„Amikor az ember valami újat tervez, akkor elkezdenek alakulni körülötte az események” – kezdi a beszélgetést Kócsa László, a Chefparade alapítója és cégvezetője, aki eleinte látványfőzésre akart vállalkozást építeni, majd egy nemzetközi főzőiskola élén találta magát. Mint mondja, bár közgazdászdiplomát szerzett, sosem volt klasszikus értelemben vett közgazdász. Utazni és főzni viszont mindennél jobban szeretett, és úgy gondolta, elhozza Magyarországra a távoli nemzetek ízeit, hogy az emberek megismerjék a világ konyháit, és próba szerencse alapon, valamint némi üzleti tervezéssel megnyitotta Magyarország első főzőiskoláját, a Chefparadét. Ugyanis László tanítani is szeretett, ezt az igényét ötvözte az eredeti tervekkel. 2006-ot írunk, még ismeretlen fogalom volt Magyarországon a főzőkurzus, és a főzőiskolákról is legfeljebb a televíziós műsorokban esett szó. Hogy az emberek hétvégén főzőkurzusra menjenek? Ezt korábban senki nem gondolta. De Kócsa László látott benne fantáziát, és az ötlete hamarosan eléri a félmilliárdos profitot. Az üzleti érzékét igazolja, hogy ma három külön helyszínen várja a főzni vágyókat a Chefparade csapata. Egymást követik a kurzusok, amelyek az alapanyagokat, az ételkészítési technikákat vagy a nemzetközi konyhákat helyezik középpontba. Hamar beigazolódott: a magyarok nyitottak a külföldi kultúrákra, különösen, ha új ízekről van szó.

László aranyéveknek nevezi a nyitás utáni időszakot. „Kezdetben néhány oktató bevonásával én is tartottam a főzőkurzusokat a Páva utcai stúdióban, majd folyamatosan csatlakoztak újabb emberek, jelenleg húszan tanítanak nálunk. Van igen komoly referenciákkal büszkélkedő, valamint egyszerű hobbiszakács is. Van, aki hosszú évek óta tanít nálunk, és olyan is, aki nemrég kezdte. Az oktatók kiválasztása kulcsfontosságú, hiszen az ő személyiségük adja az adott kurzus esszenciáját.” A Chefparade munkatársai számára nincsenek nyelvi és szakmai követelmények, a lényeg, hogy velejéig ismerjék a saját nemzetük konyháját, és képesek legyenek átadni a hazai tanulóknak a gasztronómiai tudást, gyakran angolul kommunikálva. Ezt segíti az oktatói sztenderd, amelynek mentén vezetik az órákat, és amelyet László dolgozott ki a kezdetek kezdetén. A nyitás óta eltelt 17 évben a cégvezető is tart tanfolyamokat, főként az ázsiai vonalon – mint kiderül, ez áll a legközelebb a szívéhez, ahogy mondja, „Ázsia-mániás vagyok!”.

Távol-keleti gasztronómiai tanfolyamok mellett a palettán megtalálhatók közel-keleti, észak- és latin-amerikai, valamint európai tematikájú képzések is. A vendégek, a tanulók körében egyformán népszerűek a távoli és közeli országok ízei, László és a Chefparade pedig bátran nyit az újabb ismeretlen kultúrák felé.

Kevesen tudják, de a főzőfoglalkozásaik nagy része vállalati csapatépítések keretén zajlik. „Az indulással egy időben kezdtük építeni a céges szolgáltatást. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a bevételünk jelentős része ebből a kategóriából származik.” Minden, különböző célközönségnek szóló főzőprogramnál azonos a három alappillér. Az első az élményről szól, ami azt jelenti, hogy a résztvevők – mind az öt érzékszervüket használva – egyszerűen jól érzik magukat. A második a tanulás, amikor elsajátítanak egy technikát, trükköt, vagy tanulnak némi alapanyag-ismeretet. A harmadik az „együnk egy jót” faktor, a résztvevők együtt kóstolják meg a nap során készült fogásokat. Ez a hármas egység garantálja, hogy minden helyszínen – a Bécsi út mellett a Páva utcában és az etyeki Öreghegyen is üzemel Chefparade – sikerrel menjen a főzés.

„A kurzusra van úgy, hogy barátok jönnek, akik szeretnének új konyhai fortélyokat tanulni, de a legjellemzőbb, hogy párok érkeznek, és a hölgyeket a tanulás része vonzza, míg a férfiakat sokszor a kóstolás. A céges csapatépítőkön általában 20 fős csoportokkal dolgozunk, de van példa 6 és 100 fős oktatásra is” – magyarázza a cégvezető, majd hozzáteszi, nagyon büszkék arra, hogy a kurzusokra kezdők, valamint amatőr séfek mellett szakácstanulók is jelentkeznek. Elmondásuk szerint gyakran itt több gyakorlatot szereznek egy nap folyamán, mint az iskolában egy év alatt. Bár a Chefparade nem ad akkreditált képzést, sem közép- vagy felsőfokú tanulmányokat igazoló oklevelet, itt nem a papír számít, hanem az élmény, a főzés megélése és az elkészített étel élvezete. „Szavakkal nehéz leírni, hogy milyen jó hangulat kerekedik, amikor a kurzus végén minden résztvevő körbeüli az asztalt.”

A Chefparade jelenleg napi rendszerességgel tart kurzusokat mind a három helyszínen, és közben folyamatosan keresik az új konyhákat és ízeket, hogy még több színt hozzanak a kíváncsi magyaroknak. „Kétségkívül a magyar kultúra, a magyarok főzéshez való viszonya is hozzájárult a sikerhez. Nálunk jellemző, hogy az emberek szeretnek bevásárolni, a saját konyhájukban főznek, és szívesen teszik az asztalra a saját maguk által készített ételt. Londonban például nem biztos, hogy jól működne a Chefparade, mivel az emberek túlnyomó része nem főz, az órabér is magas, a lakbér miatt kevesek kiváltsága, hogy saját konyhát tartsanak fenn, ehelyett inkább étterembe járnak vagy házhoz szállítást kérnek – ja és az egész világ ott van 10 percre. Olaszországban sem biztos, hogy menne. Bár ott főznek az emberek – méghozzá nagyon sokan értik a dolgukat a konyhában –, nem elég nyitottak más nemzetek ételeivel szemben, tehát nem érdekelné a helyieket, hogy milyen ételekből áll az ázsiai konyha. Nálunk más a helyzet, mi nemcsak szeretünk főzni, és jókat enni, hanem kíváncsiak is vagyunk arra, hogy milyen más ízek vannak a magyar konyhán kívül” – összegzi László a siker egyik fontos összetevőjét, végül pedig büszkén megmutatja a Chefparade saját kiadású szakácskönyveit, amelyekben a világ receptjeit kínálják otthoni kísérletezésre. Ami pedig a középtávú terveket illeti, László és csapata nem készül forradalmi újításra, egyszerűen szeretnének még néhány kultúrát behozni és fenntartani a főzőkurzusok minőségét. Elvégre a cél továbbra is egy: ízt adni a mindennapoknak. Nem számít, hogy sós vagy édes, főtt vagy sült, vega vagy húsimádó, ünnepi vagy hétköznapi, nyugati vagy keleti, a lényeg, hogy mindenki élvezze!

Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállakozások című könyben jelent meg. Ha kíváncsi a könyvben szereplő közel 50 történetre, vegye meg, idén még extra kedvezménnyel.