Majd 100 éve indult hódító útjára a mai formájában játszott bridzs. Bár úri sportnak tartják, igazából csak négy ember és egy pakli kártya kell hozzá. Na meg, ha valaki magas szintre akar jutni, akkor rengeteg szabadidő és jó kombinatív készség. Milyen a hazai bridzsélet, mennyiben befolyásolta a járvány, és igaz-e, hogy aki tud bridzselni, az az élet más területein is jobban boldogul? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Járai Zsigmonddal, a Magyar Bridzs Szövetség elnökével és Talyigás Péter alelnökkel.
A magyar bridzs múlja méltán nevezhető dicsőnek, leginkább a második világháború előtti időszakban, hiszen ’34-ben és ’38-ban csapatban Európa-bajnokok voltunk, és van ebből az időből két Eb-ezüstünk is. A háború véget vetett az aranykorszaknak. Az ötvenes években betiltották a bridzset, mondván, hogy úri sport. A hatvanas években már engedélyezték, de komolyabb támogatást nem kapott. A korszak kedvenc szellemi sportja a sakk volt, Kádár János maga is sakkozott, na meg ez volt a szovjet minta is. Érdekesség, hogy ezzel szemben Lengyelországban, a kommunista érában is sok vezető politikus játszott, így nem véletlen, hogy komoly támogatást kaptak az ottani bridzselők, és remek eredményeket is értek el.
Mennyien bridzselnek ma Magyarországon? 400-500-ra tehető azoknak a szám, akiknek van a Magyar Bridzs Szövetség által kibocsátott versenyengedélyük. „Ők vehetnek részt a magyar bajnokságon – mondja Talyigás Péter, a szövetség alelnöke. – Ennél persze sokkal többen játszanak, a ma működő mintegy 30 bridzsklubnak a felmérések szerint 5-6 ezer látogatója lehet. A csak otthon játszók számát pedig több tízezerre becsüljük.”
A klubokban jellemzően heti menetrend van, és az adott napokon délután vagy este a játékosok 3-4 órás miniversenyeken mérik össze tudásukat. Az alelnöknek a nagyszülei is bridzseztek, édesapja ma is aktív játékos, így útja gyakorlatilag „elkerülhetetlen volt”. A családi minta általában is meghatározó, de emellett korábban a pezsgő egyetemi klubéletből nőtt ki egy-egy nagy bridzsező generáció. Ma már ez keményebb dió, magas a belépési küszöb, amikor a bridzs élvezettel űzhető, ellentétben például az összes számítógépes játékkal. A pókerbe is fejest lehet ugrani, a bridzsért azonban meg kell küzdeni – magyarázza a játék sajátosságát.
„Én a bátyámtól tanultam 16 éves koromban, utána családi körben játszottunk, meg a Közgázon, amikor oda jártam. Aztán klubokban, majd hat éve kezdtem versenyekre járni” – meséli Járai Zsigmond, a szövetség jelenlegi elnöke. „Egyedül nem lehet megélni ebben a játékban, kell egy jó partner, a siker a két játékos közötti összhangon múlik. De fontos, hogy a pár tagjai csak a bridzs nyelvén kommunikálhatnak egymással. Nem adhatnak egyéb információt” – mondja, hozzátéve, hogy ezért a komoly versenyeken fallal vannak elválasztva egymástól a párok tagjai, hogy ne is lássák egymást, ne tudjanak apró jelzéseket adni arcukkal.
Egy versenyen minden pár, illetve csapat azonos feltételekkel veszi fel a harcot. A partik során kezünkbe kerülő lapok erőssége, vagyis a szerencse semmiben nem befolyásolja az eredményességünket.
„A bridzs egy olyan kártyajáték, mely megköveteli a gyors, logikus gondolkodást, a jó memóriát, valamint folyamatosan döntésre készteti a játékosokat. De kell hozzá egy olyan tulajdonság is, hogy a játékos gyorsan elfelejtse az előző partikban elkövetett hibáit, és ne azon rágódjon, hogy mit rontott el” – avat be a részletekbe az elnök.
A versenybridzset egyébként időre játsszák. Általában két leosztást játszanak ugyanazzal az ellenféllel 15 perc alatt, majd az egyik pár átül egy másik asztalhoz.
Hogy mennyire állandóak a párok, az nagyon változó. Vannak, akik....
Cikkünk teljes terjedelemben a K&K Magazin tavaszi lapszámában jelent meg.
Keresse a nagyobb újságosoknál vagy fizessen elő, most extra kedvezménnyel.
