Zsiday Viktor figyelme már gimnazista korában a tőzsde felé fordult, mégpedig André Kostolany könyveinek köszönhetően. Döntésében, miszerint tanulmányait a közgazdasági egyetemen folytatja, ez is szerepet játszott. 1996-ban aztán, a pesti tőzsde első hatalmas emelkedése idején ismerősei tőzsdézni kezdtek, mint akkor szinte mindenki, és ez őt is a piacra vonzotta.

1997-ben kapott egy fél éves amerikai ösztöndíjat. Amikor karácsonykor hazajött, és jelentkezett a pénzügy tanszéken, hogy szeretne vizsgázni, akkor a tanszékvezető közölte vele, hogy ilyenre ne is gondoljon, mert évközben nem volt itthon. Hiába érvelt azzal, hogy a tananyagot megtanulta, a tanár nem bocsátotta vizsgára. Zsiday Viktornak felszabadult egy éve, és kénytelen volt dolgozni menni, de ezt nem is nagyon bánta, mert szeretett volna tapasztalatot szerezni. Így került egy azóta megszűnt brókercéghez elemzőnek. Utána már nem is sokat látták az egyetem környékén, annyira megtetszett neki a munka. Rájött, hogy ha az ember szereti a munkáját, akkor az egyáltalán nem teher, hanem nagyon érdekes és izgalmas játék.

 

 

A spekuláció kezdete

 

Zsiday Viktor, ahogy mondja, mindjárt első fizetését iszonyatosan kockázatos ügyletekbe fektette. Először egyedi részvényeket vett, majd felfedezte a határidős piacokat, ahol kis pénzből nagy kockázat mellett akár nagyon sokat is lehetett keresni. Ez eleinte nagyon jól ment, megsokszorozta a pénzét, de aztán az orosz válságban elvesztette az egészet. Akkor tanulta meg a kockázatkezelés fontosságátÉ

 

Az orosz válság nagy tanulsága az volt számára, hogy hiába hozott egymás után öt jó döntést és csak egy rosszat, mégis elbukta minden pénzét. Ebből megjegyezte azt, amit előtte már sokan mások, hogy a kockázatkezelés legalább annyira fontos, mint a befektetési döntéshozatal. A 90-es évek végi technológiai buborék teljesen egyértelmű volt számára, meggyőződése volt, hogy összeomlás következik belőle. 2000-2001 során már elég sok pénzt keresett ezen.

 

 

A hedge fund meghonosítója

 

Következő munkahelye közben az Aegon magyarországi alapkezelő cége lett, ott töltött be különböző pozíciókat. Már az amerikai tanulmányai óta legfőbb vágya volt, hogy egy akkor Magyarországon még nem létező befektetési struktúrát honosítson meg, egy olyan alapot hozzon létre, amely minden piacon tud mozogni, és spekulálhat az árak emelkedésére vagy esésére is, ezt hívják hedge fundnak, amit itthon most már leginkább abszolút hozamú alapnak neveznek.

 

2003-ban elindított egy alapot, amely erre nem volt teljesen alkalmas, mert a szabályozás akkor még nem tette lehetővé, hogy az árak esésére játsszon, ahogy azt sem, hogy hitelből vásároljon különböző eszközöket, vagy akár határidős ügyleteket kössön. Ennek ellenére ez az alap nagyon sikeres lett, és hamarosan több mint 25 milliárd forintot kezelt. 2006-ban a szabályozás változásával már létre tudott hozni egy olyan befektetési alapot, amelyik valódi mindenevő volt, bármilyen ügyletet köthetett. Ez az alap 2008-ban is magas, 18 százalékos hozamot ért el.

 

Zsiday Viktor alapvetően 2008-ban elég jól látta a piacot, nagyjából számított az árak esésére, bár végül az október-december közötti esés mélysége meglepte (ahogy még Sorost is). Vagyis számított a válságra, de hogy ilyen nagy lesz, arra nem.

 

 

Citadella

 

A hírnevét végül megszilárdító Citadella alapot és a Plotinust Zsiday Viktor egyaránt 2006-ban hozta létre. A Citadellát még az Aegonban, az alap 2006-2008 között kiváló hozamot ért el. De Zsiday Viktornak vitája támadt az alapkezelő akkori vezetésével, és emiatt egy új helyen újra kellett indítani az alapot. A Citadella nevet megtarthatta, a Concorde alapkezelő pedig örömmel fogadta. Velük az együttműködés teljesen harmonikus lett, és ez azóta is így van.

 

Az alap stabil, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, a legnagyobb esés az idők során mindössze 4 százalék volt. Azaz aki a legrosszabbkor fektetett be az alapba, majd vette ki a pénzét, maximum 4 százalékot bukhatott. A hozam hosszú idő átlagában 10 százalék körül van évente.

 

 

Plotinus

 

Zsiday Viktor azonban szeretett volna egy kockázatosabb befektetési terméket, amely nemcsak a tőkepiacokon, hanem a reálgazdaságban is mozoghat. Emiatt hozta létre pár barátjával a Plotinus Holding Nyrt.-t, amelyet 2011-ben be is vezettek a tőzsdére. A 23 millió forinttal alapított cég vagyona az árfolyamnyereségek és a tőkeemelések hatására 2017 elejére már ötmilliárd forint volt, a hatéves tőzsdei jelenlét alatt a részvényárfolyam közel megnégyszereződött.

 

2017 elejére azonban, a befektetők legnagyobb bánatára, Zsiday már kissé belefáradt ebbe a tevékenységbe, és szerette volna csökkenteni a terheket, ezért úgy döntött a cég vezetésével együtt, hogy a befektetési tevékenységet visszafogják, és szeretnék a céget kivezetni a tőzsdéről. A részvényeseknek az utolsó és egyben legmagasabb tényleges árfolyamon, 5700 forinton gyakorlatilag vásárlási ajánlatot tettek, és noha forgalom már alig van, az árfolyam ezen a szinten alakul vagy kissé fölötte. A részvényesek tehát a lehető legjobban tudtak és tudnak kiszállni.

 

 

Svájci frank

 

Megkérdeztük a gurut, mi a véleménye az elhíresült 2015. januári svájci jegybanki döntésről, mely szerint hirtelen eltörölték a frank árfolyamkorlátját, noha még előző nap is ennek az ellenkezőjét bizonygatták. Szerinte a svájci frank esete elég egyértelműen aszimmetrikus kockázat volt. Lehetett tudni, hogy rendkívül sok spekulatív pozíció van a piacon, ezért is kellett volna a svájci jegybanknak egy csendes hétvégén bejelentenie a sáv feloldását, és intervencióval tompítania az esés nagyságát, ugyanis azáltal, hogy semmit nem tettek ezzel kapcsolatban, veszélybe sodorták a világ pénzügyi rendszerét. Erre ráeszmélve megkésve avatkoztak be. Rendkívül ostobának és felelőtlennek tartja a svájci jegybank viselkedését, de azokét a spekulánsokét is, akik ebben benne voltak.

 

Befektetési stratégiájáról Zsiday azt mondja, alapvetően mindig van egy világképe a globális gazdaság alakulásáról, és ennek megfelelően mindig hajlandó befektetni bármibe, ami megfelel ennek a világképnek, az ingatlantól kezdve a kamatlábakon át az ipari fémekig.