A megújuló energiában hisznek

Nem lehet ma már csak az árral, a hatékonysággal foglalkozni, a fenntarthatóság jegyében a környezetre, a társadalomra is figyelni kell. Az ALTEO főleg a megújuló energiába fektet, és ez a piac ifj. Chikán Attila vezérigazgató szerint robbanásszerű fejlődés előtt áll.

Főleg kis- és középvállalkozások az ügyfeleik, az ALTEO maga még annak számít?

 

Azt szoktam mondani, hogy a legnagyobb magyar energetikai kisvállalat vagyunk. A törvény szerint persze már nem vagyunk azok, de annak érezzük magunkat. Mi is a kis- és középvállalatok kategóriájában indultunk, nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan magyar vállalatok, amelyeknek magyar a menedzsmentjük, magyar a stratégiájuk, magyar a székhelyük, mégis versenyképesen tudnak működni, és pozitív hatással vannak a környezetükre. A kicsi, mikro szintű cégekről, családi vállalkozásokról sokat beszélnek, a nagy multikról is, de a kettő közötti világ a gazdaság gerince, erről nem lehet eleget beszélni.

 

Korábban csak nagyvállalatok szolgáltattak energiát, miért változott ez meg?

 

Az energetika az elmúlt húsz évben elkezdett demokratizálódni. Tíz évvel ezelőtt egy kisebb vagy közepes vállalatot kinevettek volna, ha azt mondja, hogy önálló energiastratégiát alkotott, és eldönti, mivel és hogyan fogja ellátni magát. A jelen és a jövő viszont a mobilitásról és a személyre szabhatóságról szól. A mi vállalatunk jó példa erre.

 

A technikai fejlődés miatt? Atom- vagy szénerőművet senki sem épít a kertjébe, napelemet vagy szélkereket már igen.

 

A termelői oldalon a technológia fejlődése, a megújuló energia előretörése miatt, a fogyasztók oldaláról pedig a piac liberalizálása járult hozzá a valós verseny kialakulásához. Ma már egy vállalat úgy tudja a költségeit karbantartani és az ellátásbiztonságot fenntartani, hogy közben a klímavédelmi céloknak is meg tud felelni. Mi abban vagyunk különbözőek, hogy ezt a hármas célrendszert egyszerre tudjuk tekintetbe venni. Az a kérdés, mit szeretne az adott vállalat, mert az ALTEO rugalmasan tud ajánlatot adni. Például, ha egy vegyipari vállalatnak a biztonság a legfontosabb, akkor olyan ajánlatot kap, amiben azon van a hangsúly. Ha pedig egy pékség azt szeretné a zászlajára tűzni, hogy megújuló energiával süti a kenyeret, akkor az is lehetséges.

 

Hány ügyféllel állnak kapcsolatban?

 

Mintegy háromezer fogyasztási ponton látunk el zömében kkv-kat elektromos árammal, a gázszolgáltatást még csak tavaly indítottuk, abban kevesen vannak, valamivel több, mint ezer cég. Nagyon sokféle vállalkozás van ebben, még színház, cukrászda, pékség, biliárdszalon is. Velünk mindenkinek élő kapcsolata lehet, ismerjük a fogyasztóinkat, nem a gépi menürendszerekben kell a gombokat nyomogatnia az ügyfélnek. Persze ha kétmillió fogyasztónk lenne, mi sem tudnánk mindenkivel külön foglalkozni. Kisebb méretű vállalkozásként jobban el tudjuk látni a kisebb vállalkozásokat.

 

A különböző célok, mint az emberközeli ügyfélkiszolgálás, a versenyképes ár, a biztonság, a környezetvédelem nem kerülnek konfliktusba egymással?

 

Egy szóval összeköthetők: ez a fenntarthatóság. Ez arról szól, hogy a környezeti, a társadalmi és a gazdasági szempontok érvényesüljenek egyszerre. Ha például most mindnyájan letennénk a mobiltelefonjainkat, az környezetbarát tett lenne, de nem fenntartható. Ezt megvalósítani persze kihívás, de ma már bonyolultabb a világ, semhogy minden az árról szóljon. Ma már egy nagyon nyereséges, de a környezetet borzasztóan szennyező vállalatra sem az alkalmazottak, sem a fogyasztók nem lennének büszkék, sőt lehet, hogy otthagynák emiatt. Sok helyen egyenesen elvárás, hogy ezek a szempontok érvényesüljenek. Bár akadnak még olyan iparágak is Magyarországon, ahol minimális megtakarításért is azonnal odébbáll a vevő.

 

Lakossággal nem foglalkoznak?

 

Közvetlenül nem, de áttételesen, például távhőtermelésen keresztül igen.

 

Az állam épít atomerőművet is, de a megújuló energiát is támogatja, arányát növelni készül. Miért ez a kettősség?

 

A távlat itt fontos, az atomerőműblokkok még legalább tíz évig biztosan nem lesznek készen, amit pedig most építünk, addigra megtérül. De az energetikában hosszú távon kell gondolkodni, egyik ma is üzemeltetett vízerőművünk például 1903-ban épült. Paks II nagyjából addigra lesz meg, amikor Paks I-et le kell állítani, és szerintem hosszú távon a nukleáris energia részaránya az energiatermelésben annyi lesz, mint most, nem több. Várhatóan a nukleáris energia 40 százalék lesz, a lignitről pedig okkal feltételezhetjük, hogy már nem fog szerepet játszani. Marad tehát a földgáz, a megújuló energia és az import. Elvileg lehetne 60 százalék is a megújulók aránya, de csak úgy, ha a környező országokból egyenlítjük ki a kereslet-kínálatot egyes időszakokban, ez pedig nehezen megvalósítható és drága lenne. De 20-30 százalék megújuló energia a 40 százalék nukleáris mellé még a mai feltételek mellett is teljesen reális, a maradék pedig a hagyományos és az import.

 

Mikor fogják vajon megoldani, hogy a szezonális, napszakfüggő megújuló energiát olcsón tárolni lehessen?

 

Az a nehéz az energetikában, hogy ha 20-30 évre tervezünk, akkor hogyan indulhatunk ki a jelenlegi technológiai színvonalból. A mostani helyzetet előre vetíteni nyilván helytelen, de nincs más helyette, ezért szcenáriókat szoktak készíteni. Az egyik szcenárió szerint olyan hatalmas fejlődés jön az energiatárolási technológiákban, hogy a megújulók is képesek lesznek rugalmas energiatermelésre. Ezért a megújulók arányával nagyon óvatosan kell bánni, és nagyon nehéz ma jó hosszútávú döntéseket hozni. A politikusoknak mégis bele kell állniuk egy döntésbe.

 

Mik a tervek a tőzsdén? Hogyan nőhet a cég mérete, közkézhányada, forgalma, árfolyama?

 

Nagyon eltökéltek vagyunk, hogy egy likvid, nagy közkézhányadú, élő tőzsdei papírt csináljunk, amely a lakosság számára is elérhető. De ez nem spekulatív, hanem hosszú távú befektetés, ha valaki hisz a cégben, az iparágban, akkor be fog szállni. Évek alatt, apránként építjük fel a céget, megvannak erre a módszerek. Az elsődleges az, hogy tisztességes vállalatot kell hozzá építeni, amelyik eredményes. Olyan piacon mozgunk, amely már most is növekszik, és a jövőben robbanásszerű növekedés előtt áll.

 

Körülbelül mikorra várható újabb részvénykibocsátás, a közkézhányadot növelő lépés?

 

A tavaly októberi kibocsátás során azt mondtuk a befektetőknek, hogy a bevont pénzt és a képződő nyereséget idén és jövőre szeretnénk befektetni, és ezt tartjuk is. Valószínűleg ez után lesz érdemes a következő tőkebevonást megcsinálni. Olyan vállalatot szeretnék építeni, amely alkalmas arra, hogy legyen forgalma a tőzsdén. De amíg olyan likviditása lesz, amilyet szeretnék, az még 2-3-4 év is lehet.

 

Addig osztalékot is kaphatnak a részvényesek. Van hosszú távú osztalékpolitikájuk?

 

Hivatalos, közgyűlésen elfogadott osztalékpolitika nincs, de a menedzsment véleménye az, hogy a nyereség egy részét, az árfolyamra vetítve a banki kamatokat valamivel meghaladó osztalékot minden évben célszerű kifizetni. Eddig tavaly 120, idén 130 forintot fizettünk részvényenként. (A 4830 forintos legutóbbi árfolyamra vetítve ez 2,69 százalékos osztalékhozam – a szerk.)

 

Mibe fektetik a tőkét idén és jövőre?

 

Főleg megújulóenergia-termelésbe, azon belül is zöld mezős beruházásokba, villamosenergia-termelésbe, elsősorban napenergiába. De lehet, hogy vízerőműbe is, ami ritkaság Magyarországon. Építünk egy depóniagázos erőművet is Debrecenben, speciális technológiával, amely szemétlerakóból von majd ki biogázt. A megújuló távhőtermelésben is szeretnénk előrébb lépni, a biomassza terén például még óriási potenciál van Magyarországon.

 

Ennyi szerteágazó energiapiaci tevékenység mellett marad még energia másra, például hobbikra?

 

Amit én csinálok, ott értelmezhetetlen az, hogy meddig dolgozom, és mettől kezdve pihenek. Nagyon szeretek például különböző munkaanyagokat, előterjesztéseket olvasgatni, ami nekem nem munka, mert szeretem, még a nyugágyban, vasárnap délután is. Tavaly februártól én vagyok az elnöke a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) nevű szervezetnek is, amely messze nem csak energiával foglalkozik. A 80 tagvállalat a magyar GDP 30 százalékát képviseli. Imádom a gasztronómiát is, elvégeztünk pár tanfolyamot, „papírom van róla”, hogy szeretem a bort. De a legfontosabb hobbim a családom.

Hirdetés átugrása →