Popcorntól a kastélyberendezésig - Bors Attila Bíbor Factor Kft.

Két zalaszentgróti fiatalember a rendszerváltás után kukoricapattogtatással indította el vállalkozói karrierjét. Érdekes életút: kezdetben mindent elvállaltak – üvegezéstől a koporsókészítésig. Később minőségi nyílászárók és egyedi bútorok gyártásával foglalkozó, nemzetközi piacra is dolgozó középvállalkozássá váltak. Bors Attila mostanra eljutott oda, hogy már nem a kockázatvállalással járó növekedés, hanem a nagyobb nyugalom a cél

Sokakkal együtt a rendszerváltás idején szembesült azzal Bors Attila és gyerekkori barátja, hogy akármilyen végzettséggel is rendelkeznek, beosztottként dolgozva soha nem mennek semmire. Egy véletlen ötlet adta, hogy mivel is induljanak neki a vállalkozói létnek. Attilának feltűnt, hogy a pattogatott kukoricából a székesfehérvári moziban két este nagyobb bevételt lehetett szerezni, mint amennyit ő a Videoton műszerészeként egy hónap alatt megkeresett. Barátjával vettek egy nagy levegőt – meg egy ócska kukoricapattogtató gépet és a szükséges alapanyagot. Otthonukban, Zalaszentgróton a moziban kezdték el a popcornkészítést, de a gyér forgalom miatt a 25 forintos zacskónkénti árból nem sok jött össze, a vállalkozásuk költségeire is alig futotta. Akkor kezdett el jobban pörögni az üzlet, amikor egy nyáron át a keszthelyi strandon is árulni kezdték a portékájukat. Ennek bevételéből már egy lepukkant kisteherautóra is tellett, ami pedig ahhoz kellett, hogy különböző rendezvényekre is el tudjanak jutni. Így nyaranta jövedelmezőbb lett az üzlet, a szezon utáni hónapokban pedig bezacskózva szállították ki vendéglátóhelyekre a csomagolt kukoricát. Tovább akartak lépni biztosabb megélhetés irányába, ezért a két barát egy papíron összeírta, mihez is értenek. Gyógynövénygyűjtés, elektro mos kapuk gyártása, dekorációk készítése, képkeretezés – ilyesfajta ötleteik születtek. A képkeretezést egy gobelinkészítő megrendeléseiből sikerült elindítani, ő volt az, aki arra is rákérdezett náluk, hogy a konyhaajtót is beüvegeznék-e. „Soha, semmire nem mondtunk nemet” – emlékszik vissza Bors Attila, hogyan vágtak bele az üvegezésbe, pedig akkor még nem nagyon értettek hozzá… Összespórolt pénzükből sikerült megvásárolni az első öt tábla üveget, csakhogy a hazafelé tartó úton egy kanyarban mindet összetörték. Ennek ellenére nem adták fel. Egy jó nevű zalaszentgróti asztalost kerestek meg azzal, hogy üveges munkákat vállalnának, de kezdetben csak pár kisebb betört ablakot kellett beüvegezniük. A tulajdonos aztán rákérdezett, hogy hőszigetelt üveget is tudnak-e gyártani, mire természetesen magabiztos „igen” volt a válaszuk. Egy zalaegerszegi cégnél tanították meg nekik a hőszigetelt üvegek gyártási mechanizmusát, s ez már folyamatos bevételt hozott. Az üzlettárs nagymamájának házában dolgoztak eleinte, sokszor összejártak a szomszédban tevékenykedő temetkezési vállalkozóval. Ő ajánlotta, hogy ha koporsót, fejfát, keresztet készítenének, arra lenne kereslet. Erre sem mondtak nemet, így hamarosan tele volt a pajta és az udvar frissen készült koporsókkal. Erre az üzletre alapították 1994- ben a BI’BOR-Fa Bt.-t, amibe Attila asztalosként dolgozó öccsét és annak barátját is bevették.....

Cikkünk teljes terjedelemben az 50 vállalkozás, 50 család, 50 történet című könyvben jelent meg.

ha kíváncsoi a milliárdos magyar középvállalkozások titkaira, keresse a könyvesboltokban, vagy rendelje meg a kiadótól, most extra kedvezménnyel.

 

Hirdetés átugrása →