Mi indokolta a Körforgásos Gazdaság Technológiai Platform létrehozását, és melyek a szakmai fórum legfontosabb céljai?

A következő évtizedek két legnagyobb kihívása a digitális átállás, valamint az, hogy hogyan tudjuk felelős módon örökül hagyni Földünket a következő nemzedéknek. Ha ez utóbbi kérdést a technológia nyelvén tesszük fel, akkor a válasz egyértelműen a körforgásos gazdaság térnyerése kell, hogy legyen. Az elmúlt években a digitalizáció területén hatékony együttműködések születtek a hazai innovációs térben. Egyre égetőbb volt, hogy a körforgásos gazdaság kapcsán is kialakuljon az a közös gondolkodás, amelyben a nagyvállalatok, a kkv-k, a tudástermelésért felelős oktatási és kutatóintézmények, a civil szervezetek és az állami szabályzó intézmények értékteremtő szándékkal működnek együtt. Ebben az új szemléletű gazdasági modellben minden anyagot, tárgyat úgy állítunk elő, hogy anyagában vagy energiaként újra fel lehessen használni. A körforgásos gazdaság térnyerése abban is segít, hogy Magyarország kevésbé legyen kiszolgáltatva például az energiaárakkal vagy a beszállítói láncokkal kapcsolatos bizonytalanságoknak.

Mennyiben volt szerepe a platform megalakításában a közelmúlt eseményeinek, mint a Covid idején a beszállítói láncok sérülése, az alapanyaghiány vagy az energiapiac hektikus változása?

Hogy miért most kezdtünk bele ebbe a nagyszabású projektbe? Az elmúlt években a Covid már megmutatta, milyen következményekkel jár, ha megszakadnak az ellátási láncok, most a szomszédunkban zajló háború miatt ugyanezt tapasztaljuk az élelmiszeripar területén vagy akár az energiaszektorban. A kihívások hatására sok területen megváltozik a gazdasági modell, erre pedig jó megoldást kínál az eddigi lineáris felfogás helyett a körforgásos gazdálkodás irányába való elmozdulás. Európa is „felébredt” ebben a tekintetben, hiszen mindkét esetben ez a kontinens volt talán a legérintettebb.

Kik vesznek részt a platform szervezésében, és miért tartották fontosnak, hogy a nagyvállalati, önkormányzati, egyetemi szereplők mellett a kkv-k képviselői és tanácsadók is helyet kapjanak az elnökségben?

Úgy állítottuk össze az elnökséget, hogy minden érdekelt fél helyet kapjon benne, és a legérintettebb iparágak is képviselve legyenek. Emellett figyeltünk arra is, hogy a különböző méretű vállalkozások is jelen legyenek az elnökségben. Helyet kapott a grémiumban nagy vegyipari, agrár- és építőipari szereplő, vagy a kkv-szektorból víztudományi, illetve tudásközvetítő cég, de emellett a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és az egyetemi szféra képviselői is. Kivétel nélkül mindenki igent mondott a felkérésünkre, ebből is látszik, hogy az ötlet nagyon időszerű volt.

Hány cég csatlakozott eddig a kezdeményezéshez?

Már több mint 180 cég csatlakozott a platformhoz, döntő többségük kis- és középvállalkozás. Külön ki kell emelni a kamarát, amelynek nagy szerepe van abban, hogy a kisebb cégek érdeklődését is sikerült ilyen mértékben felkelteni. De rajtuk kívül már 20 tudásszervezet is csatlakozott, ezek nagyrészt egyetemek. A résztvevők számában nincs felső korlát, mindenkire számítunk. Azt gondolom, minél többen csatlakoznak, annál jobban tudjuk képviselni a körforgásos gazdaság ügyét. A szemléletformálásnak köszönhető fontos fejlemény, hogy már egyetemi szintű képzések is indulnak a körforgásos gazdaság témájában: 2023-ban a Pannon Egyetemen három új szak – közgazdász, mérnök, turizmus – lesz választható ilyen fókusszal.

Milyen gyakorlati lépések történtek eddig ezen a területen, és mikorra készülnek el az első szakmai anyagok, javaslatok?

Kiemelendő, hogy itt mindenki pro bono dolgozik: mindenki érzi a téma jelentőségét, és tudja, hogy a közös munka nagymértékben érinti az ő szervezetét is. A platform márciusi megalakítása óta eltelt bő fél évben először egy workshop keretében meghatároztuk a fő irányokat. Ezeket elfogadta az elnökség, majd ezek alapján jelöltük ki a legfontosabb célokat. Szeptembertől felálltak a munkabizottságok, amelyek novemberben Veszprémben mutatták be, hogy milyen projektjavaslataik vannak, és a hasonló témákat összevonva kialakítottuk a fő cselekvési területeket. Ez a munkamodell, amelyben egy-egy munkabizottságban közösen dolgoznak a különböző helyről érkező és különböző érdekeltségű szervezetek képviselői, a tapasztalat szerint önmagában is lényegesen javítja az együttműködést, és motiválja a résztvevőket. Lényegesnek tartom, hogy nagyon sok horizontális téma született, melyeknek komoly társadalmi hatásuk lehet. Fontos tanulság az is, hogy kiderült: el kell kezdenünk építkezni a szabályozási háttér, a jogi környezet megteremtése terén is. Az EU is nagyon sok irányelvet kezd megfogalmazni, ennek kapcsán pedig kettős feladatunk van: egyrészt képviselnünk kell a magyar szempontokat, másrészt azt is fel kell mérnünk, hogy kinek mi az érdeke. A platform mind a két területen segít.

Az elmúlt három évben komoly lépések történtek a Területi Innovációs Platformok keretében, hogy közösen dolgozzon az egyetemi szféra a helyi vállalkozásokkal. Mik a tapasztalatok ezzel kapcsolatban?

Nagyon fontos célunk, hogy a tudástermelő szervezetek – egyetemek, kutatóintézetek – egymásra találjanak azokkal a tudást igénylő cégekkel – jellemzően a kkv-kkal –, amelyek nem foglalkoztatnak saját kutatókat. Azt gondolom, Magyarországon akkor lesz hozzáadott értékben növekvő gazdaság, ha képesek vagyunk a meglévő szellemi kapacitásainkat hasznosítani, ha azokat is be tudjuk forgatni a gazdasági folyamatokba. Szerintem lezárult az az időszak, amikor a növekedést a relatíve olcsó munkaerőre lehetett építeni. A következő két évtized arról fog szólni, hogy minél több hozzáadott érték épüljön be a termékekbe, ez pedig csak a tudásszervezetek hatékony részvételével képzelhető el.

Pontosan ennek elősegítése volt a cél a Területi Innovációs Platformok, röviden TIP-ek elindításával. Az egyetemeknek nyilvánvalóan a saját társadalmi-gazdasági környezetük modernizálását kell elsősorban segíteniük, de emellett nagyon fontos, hogy egy-egy részterület specialistáiként – Győrben a járműipar, a Pannon Egyetemen a vegyipar, Szegeden a biológiai tudomány és a nanotechnológia terén – is hozzák azt, amire lehet építeni. A TIP-ek révén gyakorlatilag kis „NKFIH-képviseletek” jöttek létre országszerte, az egyetemek bázisán. Ezeknek az elsődleges feladatuk, hogy az adott régióban minél több közép- és kisvállalatot vonjanak be az innovációs vérkeringésbe, és ennek köszönhetően a cégek legyenek sikeresebbek, versenyképesebbek. Fontos, hogy a piaci szereplők tudják, mikor és kihez kell fordulni egy-egy megoldandó problémával, és gyorsan találjanak kontaktot, az egyetem pedig magas szinten tudja kiszolgálni ezt a fajta igényt. Természetesen ez egy komoly kultúraváltás mindkét oldal számára. Ehhez kapóra jött a modellváltás, aminek két fő célja van: legyenek nemzetközileg jegyzett magyar egyetemek, és az egyetemek markánsan támogassák a magyar gazdaság átalakulását. Lényegesnek tartom megteremteni annak lehetőségét is, hogy ha az egyetem és a cégek közösen hoznak létre valamit, akkor az közösen „fialjon”, tehát a hasznosítással mindkét fél jól járjon. Pont ettől jók a nagy amerikai egyetemek, amelyek szintén ezt a modellt kezdték felépíteni.

Mennyire fontos az, hogy a különböző innovációs projektek nemzetközileg is láthatók legyenek, mennyiben lehet ez előnyös többek között az EU-s források tekintetében?

Egyértelmű, hogy ez mennyire fontos. Nekünk központi feladatunk van ebben, egyfajta „kovászként” rengeteg új információt kell terítenünk, hogy a hazai szervezetek felkészültek legyenek. De a nemzetközivé válás kulcsa elsősorban az, hogy mennyire tudnak rangos kutatókat és oktatókat, külföldi hallgatókat bevonni az egyetemek az új rendszerbe. Ehhez pedig előrébb kell lépni a nemzetközi rangsorokban. Ha valamelyik magyar egyetemnek például sikerül bejutni a top 200 egyetem közé, rengeteg jól fizető ázsiai hallgató jön majd Magyarországra. A jó egyetem kulcsa, hogy nemcsak az állam finanszírozza, hanem van markáns bevétele, amely a piaci megrendelésekhez kapcsolódik, ami függ a nemzetközi kapcsolatoktól, és emellett még a külföldi hallgatói bevételekre is tud építeni.

A Nemzeti Laboratóriumokban való részvétel is növeli a hazai intézmények láthatóságát a nemzetközi térben. Mára 27 ilyen labor indult el Magyarországon: egy-egy versenyképes téma köré mátrixszerűen felépítettük az együttműködő szervezeteket. Ha valaki egy adott területen keres együttműködő partnert, nemcsak egy-egy intézményt talál, hanem a teljes magyar „képességtérképet” látja. Mindez kulcsfontosságú a nemzetközi együttműködések, pályázatok szempontjából.

Hogyan látja, melyek a következő időszak legfontosabb feladatai?

Az elmúlt négy évben megalapoztuk az új KFI-rendszert. Meghatároztuk a célokat, létrehoztuk a hiányzó intézményeket, és emellett az állami finanszírozás is erőteljesen bővült, ami szintén nagyon lényeges. Most következik az az időszak, amikor az erőfeszítéseknek már hasznot kell hozniuk. Mostantól minden együttműködő partnerünktől azt kérjük: írja le, fogalmazza meg, hogy az általa felvetett ötletből milyen tudományos, társadalmi vagy gazdasági siker fog létrejönni. Szükséges, hogy már a projekt elején tudjuk, hova akarunk eljutni. Azt a szemléletmódot, azt a kultúrát szeretnénk elterjeszteni, amelyben egyértelmű, hogy az állami támogatás nem ajándék, hanem olyan befektetés, aminek valamilyen módon hasznot kell hajtania.