A tévészakácsból „lett sztárséf hitvallása mindjárt az étlap elején olvasható: „Fiatalkorom óta totálisan elkábultam az olasz emberek étel, család és az élet iránt érzett szerelmétől, szenvedélyétől és felfokozott hevületétől, függetlenül attól, hogy valójában honnan valók, milyen szegények vagy gazdagok. Ez az, ami a mindenki számára elérhető, de minőségi ételek iránti szenvedélyemet megalapozta. Bárcsak olasznak születtem volna: az életstílus, a konyhaművészet, a tradíciók és a dialektusok olyan változatossága jellemzi őket, amiért én mint szakács elbűvölően érdekesnek találom ezt az országot, és ez inspirált engem arra, hogy megalkossam a Jamie’s Italiant.”

Ennek szellemében alakították ki a láncolat a budapesti tagját is. Az étterem atmoszférája minden elemében a mediterrán, olasz életérzést hivatott megjeleníteni és a friss, minőségi alapanyagok iránti elkötelezettséget: frissen készült házi tészták, színes piaci zöldségkavalkád, bazsalikompalánták, olajfák, nap érlelte friss és szárítottparadicsom-füzérek vagy egymásra felhalmozott paradicsomkonzervek, az elmaradhatatlan prosciutto crudo, a száraz olasz sonka, és szalámirudak függenek az előkészítő pultok mögött mindenütt.

Udvarias és készséges pincérlányunk azonnal segítségünkre siet, az A/3-as méretű, nagyalakú egylapos étlappal. Mindjárt felhívja a figyelmünket a választás megkönnyítése és a társadalmi felelősségvállalás jegyében, hogy az étterem névadója is egyik résztvevője annak a kezdeményezésnek, hogy a földrengésben nemrégiben összeomlott olasz városka, Amatrice megsegítésére egy helyi specialitás, az amatriciana (egyszerű olasz paradicsomos baconos spagetti) választása esetén a földrengés károsultjait támogatjuk az étel árával.

A főételek előtt a ház 2 specialitását sem hagyjuk ki: a világ legjobb olivabogyójának titulált fogásból rendelünk, s hozzá olasz házikenyér-válogatást is. Az árak már az előételeknél is feltűnően pénztárcabarátak: 740 és 340 forint a két étel. Az óriási sötétzöld olajbogyók jégen tálalva érkeznek, fekete olajbogyókrém (tapenade) és ropogós kenyérlap kíséretében. Az olasz kenyérválogatás olívaolajba mártogatva önmagában is kulináris élvezet: frissen sütött focaccia, ciabatta, magvas ropogós vékonykenyér, kovászos kenyér és grissini extra szűz olívaolajjal, balzsamecettel és tapenade-dal.

Főételként inkább tengeri vonalat választunk: fekete spagettit tintahallal és kagylóval, zsenge polippal, kapribogyóval, chilivel, szardellával, fehérboros paradicsomszószban. A fekete spagettit a tintahal tintájával színezik ezért a legtökéletesebb hozzá maga a tintahal. A tenger gyümölcseivel gazdagon megrakott tészta ára szintén kellemes meglepetésként csak 3560 forint. A fekete tésztán kellemes színkavalkádot mutatnak a különféle „tengeri herkentyűk”, a fehérboros szardellás paradicsomos mártás pedig méltó kísérője e színében extrém friss tésztának.

A másik halas ételünk a fritto misto, vagyis a vegyes sült halfalatok: fenntartható forrásból származó ropogós halak, kagylók, citromos olasz tartármártással. Olasz szokás szerint a főételekhez nem jár egyből köret, de mivel még a desszerteknek is kívánunk helyet hagyni, nem is kérünk mellé semmit. Az egész ebéd során ez az egyetlen étel, amelyik sajnos nem Jamie sztenderdjei szerint sikerül, az összes halféle túlsütve, szinte teljesen chipsszerűen kiszáradva érkezik, a kagylóhéjból a ropogósra sütött kagylóhús poralakban vándorol a számba.

A könnyű elő- és főételeknek köszönhetően, még marad hely igazi nyárias dolcinak. A bombajó brownie-nak, mely szó szerint a leírásnak megfelelő: meleg, ragacsos, vaníliafagylalttal és karamellizált popcornnal, valamint a joghurtfagyinak friss eperrel: Bár kinézetre hagyományos és egyszerű fagylatkehelynek látszik, de Jamie belerakta minden rafinériáját ebbe a szimpla pohárba: a fagyasztott joghurtot megszórta bodzás citromba áztatott eperrel, melyet friss bazsalikomlevelek bolondítanak meg, tetejében egy sütött édeshab-lappal, rajta darálatlan mákszemek keserűsége adja az ellenpontot.

Mi tagadás, frisset, könnyűt és látványosakat ettünk a Jaimie-nél. Jót ettünk, de nem úgy, hogy egyes falatoknál sóhajtozva próbáltunk volna valamilyen ritka ízharmóniát örökre emlékezetünkbe vésni, és nem is feszengtünk a felszolgálás vagy a tálalás emelkedettsége miatt. Jamie imidzséhez ez a természetesség kapcsolódik: ő aztán nem akarja transzformálni az étkezést a művészetek, a tudományok, a nanotechnológia és a státuszszimbólumok világába. Az „együnk friss alapanyagokból készült, színes, vonzó, tán még egészséges finomakat, jó hangulatban és megfizethető áron” koncepciót sok-sok részletre kiterjedő tudatossággal, valamint cseppnyi kreativitással és lazasággal fűszerezve kapjuk, korrekt, a budai Várhoz képest viszonylag elérhető árakon. Azt kell hogy írjuk, ez a jól kitalált gasztromarketing magas, de könnyed minőséggel társult megvalósítása.

Az étterem (vagy olasz bisztró) sem többet, sem kevesebbet nem akar: akár üzleti partnerrel, akár barátokkal, akár családdal jót együnk vagy igyunk, kellemes környezetben, érezzük jól magunkat. Révedezzünk a budai Vár csodálatos, felújított környezetében, a külföldiek bábeli nyelvzavarában, tűnődjünk el, hogy a teraszon a késő nyári szellőben sörözgető és kávét szürcsölő csinos harmincas üzletasszonyok milyen országból jöttek Jamie magyar-olasz világába… Svéd vagy német – szól a fogadás, a tét stílszerűen egy rajnai rizling (Dr. Loosen Villa Wolf Riesling, Radovin 3390 forint).

A kávénkat és az ebéd után járó cigit már mi is a teraszon ízleljük, megbizonyosodva, hogy szomszédaink nem svédek, nem is németek, hanem magyar vállalkozók. A számla nem tartogat meglepetéseket. Ketten a két előételért, két halas könnyű főételért, két desszertért, két Coláért (merthogy mi is üzleti ebéden volnánk, munkaidőben, így a nagyon szépen összeállított, könnyű nyári fogyasztásra való sokféle bor próbálatlan marad) és még két kávéért 14 ezer forintot fizetünk szervízdíj nélkül a világ egyik leghíresebb szakácsának budapesti „franchise” bisztrójában.

Bár délután négy óra van, mire végzünk, a hely folyamatosan pörög, alig-alig marad üresen asztal. Délidőre, de főként a kellemes nyári vagy őszi estékre érdemes jó előre interneten asztalt foglalni, mert telefonon nem vesznek fel rendelést a világon szintén egységes Jamie-recept szerint. Az alapító azt vallja, hogy előfoglalással csak a helyek 30-40 százalékát foglalják le, hogy a forgalmas helyen lévő éttermekbe azok is bejuthassanak, akik „hirtelen felindulásból” vagy csak a hely friss olasz kulináris attrakciója keltette étvágytól hajtva ugranának be.