Édesapja egy termelőszövetkezet fémmegmunkáló üzemét vezette, Egyiptomba is eljutottak az általa tervezett, fejlesztett gépek. Szegő Róbert azt meséli, harmadikos korában már odaállt az esztergapad mellé, míg mások videomagnóra gyűjtöttek, nálunk az eszterga- és a marógép volt a sláger. Járták a gépipari kiállításokat, és felnőttekkel versenyzett, hogy ki tud többet a kiállított gépekről. Az édesanyja is mindig termelő, gépgyártó cégnél dolgozott, elismert pénzügyi vezető volt, és a Gordiusz Alfa alapításától kezdve sokat segít a fiának, aki azt mondja, a mai napig is tanul tőle. „Bár nagy volt a családi nyomás, hogy én is ebben az iparágban helyezkedjek el, először a kereskedelem felé mentem, multicégeknél dolgoztam, ahol sok tapasztalatot szereztem. Édesapán már nem érhette meg, amikor elindítottam a vállalkozásomat, ami először szervizzel, majd gépkereskedelemmel foglalkozott – mesél a kezdetekről. – Időközben rengeteget tanultam a fémes szakmáról, gyártani is tudtunk volna, de nem akartam az ügyfeleim munkáját elvenni, nem lett volna etikus. Ma már rengeteg titoktartási szerződés gyűlik a széfben, komoly cégekkel működünk együtt a Densótól kezdve a Mercedesen át a Henkelig. Mivel tőlünk veszik a termelő berendezéseket, már akkor tudom, mit fognak gyártani jövőre, amikor még a piac sem tudja. Nagyon erős bizalmi szakma ez, amibe nem fér bele, hogy megjelenjek a piacon mint termelő cég.” Szegő Róbert a szerviztevékenység felé indult, szerszámgépek felújításával, javításával, kereskedelmével indította el cégét 1998 végén. Az ötletet az adta, hogy még a 2000-es évek elején sem volt elég jó minőségű termelőgép az országban, újakra pedig nem nagyon volt pénzük a cégeknek. A megoldás a használt külföldi gépekben rejlett. Csak néhány év kellett ahhoz, hogy partnereik megkeresték a Gordiuszt azzal, hogy forgalmazzanak újakat is. Ezután tudatos építkezés kezdődött, elkezdtek gépipari kiállításokra járni, kapcsolatokat építeni, és 2008-ra már 30 márkát képviseltek. „A nagyobb európai márkákhoz akkoriban nem fértünk hozzá, ezért olyan feltörekvő cégeket kerestünk, amelyek be akartak törni az európai vagy a magyar piacra. Egészen Tajvanig jutottunk, jelen pillanatban a világ legnagyobb forgácsológép-gyártójának vagyunk a képviselője. A másik irány Törökország volt, amely a lemeztechnikában volt első, a harmadik irány pedig Olaszország. 2008-ban profiltisztítást végeztünk, jó pár korábbi partnert elengedtünk, mert közben megérkeztek hozzánk a nagyok, amelyek megkövetelték a saját szervizt, a saját értékesítési, beszerzési, pénzügyi rendszert audittal, nemzetközi bankos kapcsolatokkal.”

Így lett mára a Gordiuszból 3,5 milliárdos árbevételű cég, 30 fő körüli létszámmal. Szegő Róbert célja az volt, hogy meghatározó szereplők legyenek a hazai piacon, olyan céget akart építeni, amely minden aspektusában bírja a nemzetközi versenyt. A felívelés első szakasza a gazdasági válságig tartott, akkor azonban gyorsan meg kellett hozni jó néhány kemény döntést. „Volt, hogy egy nap alatt tíz embert bocsátottunk el. Profiltisztítás kezdődött, górcső alá vettük, minek lesz a jövőben piaca, és akkor döntöttük el azt is, hogy Veszprém megyéből áttesszük a székhelyünket a fővároshoz közel, Törökbálintra. Rájöttem, hogy a megváltozott helyzetre reagálni kell, másfajta cégszerkezetre van szükség, új kollégákra, professzionálisabb értékesítésre, még erősebb szervizre. Nagyjából két év alatt a csapat 90 százaléka kicserélődött, a régi kollégákból hárman maradtak. Tudatosan elkezdtem építeni az újabb termékportfóliót, menedzsmentet, vállalatirányítási rendszert vezettünk be, elkezdünk egy másfajta marketingkommunikációt. Mindezek következményeként nagyon komoly cégekkel írtunk alá szerződéseket.”

Valójában szerencse, hogy a vállalkozás ekkor még nem volt benne az autóiparban, ezért elég hamar túlléptek a válságon, és újabb építkezési szakasz következett. A szerviz területén hatalmas változás volt, amikor elkezdték más, főként olyan márkák gépeit is karbantartani, amelyeknek Magyarországon nem volt szervize. Az ő gépeik ugyanis nem nagyon romlottak el, így óriási költség volt a mérnökökből álló szervizcsapatot fenntartani. „Mára a szervizüzletágunk önálló profitcenter, amiből a saját gépeink javítása, beüzemelése a bevételek kisebb része, a nagyobb, hogy nagyvállalatokét újítjuk fel, üzemeket bontunk le és telepítünk. Hetven szerződött nagyvállalati partnerünk van, és nagyon megválogatjuk őket. Olyan cégeket képviselünk, amelyek a saját piacukon meghatározók. A beszállítói kapcsolatok fontos érték, van, amellyel több mint 20 éve együtt vagyunk.”

A Gordiusz Alfa időközben itthon meghatározó szereplővé vált, a fémmegmunkálás terén a termékportfóliójuk a teljes megmunkálási területet lefedi. Ilyen cég sem Magyarországon, sem Közép-Európában nincs. A technológiai tudásuk felöleli a teljes gyártási területet, legyen az lemezmegmunkálás, forgácsolás, méréstechnológia, hegesztés, felületkezelés, anyagmozgatás, automatizálás, robotizálás. „Mindenféle műveletre van gépünk. Bejön egy lemez vagy egy cső, a végén pedig kijön egy asztal, egy hűtőajtó, egy autófelni, egy repülőgép-turbina vagy egy harckocsialkatrész. A 27 év alatt nem volt két egyforma projektünk. Minden héten rácsodálkozunk a megrendelésekre, mert ott vagyunk az orvosiműszer-, a nehézgép- és mezőgazdaságigép-gyártásban, a gépjárműiparban, az energetikában vagy a vasúti gyártásban, ami az egyik legfontosabb iparágunk most, rengeteg ügyfelünk van onnan. De komoly szereplők vagyunk ma már a védelmi és az autóiparban is. Az utóbbi évek legnagyobb kihívása egy németországi gyártelepítés és gépbeüzemelés volt egyszerre.”

Szegő Róbert azt mondja, van még fejlődési lehetőség. Gondolkodik a külföldi terjeszkedésben, kis lépésekkel elindultak Románia, Ausztria és a délszláv országok felé. A fejlődés mértéke attól függ, milyen gyorsan tudják tovább építeni a menedzsmentet. „Mindemellett három szempontot tartok nagyon fontosnak, és ezt a munkavállalóinknak is meg szeretném adni: a magas szinten végzett hivatás, a család és a saját fejlődésünk. Ha ez a hármas nincs meg, akkor valami előbb-utóbb meg fog billenni. Ötvenöt éves vagyok, most már nagyobb sebességgel engedném el az operatív teendőket, mint ahogy a csapatom nő mögöttem. Aki ezt egy idő után nem teszi meg, szerintem fékezi a cégét, hiszen jönnek a tehetséges emberek, a fiatalok, akiket motivál, ha előrébb tudnak lépni. Soha nem gondolkodtam családi cégben, jobban hiszek a professzionális menedzsmentben, nekem a szaktudás jobban számít, mint a rokoni kapcsolatok. Úgy tervezem, hatvanéves koromra hátralépek, mert szerintem ezt akkor kell megtennie egy vezetőnek, amikor még nagyon aktív, hogy tudjon pár évig még segíteni.”