A kezdet „tipikus”: a nagymama garázsában egy saját tervezésű fröccsöntőgéppel kezdett 1983-ban gmk-ban klasszikus háztartásipari termékeket gyártani Siklósi Béla, aki jó érzékkel építette kisvállalkozássá a pécsi Termoplastot. A cégben sokáig együtt dolgozott apa és fia, de az alapító néhány évvel ezelőtti halála óta a fiú, Siklósi Gábor lett a cégvezető. Aki „annak dupláját” szeretné elérni, mint amit az édesapja felépített, hogy büszkén tekinthessen le rá.
Az első nagy lépést a befőttes-üveg-zárótetők, kertészeti és egyéb háztartásipari eszközök sikeres gyártása következtében tehette meg a cég, a garázsvállalkozás akkor nőtt fel, és költözhetett a mai helyére, ahol napjainkban már több mint 2000 négyzetméteren dolgozzák fel a hőre lágyuló műanyagokat, végeznek termék-összeszerelést, illetve nem veszélyes műanyaghulladék-újrahasznosítást, -forgalmazást, és kereskedelmet is folytatnak.
Fociból válságba
De ne szaladjunk ennyire előre, most még ott tartunk a 80-as évek végén, a 90-es évek elején, amikor Siklósi Béla jó érzékkel több saját ötlettel is előrukkolt, amelyek rendszerint sikerrel jártak. „Az 1990-es évek közepén volt egy igen megtisztelő látogatásunk, az Adidas cégtől eljött hozzánk az egyik akkori tulajdonos és alapító, Adolf Dassler utódja, mert ebben az időben futballnál használatos kapuskesztyűkbe gyártottunk belső merevítő műanyag alkarészt. Később a technológia, illetve az élet is megkívánta, hogy műszaki műanyagokkal kezdjünk dolgozni, így beléptek az életünkbe a polikarbonát, az ABS a PA és a PBT töltetlen és töltött változatai… Ez persze a géppark és perifériák fejlesztését is megkívánta. Akkor kiváló kapcsolatot építettünk ki a Phillips egyik nagy lámpabeszállítójával, a Massive-val, de amikor 2005 környékén megvették a céget, négy évig még tudtunk együttműködni.”
„A gazdasági világválság hozzánk is begyűrűzött – eleveníti fel az első idők eseményeit Siklósi Gábor –, ennek következtében jelentős rendelésállomány-csökkenést realizáltunk. Emlékszem egy november 28-án érkezett e-mailre, amelyben december 1-jével kezdve minden addigi megrendelést lemondtak. Először azt hittem, ez csak tréfa, mert egy nagy cég ezt nem teheti meg a beszállítóival... Mint kiderült: de igen”. Az már csak „hab volt a tortán”, hogy azt a terméket, amit addig ők gyártottak, kis idő elteltével meglátták egy barkácsáruház polcain „made in China” felirattal.
Ebben a helyzetben nem volt kérdés számukra, hogy nincs más irány, csak előre. Átszervezték a munkabeosztást, csökkentették a munkaidőt, így senkit sem kellett elküldeniük. A cégnek volt valamennyi tartaléka – ez lehetővé tette a talpon maradásukat –, és hatalmas energiával láttak neki az új partnerek felkutatásának. Ezekben az években találtak rá egy szlovéniai kozmetikai cégre, amely jelentős mennyiségben rendelt tőlük műanyag kupakot, ez a kapcsolat ma is él. Olyan sikeres volt az „új partnert kereső” akciójuk, hogy ma is több olyan termék van a palettájukon, amit abban az időben hoztak be a vállalkozásba.
Változnak az idők
Az újabb „szerencsés” fordulat 2014 környékén jött el, amik „jókor volt jó helyen” a cég. Állhatatos munka eredményeként sikerült bekerülniük a Samsonite bőröndgyár szekszárdi beszállítójának partneri körébe. Először kisebb alkatrészeket gyártottak, majd a gyors fejlődésnek köszönhetően több összetett munkára kaptak megbízást, így a külső és belső alkatrészeken kívül komplett bőröndfutóműveket szállítottak – és szállítanak be ma is – a szalagra. Igen magas minőségi elvárásoknak kell megfelelniük, ez folyamatos fejlesztést igényel részükről.
„Több EU-s pályázaton sikerrel vettünk részt – folytatódik a történet –, ezáltal gyakorlatilag lecseréltük a teljes gépparkunkat és elkezdhettük a bővítést. Két ütemben növeltük a gyártócsarnok területét, és mivel összeszerelt alkatrészeket várnak el tőlünk, létre kellett hoznunk egy komplett szereldét.”
Stratégiájuk alapja a több lábon állás, ami azt jelenti, hogy több kisebb cég is a partnerük. Ehhez igazodik a termékpalettájuk is, egy-két termék ugyan megmaradt a kezdetben előállított háztartási eszközökből, de ma már jellemzően a műszaki vonalon működnek. A „nem adjuk fel” megküzdési stratégia aztán a Covid idején is bevált, mert akkor is jelentős mértékben visszaestek a megrendeléseik. „Az ilyen változó időszakokat az új lehetőségek keresésével, kitartással és állhatatossággal lehet túlélni” – véli a cégvezető.
Siklósi Gábor többek között ezt a szemléletet is az édesapjától sajátította el, aki megfontolt, megbecsült és elismert ember volt a műanyagipar üzleti világában is, és akivel több mint másfél évtizedig együtt dolgozott a vállalkozásban. „Édesapám részéről egy élet munkája fekszik a vállalkozásban. Két éve hagyott itt minket, ez lelkileg óriási törés volt számomra. A vállalkozás azonban nem érezhette meg a távozását. Gyerekkorom óta érdekelt a műanyag, a cég működése, azonban azt is láttam, hogy édesapám éjt nappallá téve dolgozik. Amikor csatlakoztam a céghez, az alapvető alapanyagismeret után a gyártás, a gépek technológiai beállítása felé fordultam, és utólag már beláttam, hogy nagyon jól döntött édesapám, amikor a tyúklétra legalsó szintjén indított el az úton. Onnan szépen haladtam felfelé, kiismertem a gépek technológiáját, beállításait, az alapanyagkezelést. Az első végzettségem szerint településmérnök vagyok, de apám volt az »igazi« tanárom, akitől rengeteget tanultam, illetve a szakirodalomból sajátítottam el, amit a fröccsöntési technológiáról tudok. 2014-től már együtt vezettük a vállalkozást. Az apa-fia beszélgetések mellett a mai napig hiányoznak az üzleti eszmecserék és okfejtések, hiszen pró és kontra mindent megtárgyaltunk, általában egy rugóra járt az agyunk. Elhatároztam, hogy amit az édesapám felépített, annak a dupláját szeretném elérni ebben az iparágban.”
A Termoplast, amely 2017-ben kiváló gazdasági teljesítményéért elnyerte a Pegazus-díjat, 85–90 százalékban bérgyártást végez, de az édesapa öröksége nyomán nyitott szemmel járnak a világban, és ha meglátnak egy terméket, amivel érdemes foglalkozni, azt kielemzik, és piackutatást végeznek. Amennyiben látnak benne fantáziát, akkor akár saját költségvetésből is megvalósítják. Jó példa erre a kozmetikai kupak, amelyből a Covid idején elképesztő mennyiséget gyártottak, a vevők szó szerint sorban álltak érte a kapu előtt. Megtöbbszörözték a szerszámok számát, átszervezték a termelést – ez a felfokozott gyártás a cég stabilitása szempontjából is jól jött, ugyanis a bőröndgyártó vállalat szinte teljesen leállt a megrendeléssel, hiszen a korlátozások miatt nem lehetett utazni. A Termoplast is csak egy-két nélkülözhetetlen terméket vihetett be.
A Hulladék nem szemét
Arra a kérdésre, hogy mivel tudják megtartani a munkatársaikat, a cégvezető azt feleli, elsősorban a megbecsüléssel. „A mi szegmensünkben elvárhatónál kissé magasabb bérezéssel tudjuk itt tartani a dolgozóinkat, valamint azzal, hogy humánusan viszonyulunk hozzájuk. Talán azért is minimális nálunk a fluktuáció, mert nem a kőkemény szigor jellemez bennünket, hanem az empatikus hozzáállás.”
A jövőben szeretnék tovább erősíteni a gyártási és a hulladékfeldolgozási tevékenységüket, utóbbi már több mint másfél évtizede markánsan jelen van a Termoplast életében. Éves szinten hozzávetőlegesen 1800 tonna műanyaghulladékot alakítanak át másodnyersanyaggá. Ezt jellemzően másod- és harmadosztályú alapanyagként belföldön és külföldön értékesítik vagy saját maguk használják fel új termék gyártására. Mivel Siklósi Gábor tapasztalatai szerint nemigen kalkulálható előre, hogy milyen tendenciák lesznek jelen a világban, ezért továbbra is keresik az új lehetőségeket. Ebben látják a Termoplast fejlődésének útját.
Ha kíváncsi a K&K Magazin őszi lapszámában megjelent többi cikkre, keresse lapunkat a nagyobb újságárusoknál vagy fizessen elő:
