Ha az Egyesült Államokban született volna és ott nő fel, illetve indítja el vállalkozását, az is lehet, hogy már film készült volna a sztorijából – időnként meredek kanyarok vezettek ugyanis oda, hogy a tinédzserként még a kosárlabdát magas szinten űző Gulyás István létrehozza az ország egyik meghatározó pékséghálózatát. Az 1980-as években indult sportkarrierje részeként az akkori sajátságos rendszerben bújtatott állásokban helyezkedett el, termelőszövetkezetben és kábelgyárban is megfordult. Miután 1987-ben Szegedre igazolt, egy barátja mondta neki, hogy „pattogtatod itt a labdát, és az élet elmegy melletted, keress valami normális dolgot, amiből később is meg tudsz élni”. Megfogadta a tanácsot, és mivel szülei amúgy is vendéglátósok voltak, ő is ezzel próbálkozott, Tiszakécskén vettek egy jó egységet, az 1990-es évek elejére már egészen jól is ment.

„Viszont már akkor láttam, hogy ebben nincs tovább fejlődési lehetőség. Jött a rendszerváltás, kapitalizmus, több irányba is próbálkoztam, és jól sikerültek ezek a vállalkozásaim. Egy kölcsönügylet során nem tudott fizetni az, akinek hitelt adtam, így a fedezetként felajánlott malom hozzám került. Ott állt üresen, nem tudtam mit kezdeni vele, hiszen egyáltalán nem értettem a malomiparhoz, addig még nem is jártam malomban. De úgy döntöttem, belevágok, beindítom a malmot, és ehhez összeszedtem a régebben ott dolgozókat, 1999-től újra működtünk. Két év múlva már teljes kapacitással ment a malom, de nagyon sokat kellett dolgozni és főleg tanulni ahhoz, hogy talpon maradjunk, hiszen nem értettem a búzához sem, bizony előfordult, hogy becsaptak, de végül beletanultam, és sikeresen átvészeltük ezt a korszakot” – emlékszik vissza a kezdetekre Gulyás István.

Fényévekkel lemaradva

Habár már a malomhoz is tartozott egy kis pékség, akkor ezzel a területtel még nem foglalkozott a Félegyházi Pékség alapítója, viszont adódott egy újabb lehetőség, és Kiskunfélegyháza másik végén megvásárolt egy kenyérgyárat. Ekkor az a helyzet állt elő, hogy volt egy malma és egy nagyobb péksége, viszont mindkettő elavult eszközökkel, és az is látszott, hogy a talpon maradáshoz modernizálni kell, viszont mindkettőre nem lett volna forrás. Így végül a malmot eladta egy üzletláncnak, telephelynek, az érte kapott pénzből pedig a kenyérgyár fejlesztésébe fogott.

Ez az időszak pedig újra hozta azokat a sztorikat, amelyek miatt izgalmas filmet lehetne forgatni a Félegyházi Pékség történetéből. Az alapító ugyanis próbált tájékozódni a világban, hogy merre megy ez a szektor, Ausztriában, Németországban, Svájcban ismerősök, rokonok révén jutott be pékségekbe, de arra is volt példa, hogy egy magyar szerelőbrigádhoz csatlakozva, az ő egyenruhájukat felvéve tudott körülnézni Bécs legnagyobb pékségében. „Egyértelmű lett számomra, hogy mi fényévekre vagyunk attól a szinttől, vagyis két lehetőségem volt: vagy fejlesztek, vagy megszabadulok a kenyérgyártól.”

Az előbbi mellett döntött. Az első gépsorok Svájcból érkeztek. „Már 30 évesek voltak, de nekünk akkor egy új világot jelentettek. Persze ez sem ment könnyen, 27 kamionnal hozták Svájcból az alkatrészeket, és amikor lepakolták a telephelyen, arra gondoltam, nem lesz ember, aki ezeket újra összerakja működő gépsorrá.”

A Svájcban a szerkezetet szétbontó német cég azonban állta a szavát, és sikerült beüzemelnie a gyártósorokat. „Viszont akkor meg kiderült, hogy nem tudunk rajta szép magyar kenyeret gyártani, ami miatt például 2008-ban az akkor meglévő piacom 30 százalékát elveszítettem – idézte fel a modernizáció kezdetét Gulyás István. – Akkor szakmabeli barátaim azt mondták, hogy ezt nem lehet megoldani, de sok álmatlan éjszakával, kitartással és makacssággal úgy átalakítottuk azt a gyártósort, hogy gyönyörűszép és finom kenyeret tudtunk készíteni rajta.”

Pályázati forrás

A megvett kenyérgyár 2000 négyzetméteres volt, annak kezdetben a felét nem használták, viszont 2008-ban már az első, 1200 négyzetméteres hozzáépítés is megtörtént. Most pedig húszezer négyzetméteren dolgoznak, havonta 2000 tonna lisztet vásárolnak, abból 100-120 tonna terméket állítanak elő naponta. „Amikor az első fejlesztés volt, a létszámot tekintve már nagyvállalatnak számítottunk, ha a bevételben még nem is, ezért nem tudtunk részt venni semmilyen európai uniós pályázaton. Próbáltuk természetesen saját forrásból, hitelből megoldani a dolgot, de látszott, hogy ez így hosszabb távon nem fog menni.”

„A kiskunfélegyházi polgármester szervezett helyi vállalkozóknak időnként összejöveteleket, amire vezető politikusokat is meghívott, hogy tudjunk velük beszélgetni. Egy ilyen eseményen vetettem fel a problémát, hogy hiába alkalmazok ezer embert, nem jutok hozzá pályázati forrásokhoz, ezért nem tudunk fejlődni, és nem tudjuk felvenni a versenyt a külföldi cégekkel. Ezt a helyzetet orvosolta a nagyvállalati támogatások rendszere, és mi végül 2016-ban tudtuk beadni az első pályázatot, akkor egy kétmilliárd forintos beruházáshoz 800 milliós támogatást kaptunk. Ez is óriási előrelépés volt nekünk, majd 2018-ban és 2020-ban is tudtunk pályázati forrásra is támaszkodva fejleszteni, legutóbb már ötmilliárd forint feletti volt a teljes beruházás. Korszerű gépekkel és létesítménnyel dolgozunk, most már tudunk versenyezni a külföldi beszállítókkal, többet ki is szorítottunk az országból” – mondta Gulyás István.

Saját piacot építeni

Már a 2000-es évek elején a külföldi felderítő akciói során szembesült a Fél-
egyházi Pékség alapítója azzal, hogy milyen népszerűek a pékárumintaboltok. Kiskunfélegyházán és Kecskeméten volt már két boltjuk, és arra gondolt, hogy érdemes lenne saját piacot építeni. Az induláskor még nagyon egyszerű mintaboltok voltak ezek, majd 2014 környékén indult el a tudatos brandépítés, ebben marketinges kollégái és külsősök is segítették Gulyás Istvánt. Most 90 saját boltjuk van, ezeket ők üzemeltetik, ahogy az alapító fogalmaz: egy ilyen üzlet „bárhol a világon akár a termék, akár a kinézet miatt megállja a helyét”.

A folyamatos megújulás, fejlesztés és tanulás mellett a vállalkozás sikerének alapja az egymás iránti bizalom. „Amire kezet adok, abban bízhatnak a munkatársaim. Az egésznek az alapja a következetesség, ami miatt velünk maradnak az emberek hosszú ideig. Év végén szokott lenni rendezvényünk, nagyon sok 20 éve velünk dolgozónak adtunk már át kitüntetést, jutalmat és sok 15 és 10 éve velünk lévőnek is” – büszkélkedik a Félegyházi Pékség alapítója.

A több mint 1250 főt foglalkoztató társaság tavalyi éves árbevétele meghaladta a 13 milliárd forintot, az idén pedig várhatóan meglesz a 20 milliárd forintos forgalom is, ebben persze a megszerzett új piacok mellett az infláció is jelentős szerepet játszik. Az elmúlt évek – a Covid-járvány, amikor szinte egyik pillanatról a másikra harmadával esett vissza a forgalom, illetve az orosz-ukrán háború kitörése – megmutatták, hogy rendkívül gyorsan és rugalmasan kell reagálni a történésekre, mert aki túl sokáig gondolkodik, húzza az időt, és nem a kiutat keresi, az bajba kerülhet. Gulyás István úgy látja, ezen a területen is jól vizsgáztak.

„Én a gyermekeimnek – akik velem együtt dolgoznak – azt mondtam, hogy létrehozni egy ilyen vállalatot nyilván nehéz dolog, de mások voltak a lehetőségek akkor, amikor elindultunk, mint most. Most sokkal nagyobb tudást, ügyességet igényel egy ilyen céget fenntartani, és továbbfejleszteni. Rajtuk múlik, hogy hova fejlődik ez a társaság. Mindig keressük azokat a piaci réseket, ahova betehetnénk a lábunkat, mert egy olyan világban, ahol minden piac foglalt, van gazdája, nem egyszerű fejlődni, teljesen mindegy, hogy milyen szakmáról beszélünk. De úgy gondolom, hogy mindig találhat az ember mozgásteret, ahova jobb minőséggel, rugalmassággal, okossággal, ügyességgel beléphet, és ezáltal előrébb juthat. Mindig van lehetőség, csak az a kérdés, hogy észreveszi-e az ember, vagy tud-e alkalmazkodni. Azt mondhatom, hogy mi még látunk lehetőségeket.” Amire kezet adok, abban bízhatnak a munkatársaim

Töretlen vállalkozókedv, nyitottság az újdonságokra, folyamatos
tanulás – többek között ezek jellemzik a Félegyházi Pékség alapítóját, Gulyás Istvánt, aki a profi kosárlabdázástól indulva vendéglátós és malomipari kitérő után érkezett meg a pékáruk világába. A tavalyi
13 milliárd forintos forgalom után idén várhatóan a 20 milliárdos
bevételt is eléri a cég.

Ha az Egyesült Államokban született volna és ott nő fel, illetve indítja el vállalkozását, az is lehet, hogy már film készült volna a sztorijából – időnként meredek kanyarok vezettek ugyanis oda, hogy a tinédzserként még a kosárlabdát magas szinten űző Gulyás István létrehozza az ország egyik meghatározó pékséghálózatát. Az 1980-as években indult sportkarrierje részeként az akkori sajátságos rendszerben bújtatott állásokban helyezkedett el, termelőszövetkezetben és kábelgyárban is megfordult. Miután 1987-ben Szegedre igazolt, egy barátja mondta neki, hogy „pattogtatod itt a labdát, és az élet elmegy melletted, keress valami normális dolgot, amiből később is meg tudsz élni”. Megfogadta a tanácsot, és mivel szülei amúgy is vendéglátósok voltak, ő is ezzel próbálkozott, Tiszakécskén vettek egy jó egységet, az 1990-es évek elejére már egészen jól is ment.

„Viszont már akkor láttam, hogy ebben nincs tovább fejlődési lehetőség. Jött a rendszerváltás, kapitalizmus, több irányba is próbálkoztam, és jól sikerültek ezek a vállalkozásaim. Egy kölcsönügylet során nem tudott fizetni az, akinek hitelt adtam, így a fedezetként felajánlott malom hozzám került. Ott állt üresen, nem tudtam mit kezdeni vele, hiszen egyáltalán nem értettem a malomiparhoz, addig még nem is jártam malomban. De úgy döntöttem, belevágok, beindítom a malmot, és ehhez összeszedtem a régebben ott dolgozókat, 1999-től újra működtünk. Két év múlva már teljes kapacitással ment a malom, de nagyon sokat kellett dolgozni és főleg tanulni ahhoz, hogy talpon maradjunk, hiszen nem értettem a búzához sem, bizony előfordult, hogy becsaptak, de végül beletanultam, és sikeresen átvészeltük ezt a korszakot” – emlékszik vissza a kezdetekre Gulyás István.

Fényévekkel lemaradva

Habár már a malomhoz is tartozott egy kis pékség, akkor ezzel a területtel még nem foglalkozott a Félegyházi Pékség alapítója, viszont adódott egy újabb lehetőség, és Kiskunfélegyháza másik végén megvásárolt egy kenyérgyárat. Ekkor az a helyzet állt elő, hogy volt egy malma és egy nagyobb péksége, viszont mindkettő elavult eszközökkel, és az is látszott, hogy a talpon maradáshoz modernizálni kell, viszont mindkettőre nem lett volna forrás. Így végül a malmot eladta egy üzletláncnak, telephelynek, az érte kapott pénzből pedig a kenyérgyár fejlesztésébe fogott.

Ez az időszak pedig újra hozta azokat a sztorikat, amelyek miatt izgalmas filmet lehetne forgatni a Félegyházi Pékség történetéből. Az alapító ugyanis próbált tájékozódni a világban, hogy merre megy ez a szektor, Ausztriában, Németországban, Svájcban ismerősök, rokonok révén jutott be pékségekbe, de arra is volt példa, hogy egy magyar szerelőbrigádhoz csatlakozva, az ő egyenruhájukat felvéve tudott körülnézni Bécs legnagyobb pékségében. „Egyértelmű lett számomra, hogy mi fényévekre vagyunk attól a szinttől, vagyis két lehetőségem volt: vagy fejlesztek, vagy megszabadulok a kenyérgyártól.”

Az előbbi mellett döntött. Az első gépsorok Svájcból érkeztek. „Már 30 évesek voltak, de nekünk akkor egy új világot jelentettek. Persze ez sem ment könnyen, 27 kamionnal hozták Svájcból az alkatrészeket, és amikor lepakolták a telephelyen, arra gondoltam, nem lesz ember, aki ezeket újra összerakja működő gépsorrá.”

A Svájcban a szerkezetet szétbontó német cég azonban állta a szavát, és sikerült beüzemelnie a gyártósorokat. „Viszont akkor meg kiderült, hogy nem tudunk rajta szép magyar kenyeret gyártani, ami miatt például 2008-ban az akkor meglévő piacom 30 százalékát elveszítettem – idézte fel a modernizáció kezdetét Gulyás István. – Akkor szakmabeli barátaim azt mondták, hogy ezt nem lehet megoldani, de sok álmatlan éjszakával, kitartással és makacssággal úgy átalakítottuk azt a gyártósort, hogy gyönyörűszép és finom kenyeret tudtunk készíteni rajta.”

Pályázati forrás

A megvett kenyérgyár 2000 négyzetméteres volt, annak kezdetben a felét nem használták, viszont 2008-ban már az első, 1200 négyzetméteres hozzáépítés is megtörtént. Most pedig húszezer négyzetméteren dolgoznak, havonta 2000 tonna lisztet vásárolnak, abból 100-120 tonna terméket állítanak elő naponta. „Amikor az első fejlesztés volt, a létszámot tekintve már nagyvállalatnak számítottunk, ha a bevételben még nem is, ezért nem tudtunk részt venni semmilyen európai uniós pályázaton. Próbáltuk természetesen saját forrásból, hitelből megoldani a dolgot, de látszott, hogy ez így hosszabb távon nem fog menni.”

„A kiskunfélegyházi polgármester szervezett helyi vállalkozóknak időnként összejöveteleket, amire vezető politikusokat is meghívott, hogy tudjunk velük beszélgetni. Egy ilyen eseményen vetettem fel a problémát, hogy hiába alkalmazok ezer embert, nem jutok hozzá pályázati forrásokhoz, ezért nem tudunk fejlődni, és nem tudjuk felvenni a versenyt a külföldi cégekkel. Ezt a helyzetet orvosolta a nagyvállalati támogatások rendszere, és mi végül 2016-ban tudtuk beadni az első pályázatot, akkor egy kétmilliárd forintos beruházáshoz 800 milliós támogatást kaptunk. Ez is óriási előrelépés volt nekünk, majd 2018-ban és 2020-ban is tudtunk pályázati forrásra is támaszkodva fejleszteni, legutóbb már ötmilliárd forint feletti volt a teljes beruházás. Korszerű gépekkel és létesítménnyel dolgozunk, most már tudunk versenyezni a külföldi beszállítókkal, többet ki is szorítottunk az országból” – mondta Gulyás István.

Saját piacot építeni

Már a 2000-es évek elején a külföldi felderítő akciói során szembesült a Fél-
egyházi Pékség alapítója azzal, hogy milyen népszerűek a pékárumintaboltok. Kiskunfélegyházán és Kecskeméten volt már két boltjuk, és arra gondolt, hogy érdemes lenne saját piacot építeni. Az induláskor még nagyon egyszerű mintaboltok voltak ezek, majd 2014 környékén indult el a tudatos brandépítés, ebben marketinges kollégái és külsősök is segítették Gulyás Istvánt. Most 90 saját boltjuk van, ezeket ők üzemeltetik, ahogy az alapító fogalmaz: egy ilyen üzlet „bárhol a világon akár a termék, akár a kinézet miatt megállja a helyét”.

A folyamatos megújulás, fejlesztés és tanulás mellett a vállalkozás sikerének alapja az egymás iránti bizalom. „Amire kezet adok, abban bízhatnak a munkatársaim. Az egésznek az alapja a következetesség, ami miatt velünk maradnak az emberek hosszú ideig. Év végén szokott lenni rendezvényünk, nagyon sok 20 éve velünk dolgozónak adtunk már át kitüntetést, jutalmat és sok 15 és 10 éve velünk lévőnek is” – büszkélkedik a Félegyházi Pékség alapítója.

A több mint 1250 főt foglalkoztató társaság tavalyi éves árbevétele meghaladta a 13 milliárd forintot, az idén pedig várhatóan meglesz a 20 milliárd forintos forgalom is, ebben persze a megszerzett új piacok mellett az infláció is jelentős szerepet játszik. Az elmúlt évek – a Covid-járvány, amikor szinte egyik pillanatról a másikra harmadával esett vissza a forgalom, illetve az orosz-ukrán háború kitörése – megmutatták, hogy rendkívül gyorsan és rugalmasan kell reagálni a történésekre, mert aki túl sokáig gondolkodik, húzza az időt, és nem a kiutat keresi, az bajba kerülhet. Gulyás István úgy látja, ezen a területen is jól vizsgáztak.

„Én a gyermekeimnek – akik velem együtt dolgoznak – azt mondtam, hogy létrehozni egy ilyen vállalatot nyilván nehéz dolog, de mások voltak a lehetőségek akkor, amikor elindultunk, mint most. Most sokkal nagyobb tudást, ügyességet igényel egy ilyen céget fenntartani, és továbbfejleszteni. Rajtuk múlik, hogy hova fejlődik ez a társaság. Mindig keressük azokat a piaci réseket, ahova betehetnénk a lábunkat, mert egy olyan világban, ahol minden piac foglalt, van gazdája, nem egyszerű fejlődni, teljesen mindegy, hogy milyen szakmáról beszélünk. De úgy gondolom, hogy mindig találhat az ember mozgásteret, ahova jobb minőséggel, rugalmassággal, okossággal, ügyességgel beléphet, és ezáltal előrébb juthat. Mindig van lehetőség, csak az a kérdés, hogy észreveszi-e az ember, vagy tud-e alkalmazkodni. Azt mondhatom, hogy mi még látunk lehetőségeket.”