Együtt kezdték, nyakkendőgyártással. Dr. Berendi Péter volt az alapító a 80-as évek végén, kitalálta, hogy mit tegyenek, a fia, András pedig segített megvalósítani. Több mint 15 évig csinálták ketten, de tíz éve változott a felállás, az alapító átadta a céget fiának.
A ruhaipari és jogi végzettségű dr. Berendi Péter egy baráti kapcsolatnak köszönhetően kezdett mellékfoglalkozásban ipari kerámiagyártással foglalkozni, és annyira bejött az üzlet, hogy német partnerük megbízta őket, építsék fel, és üzemeltessék az új üzemet München mellett. Nagy dolog volt ez, különösen akkor, a 80-as évek közepén, így dr. Berendi a szerencse fiának érezhette volna magát, ha nem jött volna közbe egy autóbaleset. Több hónapig azt sem lehetett tudni, felépül-e teljesen, és miközben Magyarországon is kezelték, töprengett, mi legyen a B terv.
"Ha egyszer az életben megszorulsz, gyártsál nyakkendőt. Piac mindig lesz, hiszen még annak is kell nyakkendő, esküvőre, temetésre vagy az operába, aki általában nem hord"
– jutott eszébe az a tanács, amit édesapjától kapott, aki szintén a textil- és ruhaiparban töltötte életét.
A hely szelleme
Dr. Berendi egyébként ruhaipari technikusként végzett az 50-es években, és a gyakorlatát a Május 1 Ruhagyárban kezdte, itt is vette át technikusi oklevelét, furcsa véletlen vagy talán a hely szelleme, hogy ugyanabban az épületben, amit aztán sokkal később a 90-es években megvettek. 20 éve ott működik a Roland Divatház.
A technikumi érettségi után minőségellenőrként kezdett, majd elkerült az akkori Belkereskedelmi Minisztériumba, és szép lassan kitanulta a gyártás mellett a kereskedelem fortélyait is. Aztán estin elvégezte a jogi egyetemet, miközben versenyszerűen vízilabdázott. „Nem voltam igazán menő” – mondja erről az időszakról. Aztán elkerült egy akkori szóhasználattal élve „ügynöki vállalathoz” – ezek a cégek voltak azok, amelyek nyugati vállalatokat képviseltek Magyarországon. Ott ismerte meg a legjobb barátját, aki ipari vonalon mozgott. Akkor volt a gmk-k korszaka, és elhatározták, hogy szigorúan másodállásban elkezdenek ipari kerámiákat gyártani.
Így jött a korábban említett németországi lehetőség, és az autóbaleset következtében kitalált B terv. Szétszedték az apai nyakkendőket, a nagymama megvarrta az első prototípusokat. Aztán szerencsére felgyógyult, és visszamehetett dolgozni Németországba, de nem akarták veszni hagyni az ötletet. Elmondta a fiának, Andrásnak, aki a Műszaki Egyetemen gépészmérnöknek tanult. Szép-szép mondta a fiú, de ki és milyen alapanyagból fogja gyártani, és ki fogja megvenni? A német ismerősök révén sikerült megoldani, hogy beszerezzék a selyem típusú alapanyagokat, és a jó személyes kapcsolatok segítettek megállapodni egy állami céggel az alapanyag behozataláról, egy másikkal meg az eladásról is, egy speciális barterüzlettel indulva. Már csak azt kellett megoldani, hogy ki gyártsa a nyakkendőket. A korábbi technikumi osztálytársak segítségével megtalálták a varrónőket, és a fiúra a logisztika maradt, ami abban az időben konkrétan azt jelentette, hogy villamoson, zsigulin, mikor hogy, vitték-hozták az alapanyagot, majd a félkész terméket, illetve a nyakkendőket.
Két párhuzamos
Aztán beindult az üzlet, együtt vezették a cégeket több mint egy évtizeden keresztül. Jól kiegészítették egymást. Erre a legjobb példa, hogy két párhuzamos márkát építettek. A konzervatív, King nevű márka volt Péter területe, míg András a fiatalosabb Roland márkát vitte.
Szakmai vitájuk ugyan volt a beszerzések, jövőkép tekintetében, de ezek sosem mentek a kapcsolat rovására. Elindultak az inggyártás felé is.
Komoly részt képviselt az eladásokban a közületek, katonaság, rendőrség, MÁV kiszolgálása. Elkezdték a sport területén is a terjeszkedést, a King cég például a kajakos, kenus sportolókat óltöztette. A Roland, sok más mellett, 2008-ban és 2012-ben a magyar olimpiai válogatottnak. a formaruháit szállította.
Volt év, amikor több mint háromszázezer nyakkendőt gyártottak, de változott a világ, előretörtek a kínaiak, akikkel nem lehetett versenyezni. A gyártás helyét lassan fokozatosan átvette a kiskereskedelem, ez ma is alappillére a Rolandnak. Nagy világmárkák, többek között a Hugo Boss és Tommy Hilfiger kizárólagos képviselői. Több mint 20 kiskereskedelmi egységük van ma Magyarországon, többek között a divat főutcájának számító fashion streeten is.
A válság előszelét érezve az apa belátta, hogy igazán sokat már nem tud hozzátenni a cégvezetéshez. „Keményebb, gyorsabb lett az üzlet – mondja –, én még a leben und leben lassen jegyében, szocializálódtam, és más volt a tempó is, sokszor majd félórás kvaterkázással indult egy-egy üzleti megbeszélés, de ma már erre nincs idő. Meg problémát jelentett az is, hogy én mindig németes és franciás voltam, a mai üzleti világban azonban az angol nélkül nem lehet boldogulni. Andris sokkal keményebb, határozottabb és céltudatosabb, és ma ez kell.”
Zökkenőmentes váltás
Így, amikor hetvenéves lett, bejelentette, hogy átadja a KING céget a fiának. A generációváltás zökkenőmentes volt, a kiskereskedelmi üzletág kiépítése már Andris dolga volt. A nagykereskedelmi üzletágat megszüntette, kiépítette az outlet üzletek rendszerét. A sport szeretete és támogatása egyébként megmaradt, Berendi András ugyanis harmadmagával tulajdonosa az ország egyik legjobb hokiklubjának, a MAC-nak, és komoly támogatója a vízilabda- és úszószövetségnek is.
Dr. Berendi Péter egyébként hamarosan 80 éves lesz, a cégvezetésében ugyan már nem aktív, de legendás szervezőkészségét más területeken nagyon is kamatoztatja. Megalapította a Berendi tanácsadó irodát, alelnöke és egyik motorja a Családi Vállalkozások Országos Egyesületének. A Roland központi irodájában csak egy szobát tartott meg, abban az épületben, ahol technikusi vizsgáját letette anno. Ha majd úgy alakul, szeretné, ha ebben a szobában lenne a Roland Múzeum.
Hozzászólások