetvenéves vagyok, a cégünk pedig harminc.”

Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállalkozások című nemrégiben piacra került könyvben jelent meg elsőként.Ha kíváncsi a könyvben szereplő többi, közel félszáz cég történetére vásárolja meg a könyvet.