Mint sokan mások, mi is kimentünk az 1989 februárjában a szüleimmel Németországba autót venni – meséli a kezdetekről Barta József. „Az év elejétől lehetett ugyanis behozni magánszemélyként gépkocsit. Az öcsém Lada Szamarájával indultunk, Észak-Bajorországba, és a mama, aki a „pénzügyminiszter” volt, mondta, hogy 10 ezer márka a plafon. Ha ennyiért tudunk venni, rendben, különben megyünk haza üres kézzel.”

Nemigen volt ebben az árfekvésben olyan, amit akartak, de az utolsó napon egy kis faluban találtak egy autót, ami megtetszett nekik, igaz, pont 500 márkával került többe, mint amennyi a keretük volt. Nem nagyon akartak engedni az árból, de aztán kiderült, hogy az autókereskedő sógora, akit Magyarországról telepítettek ki a második világháború után, pont abból a Paks melletti kis faluból, Németkérről származott, ahol József apja is felnőtt, sőt egy osztályba jártak. A közös múltra tekintettel engedtek is az árból.

„Amikor végeztünk a papírmunkával, mondtuk, hogy adjon reklámanyagot, majd küldünk ügyfeleket, hálából. Kérdezte, mivel foglalkozunk. Mondtam, én az atomerőműnél vagyok műszaki ellenőr, az öcsém a téeszben. Miért nem foglalkozunk autókkal? – kérdezte, ad jutalékot, autónként ötszáz márkát. Ezt már értettük rögtön. Bár jól kerestem az atomerőműben, a havi fizetésem mégsem volt ennyi.”

Hazamentek, telt-múlt az idő, József feladott egy hirdetést, talán annyi volt rajta, hogy a Ford Gablernél autó kapható. Mivel még telefonjuk sem volt, egy barátja számát adta meg, aztán el is feledkezett a dologról. Két hét múlva mondja a barát felesége, hogy csináljatok már valamit, nem tudok takarítani sem, állandóan szól a telefon. Kiderült, hatalmas az érdeklődés, gyorsan írt a kereskedőknek, hogy küldjenek prospektusokat. Amikor összejött az első három vevő, saját maga kivitte őket, mindenki megvette álmai autóját. Ő meg keresett 1500 márkát.

Lépésről lépésre

Szépen elindult az üzlet, bekapcsolódott József öccse is, egyre több lett az ügyfél. 1990 tavaszán már volt, hogy egyszerre negyvennel mentek ki autót venni, konvojban. „Egy komplett rendszert üzemeltettünk, részben autókereskedők voltunk, részben utazási iroda, hiszen meg kellett szervezni a szállást, étkezést is az embereknek.” Lépésről lépésre fejlődtek, vettek saját kis buszt, felvették az első két alkalmazottat, lett telephely, és heti váltásban indultak a turnusok Németországba, hol ő, hol az öccse vezetésével. Volt munkahelyén az Április 4. Műveknél fel is mondott, stílszerűen 1990. április 4-én.

Változtak a szabályok, bekerült az áfa-körbe a használt autó, és hogy számla alapján tudjanak áfát fizetni, össze kellett állniuk egy helybeli téesszel, annak volt megfelelő devizahatósági engedélye. Ők lettek az ügynökeik. Előfordult, hogy százasával hozták az autókat, és nagy szerencséjükre a téesz korrekt, konzervatív cég volt. Amikor velük leszerződtek, mással nem álltak szóba, így a többi kezdő kereskedő alájuk tagozódott be. Aztán újra változtak a szabályok, megkapták saját maguk az engedélyt, és megnyitották első paksi telephelyüket.

Bátraké a szerencse

A nagy fordulat 1993-ban jött el, és a történet egy pontján megint volt szerepe a szerencse faktornak. 1993-ban egy kereskedő ismerőse, aki akkor már Opel-márkakereskedő volt, azt mondta: amit ti csináltok az a múlt, amit mi az a jövő. Akkoriban indult Szentgotthárdon az Opel-gyártás, 999 ezer forint volt az alaptípus, és vitték a vevők az autókat, mint a cukrot. Barta József sokáig gondolkozott, aztán belátta, hogy ez a jövő útja, új autókkal kell foglalkozni. Írtak a Suzukinak, azok nem is válaszoltak, a Porsche szóba állt velük, így lettek először Skoda márkakereskedők. Aztán Sárbogárdon, ahol az öccse vitte az üzletet, másodszor is próbálkoztak, újra bejelentkeztek a Suzukinál. Fogadták őket, kérdezték, milyen az üzleti terv. A skodás tapasztalatokból kiindulva (azon jó volt az árrés) mondta: eladunk havi 20 autót meg a szerviz. Hát ebből nem fognak megélni felelték, és kiderült, hogy a Suzukinál teljesen más a modell, mindössze harmincezer forintot kap autónként a kereskedő.

„Nem sikerült a legjobban az üzleti tárgyalás, mondtam az öcsémnek, Gyuri, ez nem jött össze. Biztosak voltunk abban, hogy nem kapjuk meg a márkakereskedő státuszt. Aztán nagy meglepetésre mégis Suzuki márkakereskedők lettünk, ami a vezérigazgató-helyettesnek, Lepsényi Istvánnak volt köszönhető – szintén sárbogárdi volt. Szerintem azt mondta: vannak már százan az országban, hadd legyenek ők a százegyedikek.”

Abban az időben még az a világ volt, hogy sorba kellett állni az autókért. Egy taxis állt Pesten a sorban, ami csak nem haladt, és meglátta a hirdetésüket, amit az öccse adott fel. „Lejött Sárbogárdra, este már egy fehér Suzuki szedánnal indult vissza. Bemondta a cb-be, hogy gyertek ide, itt egyből kaptok autót. Rögtön bejelentkezetett egy taxitársaság vezetője 100 autóra, és meg is kötöttük a szerződést. Na így bizonyítottuk be, hogy rosszul számoltak velünk, még ha naivnak néztünk is ki. Két hét alatt mi lettünk a sztárok a Suzuki-kereskedők között.” Rámentek a flottakiszolgálásra, és nyitották egymás után a Suzuki-kereskedéseket, Pakson, Szekszárdon, Székesfehérváron és Budapesten. A 2000-es évek közepén évente 2000 Suzukit adtak el, ezzel bőven dobogósok voltak abban az időben.

Osztottak, szoroztak, belevágtak

A nagy válság természetesen őket is megviselte. 2009-ben még jó évet zártak, de 2010-ben a korábbi 2000-es eladás helyett mindössze 80 Suzuki autót tudtak eladni. „Bár legalább devizahitelünk nem volt, de azóta is azon csodálkozom, hogy tudtuk azt túlélni. Persze a szerviz azért ment, a használt autó is, meg jól jött, hogy volt tartalékunk.”

2010-ben aztán bővült a portfolió, megszerezték a világ egyik legnagyobb autókölcsönzője, az AVIS magyarországi egységét. A véletlen, vagy hívjuk szerencsének, itt is melléjük szegődött. Mint nagy flottások sok Suzukit adtak el az autókölcsönzőknek, és be is léptek a Magyar Autókölcsönzők Szövetségébe. „Jóba lettünk az Avis akkori magyarországi vezetőjével, aki mondta, hogy nehézségeik vannak, nem akarjuk-e megvenni a céget. Az autókhoz értünk, de ez más szakma – mondta, na meg látszott, hogy inkább lefelé megy a cég. Aztán bejelentkezett egy másik autókölcsönző vezetője, aki éppen váltani akart, és ajánlkozott, hogy bár nincs elég tőkéje, de jön, ha a munkájáért kap tulajdonjogot. Így már másként nézett ki a dolog, meg arra is gondoltam, így legalább visszakapjuk a pénzünket, akkor már ugyanis sokkal tartozott nekünk az Avis.”

Osztottak, szoroztak, és belevágtak az üzletbe, ami azóta is fényesen működik. Sőt a mostani gazdasági nehézségek közepette sok cég úgy gondolkozik, egyelőre nem vesz autót, inkább bérel, ami jó az autókölcsönzőknek.

Jobb volt így

Jó két éve egyébként József és öccse szétváltak, elég nagy volt már a cég, és elég nagy mindkét oldalon a család. „Jobb volt így” – mondja József. Fiatalabb lánya, Anita 2010 februárban csatlakozott a céghez, akkor fejezte be tanulmányait. „Nagy reményekkel jöttem a családi cégbe, hogy végre kezdhetek, de a legrosszabb időszakban csatlakoztam be. Annyira nem ment az üzlet, hogy alig volt lehetőség bármire” – emlékezik vissza. 2012-re kezdett rendeződni a helyzet, Anita akkor lett az anyacég ügyvezetője ide tartozott a könyvelés, ingatlanhasznosítás, ami új terület volt a számára.

Aztán kapóra jött az a lehetőség, hogy József a fejébe vette: elindít egy autókereskedést Ausztriában. Sokáig keresgéltek, tárgyaltak, majd Schwechatban vettek egy telephelyet. Ezt már nagy részben Anita vitte, itt tanult bele tulajdonképpen az autós üzletbe. A magyar piac annyira kicsi, és annyira nagy a verseny a kereskedők között, hogy igazán nem lehet pénzt keresni. Ők az AVIS miatt meglehetősen sok márkát vesznek, az autókat később eladják, ebből a szempontból kifejezetten jól jön, hogy van egy autókereskedésük Ausztriában.

A covid és a beszállítói láncok megszakadás az autópiacon azzal járt, hogy míg korábban ők, mint az AVIS miatt nagy vevők, komoly kedvezményeket kaptak, addig az elmúlt két évben jobbára az volt a kedvezmény, hogy egyáltalán tudtak autót venni. De azért a helyzet mára sokat javult, most a hektikusan változó forintárfolyam kezelése, na meg az extrém magas hitelkamatok okoznak problémát. Ilyen kamatok mellett a kereskedő nem tud hitelt felvenni, ezért nem tud fejleszteni, a 18 százalékos kamatokat nem lehet kitermelni. De a vevők is kivárnak, hiszen egy éve még öt-, most meg 15 százalékos kamattal tudnak vásárolni.

Mit hoz a jövő?

A cégcsoport különböző cégeit ma már a családtól független ügyvezetők viszik, Anita mint tulajdonos ellenőrzi és támogatja őket. A 2022-es év talán a legjobb éve volt a Barta cégcsoportnak, a gyenge forint annyiban jót tett az üzletnek, hogy tudtak autókat jó áron exportálni, de az idei, az már más tészta – mondják. „A Barta csoportban ma már nemcsak autókkal foglalkozunk, most indul egy nonprofit képzésünk, és van egy saját alapítványunk is: az Ételintoleranciás és Ételallergiás Gyermekekért és Családokért Alapítvány” – mondja Anita. Na meg Pakson ott vannak az oroszok, sok cég jelenik meg, ez is jelent számukra üzleti lehetőséget. Emellett fontos lépések történtek a paksi kötődésű cég digitális átalakításának területén is, és a gépjárműflotta zöldítésében is úttörő szerepe volt Anitának: ma már a cég flottája 95 százalékban hibrid autókból áll. Nővére, Melinda egyébként szintén a cégben dolgozik, bár most a kis gyerekek miatt gyesen van.

Hogy látják az autózás és az autókereskedelem jövőjét? „Szerintem teljesen átalakul. Nem lesz olyan, hogy minden közepes városban ott lesznek az autószalonok, nagyon magas költséggel. A vevők ma már a neten választanak és nem csak a fiatalok, a szalonok előbb-utóbb átalakulnak majd átadási pontokká. Meg egyre drágább lesz az autó, egyre kevesebben tudják majd megengedni maguknak a sajátot. Autóra szükség van, de a mobilitás teljesen át fog alakulni, előre törnek az autómegosztók és a bérlés. Na meg ha tényleg elterjednek az önvezető autók, abban a pillanatban le lehet majd csökkenteni az autók számát a negyedére.” – mondja József. „Rövidebb távon az biztosnak tűnik, hogy a SUV-k még a mainál is divatosabbak lesznek, kombi autót meg nem vesz senki” – teszi hozzá Anita. Úgy látja, a hibrid autók térnyerése folytatódni fog, de az elektromos autók esetében pár éves időtávon még sok a kérdőjel.

Az év fiatal családi vállalkozója

A Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége (FIVOSZ) rendezvényén, Budapesten az idén először átadott Év Fiatal Családi Vállalkozója különdíjat dr. Barta Anita, a Barta Autó cégcsoport második generációs vezetője vehette át.