Az elmúlt években ugyan egyre divatosabb lett a családi vállalkozások fogalma, de ma is leginkább a fejlett országok vállalkozásairól vannak átfogó ismereteink. Ahhoz, hogy ezen változtassunk, szisztematikusan fel kell tárnunk ennek a csoportnak a jellegzetességeit, jellemző adatait. A Budapest Gazdasági Egyetemen,2017 tavaszán létrehozott Budapest LAB Vállalkozásfejlesztési Központja (www.budapestlab.hu) pontosan ezért indított hosszú távú kutatási programot a magyarországi családi vállalkozásokról – mondta Dr. Radácsi László, a Budapest LAB igazgatója, a kutatási program vezetője.

 

A kutatás köre

 

A kutatás során olyan társaságokat vizsgáltak, melyekre jellemző a klasszikus cégszerű működés. Így nem szerepeltek benne a mezőgazdasági őstermelők, az egyszemélyes vállalkozások és az egyéni vállalkozók. Azokat a cégeket kutatták, melyek legalább három személyt alkalmaznak, és legalább 50 millió forintos az árbevételük. A felső mérethatárok a kkv-kre vonatkozó európai uniós irányelvek alapján: maximum 250 fős foglalkoztatott létszám és az, hogy a vállalkozás éves forgalma nem haladja meg az 50 millió eurót.

 

A kutatás során a Budapest LAB saját definíciót is kialakított a mintában szereplő családi vállalkozások azonosítására. Ez a meghatározás a magyar sajátosságokhoz illeszkedve tartalmazza, a nemzetközi gyakorlatban megszokott elemeket, a tulajdonviszonyokra vonatkozó alapvető elvárást, illetve annak biztosítékait, hogy a tulajdonos család – akár a napi működésben történő részvétellel, akár a cég stratégiájának, jövőbeli céljainak meghatározásával – jelentős hatást gyakoroljon a vállalkozás kultúrájára, alapvető értékeire.

 

Így a kutatás családi vállalkozásnak tekinti azokat a cégeket, amelyek önmagukat családi vállalkozásnak tartják, vagy ahol a cég legalább 51 százaléka egy család tulajdonában van, és a család részt vesz a vállalkozás irányításában, vagy a családtagok alkalmazottként részt vesznek a vállalkozás működtetésében, vagy a vezetést és a tulajdont is részben vagy teljes mértékben a családon belül kívánják átadni. A kutatásban használt definíció szerint, az adatok alapján arra jutottak, hogy az ebbe a méretkategóriába tartozó kkv-k mintegy 58 százaléka családi vállalkozás, számuk nagyjából 29.500.

 

Túl a húszon

 

A teljes magyar kkv-sokaságot reprezentáló, közel 400 fős mintán végzett kérdőíves kutatás eredményei szerint a családi vállalkozások átlagos életkora közel 20 év. A (részben) magántulajdonban lévő vállalkozások zöme, 59 százaléka teljes egészében egy család birtokában van. 14 százalékuk esetében a többségi, 19 százalék esetében a kisebbségi tulajdon van egy család kezében. Mindössze 8 százalékuk esetében nincs családi tulajdonlás.

 

Ha a családi vállalkozások esetében a családtagok tulajdoni viszonyait nézzük, azt látjuk, hogy minden negyedik esetében ma is az alapító az egyedüli tulajdonos. A tulajdonos, ügyvezető házastársa minden második cégben tulajdonostárs, míg a gyereket minden harmadik cégben tulajdonostársak. Egyébként a családtagok szerepe a managementben ennél nagyobb arányú, hiszen a megkérdezettek közel kétharmada mondta azt, hogy valamely családtag tagja a felső vezetésnek. Mivel a felmérés alapján is bebizonyosodott, hogy a magyarországi családi vállalkozások többsége jó pár évtizedes múltra tekint vissza, a cégek átlagéletkora közel 20 év, ami azt is jelenti, hogy sok van közülük, melyet már inkább közel 30 éve alapítottak. Így kulcskérdés kellene, hogy legyen körükben az utódlási stratégia. Ebből a szempontból tanulságos, hogy az egygenerációs családi cégek kevesebb, mint a felénél van utódlási stratégia, és mindössze 7 százalékuk foglalta ezt írásba. A többgenerációs cégeknél (tehát ahol a második generáció is részt vesz már a cég működtetésében) sokkal jobb a helyzet: 70 százalékuknál van utódlási stratégia, és egynegyedüknél ezt írásban is rögzítették.

 

Jelen és jövő

 

Mindezzel összefüggésben a cégek 40 százaléka mondta azt, hogy nem érintett utódlási kérdésben, illetve 25 százalék mondta, hogy csak 10 éven túl lesz ez náluk napirenden. Mindebből jól látszik, hogy az alapítók sok esetben kitolják az utódlást.

 

A családi vállalkozások közül összesen 86 családi vállalkozás tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy a vezetést kinek fogják átadni, illetve adták át. Ezek azok a családi vállalkozások, amelyeknél már lezajlott, vagy a következő 10 évben esedékes lesz a vezetésben az utódlás. A vonatkozó táblázatból az látszik, hogy a családi vállalkozások 80 százaléka a családon belül tervezi hagyni a vállalkozás vezetését, részben vagy egészében. 12,8 százalékuk nem a családon belül tervezi az átadást, vagy adta át a vezetést. Ezek nagyobb része külső vezetőnek, kisebbik része pedig belső, de nem családtag munkatársnak fogja átadni, vagy adja át a vezetést. A tulajdon átadása esetében a számok hasonlóan alakulnak, a cégek valamivel több mint 80 százalékánál a teljes vagy részbeni tulajdonátadás a cél.

 

Nagy meglepetést nem jelent, hogy a megfelelő munkaerő biztosítása egyre komolyabb probléma a cégek számára. Érdekesebb azonban, hogy ez mennyire dominánsan az alkalmazottak szintjén jelenik meg.

 

Kifejezetten tanulságos válaszok érkeztek arra a kérdésre, hogy vállalkozásának jövőjével, hosszútávú céljaival, kihívásaival kapcsolatban kikkel beszélget a tulajdonos, kinek a tanácsát kéri ki. A családi vállalkozások esetében is marginális ugyanis mind a házastársak, mind a gyerekek említése. Ilyen típusú problémáikat leginkább a banki partnerekkel, könyvelőkkel és a vevőikkel beszélik meg a családi vállalkozások irányítói is.

 

Jön a folytatás

 

A reprezentatív kérdőíves felmérés a családi vállalkozás kutatási program első empirikus adatfelvétele volt, amit szisztematikus szakirodalom-kutatás előzött meg. Mivel a megkérdezett vállalkozások kétharmad része vállalta, hogy lemond az anonimitásról, lehetőség nyílik arra is, hogy e cégek mérlegadatait vizsgálva további összefüggéseket tárjanak fel. Ezután folyamatosan indulnak majd az újabb vizsgálati szakaszok. Következő lépésként kvalitatív kutatási módszerekkel vizsgálják többek között az utódlás, a HR, az innováció vagy éppen a társadalmi felelősségvállalás kérdéseit.