Kisfiú pózol a cukrászok csoportképén a Szamos Marcipán Kft. pilisvörösvári cukrászdájának falán. Az akkor üzemnek használt helyiség fehér csempés fala ma is szinte ugyanolyan, beazonosítható a padló kőmintája is, csak ma a bolt működik ott, ahol akkor a sütemények készültek. Eltelt viszont azóta három évtized, és a marcipánjáról híressé vált vállalkozás több milliárdos forgalmú, bolthálózatot, több üzemet működtető céggé fejlődött. A képen komolyan és büszkén az objektívbe tekintő Kelényi Szamos Gabriella és a vállalkozás felfuttatásából oroszlánrészt vállaló férje, Kelényi Gyula ugyan ma is részt vesz még a vállalatot érintő legfontosabb döntések meghozatalában, de az operatív vezetést fokozatosan átadták, átadják a gyermekeiknek, illetve a társaság ügyvezetésének.

 

Belenőttek

A képen látható kisfiú, Kelényi Ádám ma már a társaság pénzügyi és hr-ügyeivel foglalkozó igazgató. Ő és bátyja, Kolos egyszerűen beleszületett, belenőtt az üzletbe, gyermekkorától megszokta, hogy a családi élet része a vállalkozásról gondolkodni, megbeszélni a döntéseket, ebben már fiatalként is részt vettek, megkérdezték a véleményüket egy-egy kérdésben. Ezek után kézenfekvő és akaratuk szerint való volt az, hogy felnőttként bekapcsolódnak a cég működtetésébe. Kolos élelmiszeripari mérnöki diplomát szerzett, Ádám közgazdász lett, így a Szamos vezetésébe egymással párhuzamosan, eltérő területeken tudtak bekapcsolódni.

A diploma megszerzése után annyira expanzívnak bizonyult a Szamos számára a fiúk 28 éves koráig tartó, 2000-2008 közötti időszak, hogy azonnal szükség volt a munkájukra, így kimaradt az életükből az, hogy máshol is dolgozzanak, más módszereket, cégkultúrát is megismerjenek. Abban az időszakban vásároltak üzemet, és minden évben tudtak nyitni egy cukrászdát.

A válság a Szamos fejlődését csak két évre vetette vissza, azt követően újra képesek voltak a kétszámjegyű növekedésre. Ehhez kellett az export bővítése és új szaküzletek nyitása is. A Szamos még akkor is bővítette a bolthálózatát, amikor a bankok nem akartak hitelezni, és visszaesett a magyar fogyasztás az öt évvel korábbi szintre. Tavaly már nemcsak exportőrként, hanem boltüzemeltetőként is átlépte az országhatárt a Szamos, első külföldi cukrászdáját Bécsben nyitotta meg. A bolt sikeres, még legalább két további szaküzletet akarnak ott nyitni, ez lenne számukra optimális.

A bécsi mellett jelenleg 16 budapesti és öt vidéki boltból álló hazai hálózatuk fejlesztésében a nyitás mellett az átpozícionáláson lesz most a hangsúly, a fővárosban a frekventált turisztikai területekben látnak még növekedési potenciált, például a Kossuth téren hoznak létre új üzletet. (A pesti hálózat része az „ősi” bázis, a Párisi utcában még a rendszerváltás előtt nyílt bolt, amely egykor fagylaltozónak és bonbonüzlet indult, ezután bővítették cukrászdává.) Vidéken a vásárlóerő növekedésének függvényében fognak további üzleteket nyitni. Szeretnének minden nagyvárosban jelen lenni, de ehhez Kelényi Ádám szerint az kell, hogy szélesebb körben elfogadhatóvá váljon az 520 forintos krémesár. Külföldön Bécsen kívül egyelőre nem akar boltot a Szamos, amit Kelényi Ádám azzal magyaráz, hogy az ő cukrászati termékeik elsősorban az osztrák, bécsi vevők körében kedveltek.

 

Külföldön

Exportban is a vásárlói ízlésen határozza meg a Szamos lehetséges piacait. A cég két évtizede exportál. Marcipánfiguráival és kézzel készített, minőségi teasüteményeivel folyamatosan kétszámjegyű növekedést tud elérni. Milliós darabszámban értékesítik édességeiket osztrák és német kereskedelmi láncoknak. Kelényi Ádám szerint ezeken a piacokon még nagy növekedési lehetőségei vannak a Szamosnak új termékekkel, illetve a kereskedelmi partereik számának bővítésével. Úgy látja, ezekre az országokra kell koncentrálniuk, mert az ő termékeik alapvetően a német és az osztrák vásárlóknak szólnak. Más országokban vagy mamutok uralják az értékesítést, vagy olyan küzdelem folyik a bonbonmanufaktúrák között, hogy nem érdemes oda belépni sokadiknak.

Arra kell koncentrálnia a Szamosnak, amiben a legerősebb, márpedig jelentős marcipángyártóból nagyon kevés van a világon. Az egykori kis manufaktúra nagy, több telephelyes édesipari gyártóvá nőtt. Az egykori indulás helyszínén folyik a cukrászati termékek előállítása, míg a másik pilisvörösvári helyszínen, az újonnan épített egységben készülnek a marcipánfigurák és a boltokba kerülő édességek. Működik még egy figuragyártó üzem Karcagon, és van egy Fertőszentmiklóson, amelyik teasüteményeket gyárt. A két vidéki egységet egykori beszállítóiktól vásárolták meg.

A meglévő kapacitások egyelőre elegendőek a növekedéshez, a megrendelés-bővüléshez létszám- és műszaknöveléssel tudnak alkalmazkodni. A hazai munkaerőpiac problémáit azonban a Szamos is megérzi. A határ közelében működő fertőszentmiklósi üzemüknél például nagyon erős Ausztria elszívó hatása, a fiatal munkaerőt alig lehet megtartani, nincs az a bér és motivációs rendszer, ami konkurálni tudna a határ túloldalán megkereshető pénzzel. Pilisvörösváron a korábbinál nehezebb, de még lehet találni dolgozót, legföljebb messzebb, Dorogig kell érte menni.

 

Munkaerő

Cukrászdái révén a Szamos egyértelműen érzékeli a hazai vendéglátás munkaerőgondjait. Nincs elég jól képzett, vendéglátói vénájú, a Szamos szakboltok színvonalának megfelelő munkaerő. Aki ilyen, és beszél nyelvet, az jó eséllyel már külföldön van, vagy oda akar menni. Kelényi Ádám szerint tíz éve ezt a kört megtalálni és megtartani nagyságrendekkel könnyebb volt, mint most. Úgy látja, hogy a béremelés csak részben jelenthet megoldást. „Egy tízszázalékos béremelés például nem arra kell, hogy megtartsam azt, aki Angliába akar menni, mert azt nem tudom, hanem arra, hogy megtaláljam azt, akivel pótolhatom” – érzékelteti a helyzetet a HR-ügyekkel foglalkozó igazgató. Kezdőket, Budapestre, nagyobb városokba tartókat találhatnak magasabb bérért, de az ő esetükben is fel kell arra készülni, hogy néhány év múlva külföldre akarnak majd menni. Kelényi Ádám szerint az elkövetkező években ezért folyamatosan nagy fluktuációra kell berendezkedniük a boltjaiknál, amelyek létszámuk nagyobb hányadát foglalkoztatják.

A Szamos nem cukrászdából vált a kiskereskedelemnek szállító édesipari céggé, hanem édességeivel, marcipános, csokoládés desszertjeivel vált először országosan ismertté. A 90-es években a benzinkutaknál már ott voltak a Szamos-termékek, a 2000-es években pedig szinte minden nagy kereskedelmi láncba bekerültek. Már ismert cég és márka volt a Szamos, amikor elkezdte kiépíteni a szaküzlethálózatát. A cukrászdák erősítették a márkát, és üzletileg is nagyon sikeresnek bizonyultak, rajtuk keresztül a klasszikus cukrászdai termékeiket is egyre nagyobb mennyiségben tudják eljuttatni a fogyasztókhoz. Kelényi Ádám szerint a bolthálózat kiépítésének elmúlt 15 évében a cukrászdák nemcsak a Szamos ismertségét növelték, hanem emelték a márka presztízsét is.

 

Szerb gyökérből magyar marcipán

A szegény sorsú szentendrei szerb fiú, Szavits Mladen cukrásztanulóként leste el Auguszt E. József Krisztina körúti üzletében a marcipánfigurák készítését a harmincas években egy dán cukrásztól. A cukros, mandulás masszából készült rózsákból a 90-es évek közepére egy nagy édesipari cég virágzott ki. Lánya és veje futtatta fel a marcipánüzletet, amely Szamos Mátyás receptjein és tudásán alapult.

 

Átszabott cégműködtetés

A családi cég új generációjának két tagja nyolc évvel ezelőtt már részt vett a Szamos szervezeti megújításában, átrendezték a döntési, felelősségi jogköröket, az ügyvezetés mellett létrehoztak egy felsővezetői kört. Ebben a testvérek közül Kelényi Ádámhoz tartoznak a boltnyitásokhoz, illetve hálózat-üzemeltetéshez kapcsolódó HR- és finanszírozási feladatok, Kelényi Koloshoz pedig a termelés és a termékfejlesztés, az országos kereskedelmi értékesítés. A két testvéren kívül tagjai az igazgatóságnak a szüleik és az ügyvezetők. Az igazgatóság alá tartozik a szakágak szerinti operatív menedzsment (szakbolti vezetők, üzemvezetők, beszerzés, logisztika, marketing, pénzügy). Az alapítók, Kelényi Gyula és Kelényi Szamos Gabriella folyamatosan vonulnak vissza az operatív vezetésből, de bizonyos kérdésekben máig övék a végső döntés, ilyen például az arculat, a főbb beruházások, a kommunikáció vagy a szponzoráció.

 

 

Új édes generáció

Az új generáció színrelépéséhez köthető a Szamosnál, hogy fiatalítottak a cég kommunikációján és imázsán. Új termékkínálatot és törzsvásárlói programot hoztak létre kifejezetten a 25-35 éveseknek, akiknek a Szamos kezdett funkcionális termékké válni, azaz ajándékként vásárolták, nem pedig saját fogyasztásra. Stratégiai kérdés volt, hogy olyan irányba menjen a termékfejlesztés, ami a fiatalok fogyasztását ösztönzi. A termékfejlesztés itt gyakran a csomagolás korszerűsítését jelenti, mert maga a termék nem szorul fejlesztésre. A Szamosban ugyanakkor ma együtt van jelen a régi és az új, hiszen vannak olyan tradicionális, eredeti csomagolású termékeik, amelyek iránt nem csökken a kereslet, de mellettük már megjelent az új is. A Szamosnak igazodnia kell a változó fogyasztói szokásokhoz, például ahhoz, hogy a fiatalok a cukrászdában is gyorsan akarnak végezni, nem tolerálják, ha sok időbe telik a parkolás vagy a sorban állás. Alkalmazkodnia kell a cégnek ahhoz is, hogy a legfiatalabb fogyasztói generáció csak online tájékozódik, ott is blogokból és a számára releváns vásárlók véleményéből, a hagyományos hirdetési, kommunikációs módszerek esetükben már nem működnek.

 

Csinálja utánunk!

A Szamos nem konkurenciát, hanem lehetőséget látott a házi édességkészítés kibontakozó divatjában. Elsőként vágott bele ilyen kurzusok szervezésébe, és nem fél megmutatni, hogyan csinálja a termékeit. Akár a receptjét is közzéteszi. Ezek a tanfolyamok nagy sikerrel folynak, és Kelényi Ádám szerint nagyon jók arra, hogy növeljék a márka hírnevét az igényes és tudatos vásárlók körében. Nem fél attól, hogy akik ezeken részt vesznek, később majd inkább megcsinálják maguknak az édességet. Többségük számára ez megmarad kikapcsolódásnak, mert rájönnek arra, mennyi munkával és kiadással jár. Éppen ezért viszont jobban is értékelik a Szamos termékeinek minőségét.