Kisiparosok voltak Ivanics Lajos szülei, ebbe a maszekvilágba nőtt bele a 60-as években. Az órásmester édesapa váltott egy nagyot, és épített egy szerszámgépműhelyt, ahol egészen a 80-as évekig zajlott a munka. Fiát az autók világa vonzotta, és miután a család 1972-ben vásárolt egy Volvót, az el is döntötte a sorsát. „Akkoriban még alkalmazott voltam egy szövetkezetnél, csak mellékállásban foglalkoztam autókkal, ám amikor 1986-ban változott a törvény, az elsők között alapítottunk kft.-t az öcsémmel, az édesapámmal és egy német partnerrel – foglalja össze röviden a kezdeti időket Ivanics Lajos. – A vegyesvállalatra azért volt szükség, hogy be tudjuk hozni külföldről a használt kocsikat. Addigra már volt kapcsolatom egy német Volvo-szerviz tulajdonosával, és hatalmas segítség volt, hogy az ő révén részt vehettem a külföldi képzéseken, megismerhettem a gyári működést, a munkafolyamatokat, és nem utolsósorban alkatrészhez juthattunk a szervizeléshez. 1991-ben az osztrák Denzel Auto AG importőri jogot kapott Magyarországra, és mi még abban az évben aláírtuk az első hazai Volvo-márkakereskedői szerződést. Eleinte diplomaták, külföldi kiküldetésekben dolgozók vásároltak tőlünk, több száz ügyfelünk volt szerte az országban. A kereskedés híre szájról szájra terjedt, és persze javítottuk, szervizeltük is ezeket az autókat.”

„Édesapám idilli képet fest a kezdetekről, azért ez kicsit bonyolultabban zajlott – mondja ifjabb Ivanics Lajos, a cégcsoport mai vezérigazgatója. – Az a vegyesvállalat csak ugródeszka volt, egy átmeneti, hároméves szükségmegoldás azért, hogy a kocsikat be lehessen hozni. Apu indiánszökellésben ment előre, dinamikusan építette az üzletet, és mivel a többiek nem tudták ezt a tempót követni, szétváltak. Így az édesapám az édesanyámmal együtt megvalósíthatta a saját üzletet. Az anyacéget ma is ők tulajdonolják 50-50 százalékban. Az akkori kft. felbomlása után a nagypapa visszatért a szerszámgépgyártáshoz, a nagybátyám visszakanyarodott a lakatoláshoz és a német partner is a saját cégére fókuszált.”

A következő állomás 1992-ben az volt, amikor az addigi garázsszervizből szinte egyszerre megnyílt a székesfehérvári bemutatóterem és szerviz, majd a budapesti szalon. Az új kollégákat intuitív módon választották ki a jelentkezők közül, de van, aki azóta is a cégnél dolgozik. Gyorsan nőtt a munkaerő-állomány és a teljesítmény is, így megkezdődött a bővülés új telephellyel, nagyobb szerelőműhellyel és kiállítótérrel. „Szép évek voltak, úttörőnek számítottunk – emlékszik vissza Ivanics Lajos –, a hatékonyabb munkaszervezéshez használni kezdtem a Volvo szabályrendszerét, sokat beszélgettem az emberekkel, hogy megértsék, miért fontos, hogy mindez így történjen. Az elején hatan dolgoztak nálunk, ma már 352-en vagyunk a négy cégben.”

A márkabővítés 2001-ben kezdődött el: megpályázták és el is nyerték a dél-budai régióban a jogot Ford személygépkocsik és haszonjárművek értékesítésére és javítására. Közben a fehérvári szalon is tovább költözött, így nyitották meg 2005-ben Kelet-Közép-Európa legmodernebb Volvo-márkakereskedését. Ezt a létesítményt a következő évben egy új Ford szalonnal és szervizzel bővítették, 2013-ban pedig jött a Hyundai.

„Volt még egy lépcsőfok ezt megelőzően, amikor a megnövekedett gépkocsibérlési és flottakezelési igények miatt létrehoztuk a saját autópark-kezelő cégünket – veszi át újra a szót ifjabb Ivanics Lajos. – Aztán bekerült a portfólióba a motorkerékpár is: Kawasakival indultunk mint márkakereskedő, majd importőr. Így alakult meg a harmadik cég, az Ivanics Motor Kft. A Kawasaki után pedig jött a Yamaha, az Indián és az olasz csoport a Vespával, az Apriliával, a Gilerával. És még nem is beszéltünk a hajókról, jetskikről. A vízi járművekkel is külön csapat foglalkozik.”

A családi cégben egyértelmű a munkamegosztás, úgy öt-hat évvel ezelőtt megtörtént a generációváltás is: „Az operatív és a napi ügyek menedzselése azóta az én feladatom az összes cégcsoportban, édesapám a beruházásokkal, fejlesztésekkel, modernizálással foglalkozik. Tulajdonostársként édesanyám és a nővérem is benne van a cégcsoportban. Bár mindig egy irányban gondolkoztunk, azért egy generációváltás olyan, mint a babavárás és a szülés: a szépsége mellett vannak nehézségek és fájdalom is. Persze amikor megszületik az új, az örömteli, katartikus pillanat.”

A változás az alapítók szemével nézve azért nehéz, mert olyan, mintha valaki el akarná venni tőlük a gyereküket. Jönnek a kérdések is: mi lesz velem? Hol lesz biztos a jövőm? A fiatalok szemével pedig ott a türelmetlenség, a tenni akarás: ha többet vállalnánk, messzebb is juthatnánk gondolata. Nekik három évig tartott a folyamat, és kellett hozzá külső segítség, egy szervezetfejlesztő tanácsadó. Komoly változásmenedzsmentet igényel egy ilyen váltás.

Apa és fia szerint minden krízishez lehet alkalmazkodni, és kell is, igaz, nem egyszerű. Míg a 2008-as gazdasági világválság, úgy emlékeznek, megjósolhatóbb volt, és a Covid sem rendítette meg őket, azt mondják, a mostani energiaválság és infláció jóval nagyobb pofon: „2008-ban kidurrant a hitellufi, akkor az volt a kulcs, hogy mindegy, mekkora vagy, gyors legyél, minél előbb asszimilálódj a helyzethez, csinálj akciótervet és ragaszkodj hozzá, amíg véghez nem viszed. A mostani energiaválság miatt azonban nagy a bizonytalanság. Gyorsan kell reagálni a változó piacra is, az például előre látható volt, hogy felmegy a használt autók ára. A Covid idején nem volt elég nyersanyag, utánpótlás, gyártás, így bizonytalan lett a szállítási lánc, minden megborult.

Mi évente körülbelül háromezer új terméket értékesítünk a motorokkal, autókkal, hajókkal együtt. Emellé jön 600-700 használt jármű. A cégcsoport árbevétele nagy vonalakban harmincmilliárdos. Hogy mindez mennyire fenntartható? Én bizakodó vagyok, bár csak a következő fél évet, évet látjuk előre. A változékony piac azt hozza magával beszállítói, importőri, de akár ügyféloldalról is, hogy minden ügylettel nagyjából háromszor annyit kell foglalkozni, mint korábban. Szükség van az ellenőrző rutinokra, olyan megoldásokra, amelyek segítenek minél hamarabb megoldani a problémát. Ez jóval több energiaráfordítást igényel. A közeljövő kihívása, hogy ki az, aki ezt bírni fogja. Most a meglévő üzletágak megtartását és megerősítését tűztük ki célul.”

Ez a cikk a Legsikeresebb magyar vállalkozás című könyvünkben jelent meg. Ha kíváncsi mind a 45 cég történetére vásárolja meg a könyvet.