Szőcs Jánosné évtizedekkel ezelőtt a klasszikus vendéglátásban dolgozott, majd az állami szektor után magánvállalkozásba kezdett, és a XV. kerületben hamar elhíresült Dominó presszót üzemeltette. Mindig is úgy érezte, többre képes, nagyobb ambíciók fűtötték, így 1994-ben kft.-t alapított, és mivel egyszemélyben ezt nem tehette meg, az egyik nővére lett a cégtársa. A 100 milliós árbevétel nagy szám volt abban az időben, és amikor 1995-ben bevezették Magyarországon a közbeszerzési törvényt, még nagyobb lehetőség nyílt előtte. „Elindultam különféle pályázatokon, közben a XVI. kerületben, a Centenáriumi lakótelepen kibéreltem egy éttermet, amiből különálló egységeket csináltam. Volt benne zöldségüzlet, húsbolt, egy kis söröző, egy butik és egy felnőttoktatási gyakorlati bázis cukrászoknak, szakácsoknak. Az volt a cél, hogy mindegyik egység hasznot termeljen, és lehessen tovább építkezni. Olcsó, de jó ebédmenüt főztünk a lakótelep lakóinak, a közeli intézmények, üzletek dolgozóinak. Ebből a konyhából indult a Julienne Kft. útja. Hamarosan megkeresett a XV. kerületi önkormányzat, hogy vállaljam el a szociális étkeztetést, nem sokkal később pedig jöttek a többiek, csatlakozott a XVI. és a IX. kerület is.”

A cég egyre több közbeszerzést is elnyert, kinőtték a korábbi helyet, és bár azt is megtartották, kellett egy újat építeni. Ekkor költöztek a mai napig működő 800 négyzetméteres ipari konyhába, Mátyásföldre, az Újszász utcába. A Julienne Kft.-nek akkoriban 50-60 dolgozója volt, és a cégben robbanásszerű volt a növekedés minden újabb elnyert pályázattal. Amikor övék lett a XVII. kerület közétkeztetése is, újabb két konyhát kezdtek üzemeltetni. Bővült az iskolák, óvodák sora, a partnerek közé egy kórház is bekerült. Mindemellett Szőcs Jánosné a szegények sorsát is a szívén viselte. A Máltai Szeretetszolgálatnak hosszú éveken át főztek naponta 100 adag ételt, amit ingyen osztottak szét, az akkoriban induló Dévényi Anna alapítványa is kapott az ételek után 5 forintot, ami nem volt csekély összeg, de a XVI. kerületben is ingyen ebédhez jutottak hozzá a rászorulók.

Julikának három gyermeke van. A vállalkozás dinamikus bővülése és az egyre növekvő vevői igények miatt nagy segítség volt, hogy az idősebbik lánya, Nikolett úgy dönött, hogy az egyetemen és a multinacionális vállalatoknál szerzett tapasztalatát a cégnél is kamatoztatja. 2007-től így már meg tudták osztani a feladatokat és tovább tudtak fejlődni.

„A közétkeztetés mellett elkezdtünk multinacionális cégekkel együttműködni, és beindult az országos terjeszkedés, ma pedig Budapesten és vidéken nagyjából húsz önálló konyhát viszünk, hiszen a munkahelyi étkeztetés lényege az, hogy helyben készítsük el az ételeket – veszi át a szót Szőcs Julianna, a középső gyermek, aki mára szintén évek óta az édesanyja mellett dolgozik a cégben. – Itt már magas szintű multinacionális sztenderdeknek kellett megfelelni, de ebben is profi módon építkeztünk. A szolgáltatásunk magas színvonalát a minőségi alapanyagok, a korszerű ételkészítési technológiák és a minden területre kiterjedő minőségirányítási rendszer garantálja. A nyersanyagok beszerzésekor törekszünk a hazai, környékbeli termelők, feldolgozók által kínált áruk vásárlására, az ételeinket pedig az egészséges táplálkozás elvei szerint készítjük el. Képeztünk diétásszakácsokat, együtt dolgozunk piacvezető tanácsadókkal, megcsináltuk a saját pékségünket, hogy a hagyományos pékáruk mellett egészséges, teljes kiőrlésű, csökkentett szénhidráttartalmú vagy éppen gluténmentes pékárukat is süssünk.”

A gazdasági válság és a Covid idején azonban a túlélés volt a cél. A cégnek nem volt egyszerű dolga, mert nem akart senkit elbocsátani vagy a fizetéseket visszavágni, ám így a tartalékai rámentek a munkahelyek megtartására, és végül csak a próbaidősöket és a nyugdíjasokat küldték el. „Egyik nap még 3000 adag ételt főztünk, másnap nullát. Napok alatt borult minden, de kerestük a megoldást: az önkormányzatok néhány száz adagot rendeltek a rászoruló idősek és a szegény családok számára, néhány száz adagonként szedtünk össze egyéb megrendeléseket, vállaltunk házhoz szállítást, szendvicseket gyártottunk. A kórházi együttműködések megmaradtak, így a sok kicsivel és a tartalékok felégetésével átvészeltük ezt az időszakot. A járvány után azonban jött az orosz–ukrán háború, amikor hirtelen nagyon megemelkedtek az élelmiszer- és az energiaárak. Szerencsére közben sikerült elnyernünk a VIII. és IX. kerület étkeztetését, sőt pályáztunk a XI. kerületbe is, amit nagy küzdelmek árán megkaptunk.” Ekkor már jó ideje Szőcs Jánosné mindkét lánya is a vállalkozásban dolgozott, és ahogy meséli, a két generáció találkozása nem volt súrlódásmentes. „Nikinek szinte mindenről más volt a véleménye. Sokat vitáztunk, de be kellett látnom, hogy egyedül már nem bírnék egy ekkora céggel. Felépített egy modern adminisztrációt, részt vett az operatív folyamatokban, míg a stratégiai döntéseket én hoztam. Tizenhat évig dolgozott velem, és megkapta a nővérem tulajdonában lévő 10 százalékot. Ettől az évtől pedig már mindhárom gyerekemnek 10-10 százalékos a tulajdonrésze a cégcsoportban.” Az idősebb Julianna számára nagyon fontos cél, hogy két lánya és a fia is megtalálja a helyét a családi vállalkozásban, de rajtuk kívül unokatestvérek, unokák is dolgoznak velük beszerzési és termelési vezetőként és egyéb pozíciókban. „Talán nem véletlen, hogy a diplomamunkámat a családi cégekben történő generációváltásról írtam – folytatja Julianna. – Most hivatalosan kereskedelmi igazgató vagyok, de mindennel foglalkozom, ami szembejön. Az öcsém, Gergő pedig egy kiemelt partnerrel, a logisztikával, valamint a rendezvényszervezéssel foglalkozik, és reméljük, egyszer a nővérem, Nikolett is ismét csatlakozik a csapathoz.”

A Julienne Kft. mellett, amibe ma a gyermek és közétkeztetés tartozik, létrehozták a Vitafamily Kft.-t a munkahelyi étkeztetés számára. A cégcsoport tavalyi árbevétele 2,3 milliárd volt, az idén 3 milliárd körül lesz, jövőre pedig egy új projekttel bővülve már 4 milliárd forint fölöttire számítanak. A multicégekkel szemben nagy előnyük, hogy náluk gyors a döntéshozatal és igen rugalmasak: több céges munkahelyi étkeztetést csinálnak más-más menüztetési rendszerrel, emellett ők vezették be az iskolai menzákon a háromválasztós menüt.

„Fektetni kell abba, hogy fejlesszük a rendszereinket, magas színtű vállalatirányítási megoldással ki kell zárni a kockázatokat és persze jó munkaerőt kell találni, mert ez mostanában rendkívül nehéz. Egyre fontosabb a kommunikáció is – mondja Julianna –, hogy az emberek lássák, nekünk valóban nem mindegy, mit teszünk a gyerekek tányérjába. Ezért azon túl, amit például a menüsorból választanak, kóstolhatnak a többiből is, ha szeretnének, a szülők pedig bármikor bemehetnek a konyháinkba megnézni, hogy milyen alapanyagokból és hogyan készülnek az ételeink. Partnerek vagyunk abban is, hogy a gyerekek kedvenceit megjelenítsük az étlapon, hogy együttműködjünk és népszerűsítsük az egészséges táplálkozást, mert szerintünk csakis ez lehet a jövő.”