Puglia tartomány tengerpartja mintegy 800 kilométer hosszú, eléggé változatos. A sziklás, köves, kavicsos vagy éppen fehér homokos kínálatból mindenki megtalálhatja a kedvére valót. A régió nemcsak a tenger szerelmeseinek lehet kitűnő célpont, hanem azoknak is, akik kedvelik az izgalmas történelmi városokat, de azoknak is, akik a helyi borgasztronómia különlegességeit akarják megkóstolni.

 

Sziklába vájt barlanglakások

 

Hetente négyszer érkezik a Wizz Air járata Bariba, és jó előre jegyet foglalva eléggé barátiak az árak is, jellemzően 10 ezer forint alatt. Mivel Bariban már jártunk, így rögtön az egyik különleges kisvárost, Materát vettük célba. Bő egy óra vonatozás után érkeztünk az olasz csizma belsejébe, és a történelmi városnegyedből (Sassi de Matera) szétnézve egészen elképesztő látvány fogadott. Matera egy tufakőzetből álló hegyre épült, és a girbegurba, meredek, szűk utcákban lévő házak összképe tényleg döbbenetes. Kicsit olyan, mintha visszarepülnénk az időben egy-két ezer évet. Nem véletlen, hogy több bibliai témájú filmet is itt forgattak , többek között Mel Gibson Passióját.

 

A völgyben a sassok, a sziklába vájt barlanglakások. Olaszország sokáig egyik legelmaradottabb városá-ban egészen az 1950-es évekig laktak emberek ilyen körülmények között. A lakásokban nem volt áram és víz, és szinte az állataikkal együtt éltek a szegények. A barlanglakások némelyike ma múzeumként működik, de amióta a materai barlanglakások a Világörökség részét képezik, divat lett ilyen lakást vásárolni, sőt jó pár szállodát is kialakítottak belőlük. Természetesen ezekben ma már víz, villany és légkondi is van, sőt ahol nekünk volt szerencsénk megszállni, ott egy barlangba vájt kitűnő wellnessfürdő részleg is a vendégek rendelkezésére állt. A csatornázatlan, fűtetlen barlanglakásokban egyébként az ivóvíz kérdését a csapadék összegyűjtésével próbálták hajdan megoldani; a ciszternákat vezetett túra keretében ma is megtekinthetjük.

 

A nyári főszezonon kívül a város nem mondható zsúfoltnak, érdekesség, hogy a sok olasz iskoláscsoport mellett milyen sok amerikai turista keresi fel. Ha felkapaszkodunk a völgyből, éles a kontraszt: a központ és a főutca elegáns palotáival a gazdag polgárság lakóhelye volt. Széles utcák, hangulatos teraszos éttermek, üzlet hátán üzlet. És ahogy Olaszországban megszokhattuk: este, a szieszta után, vacsora előtt 6 évestől a 86 évesig mindenki korzózik. Ne hagyjuk ki Matera hatalmas katedrálisát sem, mintegy 800 éve épült, az előtte lévő térről pedig pompás kilátás nyílik a városra.

 

Dél Firenzéje

 

Következő megállóhelyünk a tartomány egyik legszebb városa, Lecce, mely a Salentói-félszigeten fekszik. Nem véletlenül nevezik dél Firenzéjének a művészeti emlékekben gazdag várost. Gyönyörű templomok, lüktető főterek és a barokk építészet jellemzik. Az óvárosban akár egy fél napot is eltölthetünk, sétálva a szűk kanyargó utcácskákban. A történelmi belvárosban szinte minden épület a híres homokszínű leccei mészkőből készült. A város hendikepje, hogy nem a tenger mellett fekszik, ennek megfelelően nem is szerveznek mozgalmat lakosai a turisták tömegeinek megfékezésére. A központban egy meglepően jó állapotban fennmaradt Amfiteátrumot találunk, mely egykor 25 ezer néző befogadására is alkalmas volt, mellette a római kori színház maradványai.

 

Ha Leccéből még délebbre vágyunk, két út között választhatunk. Mehetünk Otrantóba, ez Olaszország legkeletibb települése, alig 70 kilométerre az Albán partoktól. De mi inkább Gallipoli felé vettük az irányt, mely a csizma sarkának belső felén található. A sziklaszigetre épült óvárosban sétálni olyan, mintha évszázadokat mennénk vissza az időben. A szárazfölddel egy 17. században épült híd köti össze. A legfőbb látványosság a barokk katedrális és a bizánci stílusban épült erőd. A környéken fantasztikus aranyhomokos strandok találhatók, több közülük karibi hangulatú party-strand.

 

Mint a mesékben

 

Ezzel el is értük utunk legdélebbi pontját, innen már északnak vettük az irányt. Következő állomásunk Monopoli volt, úgy éreztük, egy mesekönyvbe érkeztünk. A kikötő nemcsak hangulatos, de ma is láthatjuk, ahogy a halászok kihajóznak, vagy éppen visszatérnek a zsákmánnyal. Az óvárosban egymást érik a jobbnál jobb vendéglők, érdemes a frissen fogott halakból rendelni. Mondjuk, itt már nem tudtunk olyan kényelmesen sétálni esténként a szűk utcákban a hullámzó tömeg miatt. De ez csak a kikötő környékére igaz, a város más részei, például a főtér a barokk katedrálissal is megér egy misét. A strandoknak se szeri se száma, kedvünkre válogathatunk közülük.

 

És végül Polignano a Mare, a toplisták, bedekkerek kedvence. Ha utazás előtt elolvassuk, milyen elragadtatással írnak róla, és megnézzük a fotókat, nem kérdés, hogy meg kell nézni. Valóban olyan, mint egy Andersen-mesében, az egyik legkülönlegesebb hangulatú tengerpart. A falucska egy part melletti sziklára épült, a sziklás partszakaszokat néha egy-egy homokos rész töri meg. Az óváros kicsi, de gyönyörű, és a kilátás szerelmeseinek nagy örömére jó pár helyről fantasztikus panoráma tárul elénk. Igazi romantikus hely, festői szépségű. Mondjuk, Siena főterével azért persze nem vetekedhet, de olyanból csak egy van, nemhogy Olaszországban, de egész Európában is.

 

 

Jó tudni

 

Heti négy járat közül választhat, aki Pugliát közvetlenül Budapestről szeretné elérni. A hétfő, szerda, péntek, vasárnapi járatok elég barátságosan hangzanak, a jegy ára jó előre foglalva – és kevés kivételtől eltekintve – jellemzően jóval 10 ezer forint alatt van. Ráadásul a hajnali kelést is megspórolhatjuk, oda 10.30-kor vissza pedig 12.40 kor indulnak a gépek.

Járatok egész évben indulnak, a télen is enyhe időjárás miatt (sosincs nulla fok) gyakorlatilag egész évben érdemes ide látogatni. Mondjuk július, augusztusban kifejezetten száraz forróság jellemzi, na meg a turista is több akkor, így érdemes ezt a két hónapot elkerülni. A tenger nagyjából áprilistól októberig alkalmas a fürdőzésre egyébként.

 

Az árak jóval alacsonyabbak, mint Olaszország legfelkapottabb helyein. Igaz ez a szállásra és az éttermekre is.

 

Egyszerű, az alapanyag ízét előtérbe helyező a konyha. Nyáron nagyon sok halat, tenger gyümölcseit, zöldséget esznek, télen előtérbe kerülnek a tésztafélék és a hüvelyesek. Gyakorlatilag mindenhez olívaolajat használnak, és innen származik a calzone, a félbehajtva sütött töltött pizza.

 

A tenger mellett a Bari-Lecce vonalon kitűnő a vonatközlekedés, de a belső területek felé már nem olyan kiépített a vasútvonal. Autót bérelni megéri, ha nem akarjuk ezt választani, akkor válasszuk a helyközi buszokat.

 

Puglia a szőlőmennyiség tekintetében mindig is vezető helyen állt Olaszországon belül, de az utóbbi másfél évtizedben a minőség tekintetében is hatalmas fejlődés jellemezte borait. Természetesen a kék szőlő a domináns, a helyi zászlóshajó a Negroamaro és a Primitivo di Manduria.