Anyai és apai ágon is parasztcsaládból származik, mára komplett borbirodalmat épített fel Bock József. Mindkét szülő családja vagy negyven hektár területet művelt, aminek 10-20 százalékán szőlő termett. A baranyai gazdálkodók közül a Bock család német anyanyelvűnek vallotta magát az 1940-es években, ezért aztán egy bőrönddel kitelepítették őket Németországba. Az apa, mivel a háborúban szilánkot kapott, otthon maradhatott, de nem sokkal járt jobban, mert a szocializmus beköszöntével „mindent elvettek tőle, földet, házat, tokkal-vonóval”. Anyai nagyapját kuláknak bélyegezték és a Hortobágyra hurcolták, majd kis komlói kitérő után visszaköltözhetett a borvidékre, igaz, a korábbi ház helyett családjával együtt be kellett érnie egy szoba-konyhával. József 1948-ban már abban a házban született, ami a szintén kitelepített korábbi családi cselédé volt; az állam „jóindulatúan” megengedte, hogy a cselédház felét kibéreljék a tanácstól.

 

 

A sörtől a borig

 

E „kezdeti nehézségek” után még az is akadályozta Bock József boros pályára kerülését, hogy fiatalemberként inkább sörös volt, mintsem boros. Díjnyertes borokat készítő édesapjától azt látta, hogy éjjel-nappal robotol a szőlőben, ezt pedig, mint mondja, „valahogy nem kívánta a szervezete”. Mivel nem volt kitűnő tanuló, ám szeretett szerelgetni, vonzónak tűnt a géplakatosi pálya, mert ott „nyáron hűvösben, télen meg melegben lehet dolgozni”.

 

A kötelező honvédelmi szolgálat után jött a gépipari technikum, mindeközben a Mezőgép, ahol közel három évtizedet húzott le – kis termelőszövetkezeti kitérővel. A Mezőgépnél nem volt olyan eszköz, amit ne tudott volna magabiztosan használni, „a zongorabillentyűtől a harangkötélig mindent meg tudtunk csinálni”. A ranglétrán is egyre feljebb lépkedett, a végén már száz ember tartozott alá, a közeli kollégákkal pedig a műszak végeztével néha már egy-egy pohár bor is lecsúszott.

 

 

Az első aranyak

 

1981-ben aztán beüt a krach: édesapja meghal, és Józsefre zuhan a sokféle felelősség mellett az egy hektár családi szőlő gondozása is. Az sem utolsó szempont, hogy látja, a szőlő és a bor pénzt hoz, biztos jövőt lehet rájuk építeni. Még jó ideig megtartja főállását, munkatársaival kalákában dolgoznak a családi szőlőkben, a termést pedig folyóborként adják el a szocialista felvásárló egységnek. Így aztán villányi oportó kerül Győrbe, de még Vonyarcvashegyre is, ráadásul az 1981-es első termésével helyi és országos aranyérmet nyer – ezt afféle isteni jelnek tekintve még nagyobb elánnal folytatja a gazdálkodást.

 

Már a hetvenes évek közepén beáll az oltványtermesztésbe, s bár vallja: „úgy kerültem a szőlőbe, mint Pilátus a credóba”, csak megszereti a szőlővel és a borral pepecselést, s tízezrével kerülnek ki az oltványok is a keze alól. Apránként a szomszédok eladó 1-2 ezer négyzetméteres minibirtokait is felvásárolja, majd 1987-ben jön az újabb mérföldkő: a pécsi HungarHotels vezetői addig rágják a fülét, míg palackozni kezdi a borait. Az akkor már a saját másfél hektáros birtok mellett vásárolt szőlőből is készít bort. Ebben a hőskorszakban hasznát veszi géplakatosi tudásának, Tiffán Edével, Gere Attilával társulva készítenek saját szűrőt, töltőgépet, ejtőtartályt, de még kézi dugózót is.

 

 

Az Év Bortermelője

 

Negyedszázaddal ezelőtt, 1992-ben végleg a maga lábára áll, búcsút int a Mezőgépnek, minden idejét a szőlőnek és a bornak szenteli. Akkoriban két új felismeréssel gazdagodik. Az egyik az, hogy reális esély van az ősi, nagyapai birtok feltámasztására, a másik pedig az, hogy rájön: terméskorlátozással növelhető az elkészült borok minősége, koncentráltsága. 2000 óta minden szőlőültetvényen radikálisan megmetszik a növényt, hogy kevesebb fürt teremjen, és azokba koncentrálódjon a szőlő ereje.

 

Addigra már beírja magát a hazai borászati annalesekbe: 1994-ben a Vinagora nemzetközi borversenyen Champion-díjas az 1991-es Bock cuvée, három évre rá pedig megkapja az Év Bortermelője címet. Már a fél ország a „villányi ötökről” beszél (Bock József, Gere Attila, Gere Tamás, Tiffán Ede, Polgár Zoltán), és egyre erősebb ütemben növekszik a birtok és a feldolgozói kapacitás.

 

A mára 80 hektárosra hízott Bock birtok folyamatosan terjeszkedik. József 1994-ben egy elzászi és németországi tanulmányúton szembesül azzal, hogyan lehet sikeres brandet építeni. Arra is ráébred, hogy a fogyasztó nem szeret éjszaka sofőrrel közlekedni, és bármennyire is ízletesek a Bock-borok, azokhoz illő és méltó catering is szükséges. Előbb egy négyszobás panzió épül, majd a négy szobából kilenc lesz, most pedig egy 36 szobás, wellness részleggel bővített négycsillagos szálloda várja a borisszákat. Bock József szerint ez a brandje „marketingműhelye”, még az sem fontos, hogy nagy nyereség legyen a szállodán, a lényeg az, hogy „aki a Bockban van, jól érezze magát”. Ugyanezt a célt szolgálja a 2003-ban megnyílt étterem is, négy-öt év után már az ottani ételekről is szuperlatívuszokban beszélnek, köszönhetően Nemesné Barbarának, aki a budapesti Múzeum Kávéházban Bíró Lajossal dolgozott együtt.

 

 

A szőlőmag ereje

 

„Sem a fizikai, sem az agyi kapacitásom nem akkora már, mint negyvenévesen, amikor elkezdtem” – vallja, bár mai aktivitását is sokan megirigyelnék. Miközben az egész üzemet ismeri, sőt géplakatos füle miatt a szivattyú és az egyéb berendezések hangja alapján is rögtön tudja, melyik csavart kell meghúzni, már nem foglalkozik napi kérdésekkel, ezeket egy vezetői csapatra bízta.

 

Legendák szólnak arról, hogy még néhány évvel ezelőtt is este 6-tól hajnalig a vendégekkel borozgatott, sztorizgatott. Ma már ezt a tevékenységét is szigorúan korlátozza, csupán havi néhány ilyen kilengést engedélyez magának. Jóllehet, korábban olyan vezetőnek tartották, aki „nemcsak hogy álmában is tudja, mit kell tenni, még felébredés előtt meg is csinálja”, ma már több időt szán fia, Valér, és lánya, Patrícia gyermekeire: Fannira és Marcellre. Igaz, azt is mondja: „el nem tudom képzelni, hogy amíg a szemem mozog, ne dolgozzak, ne legyek aktív”.

 

Aktivitásra pedig manapság is jócskán nyílik lehetőség. Néhány hónapon belül elkészül szőlőmag-feldolgozó üzeme, ami az alkoholt nem fogyasztó embereknek is lehetővé teszi a szőlőben rejlő rengeteg jótékony hatású összetevő hasznosítását. Ráadásul a Pécsi Tudományegyetem kutatóival együttműködésben a világon először fejlesztenek ki olyan szőlőmagos retard kapszulát, amelyből lassan szívódnak fel az éltető antioxidánsok a szervezetben.

 

 

Meg kell fizetni a szőlőművelőket!

 

Ami az agrárium országos helyzetét illeti, Bock József kifejezetten optimista. „Az elmúlt két évtizedben rengeteget fejlődtek a borok, ma már kétszáznál is több kiváló borász tevékenykedik Magyarországon” – szemlélteti, hogy e tekintetben számszerűsíthető a fejlődés. A Kárpát-medence kimondottan alkalmas a szőlőtermesztésre és a borászkodásra, ezért óriási lehetőségek állnak a magyar borok külföldi érvényesülése előtt is. Bock József hisz abban, hogy a rendszer folyamatosan tisztul, erősödik az eredetvédelem, és fontosnak tartja, hogy a szőlőből élők is érvényesülni tudjanak. Hiába gépesítik sok helyütt az ültetvényeket, ez dolgos műfaj, „a szőlő nem vezetőket kíván, hanem munkásokat”. Egyetért kollégáival, akik azt vallják, meg kell fizetni, és meg kell becsülni a szőlőművelőt.