Kíváncsiak voltunk, milyen most, a covid után Berlin, így újra nekiindultunk. Eljutni olcsó a német fővárosba, lakni és enni-inni már korántsem az, de mindezért kárpótolnak az unikális történelmi látnivalók – és sikerült új érdekes helyeket is felfedeznünk.
Jó két éve terveztük, hogy elmegyünk újra Berlinbe, hiszen útitársam még nem járt itt. Aztán a szót tett követte, 2020 tavaszán meg is vettük a repülőjegyeket, elkezdtünk szállást nézegetni, de számításunkat keresztülhúzta a Covid-járvány. Onnantól vagy nem lehetett utazni, vagy ha éppen lehetett, akkor az időszak nekünk nem volt alkalmas. De ami késik, nem múlik, most tavasszal nekiindultunk végre. Kíváncsiak voltunk, milyen a pandémia után Berlin, és a sör–gasztronómia vonal mellett fel akartuk keresni a kelet–nyugat megosztottságot jelképező helyeket is. Történelmi túrára készültünk, nem gondoltuk, hogy ennek aktualitást ad a február végén kitört orosz-ukrán háború. Érdekes volt látni, hogy szolidaritásból jó pár épületen lengett az ukrán zászló.
Berlinbe Budapestről repül a Wizz és a Ryanair is, és mivel a verseny jó dolog, pár hétre előre tényleg baráti, ötezer forint körüli áron kínálták a jegyeket. Le is csaptunk rá, az odafelé Wizz, vissza Ryanair kombinációt választottuk mert így lett számunkra optimális a menetrend. Kora délután mentünk, és három nappal később szintén kora délután indultunk haza. (Kikerülve így a hajnali indulás embert próbáló és hangulatromboló következményeit.)
Első nap: megérkezünk
A pár éve átadott hipermodern Berlin-Brandenburg repülőtérre érkeztünk, ma már minden légitársaság ezt használja. Hihetetlen távolságokat kell megtenni, mire kikeveredik az ember a repülőtérről, és persze újabb járműre kell szállnia, hogy bejussunk a központba. Mi a leggyorsabbnak tűnő S9 vonatot választottuk, és jó félóra múlva meg is érkeztünk az Alexre. A szépnek továbbra sem nevezhető AlexanderPlatz lett ugye a második világháború után Kelet-Berlin főtere, ma is a szocialista építészet dominálja. A 70-es évekbeli jellegtelen épületek pont olyanok, mint Miskolc vagy éppen Újpalota szocializmusban épített központja. Gondoltuk, sétáljunk innen egyet a szállásunkra, hogy legyen valami benyomásunk a városközpontról. Elhaladva a tévétorony és a vörös városháza mellett, jó negyedóra múlva meg is érkeztünk a központi helyen fekvő Capri by Fraser nevű szállodába. Leginkább a lokáció miatt választottuk, a szobák kényelmesek jól felszereltek, cserébe nem éppen szép helyen van, de ezt körülbelül sejtettük. Vicces, inkább olasznak (nomen est omen) kinéző portás fogad, a szobák tényleg rendben vannak. Március közepi ottjártunkkor egyébként nemcsak a közlekedési eszközökön, hanem a szállodákban, éttermekben is kötelező volt még a maszkviselés.
Első utunk az Unter den Lindenen keresztül a Friedrichstrasséra vezet. Mivel lassan itt a vacsoraidő, és az ebédet is kihagytuk, keresünk egy igazi német sörözőt. A Gaffel haus Berlin – Kölsche Konsulat a saját Kölschess nevű sörét kínálja. Meg is kóstoljuk, amíg várunk az ételeinkre; egy sertés- és egy marhasült a választásunk. Ottjártunkkor egyébként még kötelező volt mindenhol felmutatni a digitális covid igazolványt, és kivétel nélkül minden vendéglátóhelyen akkurátusan ellenőrizték is.
Szabad séta, cártól falig
Másnap a szállodai reggelivel indítottunk, szűk választék, pici kis reggeliző, messze nem ér annyit, mint az ára, de sebaj, gondoltuk, másnap úgyis már Berlin felett 200 méterrel fogunk majd reggelizni. Utána régi szokásunknak megfelelően egy free walking tourral kezdtük a napot, amely az Alexről indult. A csapat meglehetősen globális, van család Puertó Ricóból de egy fiatal lány Hongkongból is. Túravezetőnk sem itt született, gondoljuk az oroszos akcentusból, és menet közben tényleg ki is derül, hogy csak 10 éve költözött ide Litvániából.
Indításképp gyorsan megismerkedünk az Alex történelmével. Nevét a 19. század elején ide látogató I. Sándor orosz cárról kapta. A legforgalmasabb közlekedési csomópont most is, és mindmáig a szocialista érában emelt épületek uralják. Utunk a Rotes Rathaus (városháza) mellett vezet el, majd a Nikolaiviertel következik: gyakorlatilag egy mini res-
taurált középkori városrész. Innen átkelve a Spreen irány a Museumsinsel, majd Berlin leghíresebb sugárútján az Unter den Lindenen megérkezünk a város legszebb terére a Gendarmenmarktra. A tér két oldalán magasodik a német és a francia székesegyház.
Tartunk egy rövid kávészünetet, majd a kihagyhatatlan Checkpoint Charlie következik, itt volt ugye a leghíresebb katonai ellenőrzőpont a kettéosztott Berlinben. Innen pedig a fal egykori nyomvonalát követve haladunk, többek között a Holocaust emlékmű és a Brandenburgi kapu következik. Jó négyórás kirándulás volt, így jöhet egy újabb tradicionális német söröző, Alt Berliner Wirtshaus, ahol választásunk a helyi specialitásra, az almás borjúmájra és a Bratwurstra
esik. Aki Berlinben tölt pár napot, annak egyébként mindenképp érdemes arra készülnie, hogy az éttermi árak......
Cikkünk teljes terjedelemben a K&K Magazin őszi lapszámában jelent meg.
Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő:
