Csúcsgasztronómia ázsiai infúzióval

Budán néhány hete nyitott egy laza fine dining étterem Huszár Krisztián séf vezetésével. Kíváncsiak voltunk, hogy Budapesten a jó néhány Michelin-csillagos hely mellett milyen utat tör magának az ázsiai és közép-európai konyha összegyúrásában már igen járatos séfikon.

A laza bárhangulatú, de igen kifinomult belső design a felfedezés és az ösztönös alkotás filozófiájával hívogatja az étterem vendégeit. A belső és külső megjelenésben is megfigyelhető egy kettősség, kívül visszafogottan világosra vakolt falak, muskátlis virágládák, míg belül sötétszürkére festett és egzóta faborítású vagy tükörcsíkos felületek, melyekbe ázsiai őserdők világát leképező üde zöld növények ereszkednek le a mennyezetről. A megvilágítás, a kaméleon-színváltós réz designevőeszközök, az üvegfal mögötti nyitott konyha mind-mind egy elképzelt távoli világ és a külső-belső valóság keverékei. Mindehhez sok-sok kortárs festmény, egyedi tervezésű bútorok jellemzik a belső teret.

 

A konyhában a napról napra való megújulás jellemzi az alapanyagok tiszteletére nagy hangsúlyt fektető séf munkáját. Az étlap ennek a változatosságnak, valamint a fine dining bisztró és bár egyvelegének megfelelően szűk kínálattal és szinte naponta változó ételekkel, mátrixszerűen összerakható fogásokat kínál. Három- és hatfogásos vacsoramenükből és à la carte fogásokat tartalmazó ebédmenüből választhatunk. Ott jártunkkor 4 előétel, 3 főétel 2 desszert volt az étlap kínálata, a háromfogásos menüért 9500, a négyfogásosért 12.000, az ötfogásosért 15.000, a hatfogásos ×séf ajánlatáért” 18.000 forintot kell fizetni. Lapunk szerzői egy három- és egy négyfogásos vacsoramenüt kóstolnak.

 

 

Rendelés

 

Libamáj kurkumás mandarinzselével, valamint Szent Jakab sashimi Rosscoff hagymával a két előétel. Utána egy ázsiai erőleves, a rámen következik házi gyoza gnocchival, a levesbe betétként a Kínából származó, de Japánban is őshonossá vált gombóc került egy hatalmas garnéla mellé. Vékony újhagymaszárszeletek- és korianderdíszítést kapott a leves.

 

A főételeink már kevésbé ázsiai, inkább erdélyi és mediterrán ízeket hoztak, egy faszénen sült vajpuha báránylapockát ettünk turbolyakrémmel és olívában sült céklával, valamint egy frittírozott királydurbincs halkülönlegesség volt burgonyahabbal és egy szépen megtermett kucsmagombával, néhány levélke thai spenóttal.

 

Mindkét desszertet kipróbáltuk, a csokoládés, mangós, mogyoróst és a turbolyás fehércsokoládét is. Desszertjeink a legújabb trendeknek megfelelően a tányér különböző részein kis halmokban vagy formákba öntve készített könnyű, habos édességek, igen gazdag íz- és színkombinációval, ehető virág- és egyéb díszekkel, láthatóan spontán kigondolva és elkészítve.

 

 

Vívódás

 

Az egész vacsora alatt kettősség vívódott bennem, nem tudtam eldönteni, hogy minőségi ételekből összerakott kortárs képzőművészeti utazáson veszek részt vagy gasztronómiai elemzésen, amely próbálja megfejteni az egyes összetevők eredetét és szerepét a kompozícióban. Egy komplett gasztroart kalandnak lehettünk tanúi az ételekben, de talán az étterem belső tereiben is.

 

Könnyű, minőségi kuriózum, művészileg magas szinten kidolgozva, ár-érték arányban talán a tálakon megjelenő mennyiségek miatt egy kicsit magasra árazva. A kiszolgálás kifogástalan, barátságos, könnyed, a ház saját készítésű, rusztikusan sötét, szinte fekete héjú kenyere első osztályú. Összességében egy könnyű kalandnak tekintem ezt a vacsorát, amit az ember többször kell hogy átéljen, mert a kaland összetevői mindig mások és mások.

 

 

Ajánlás

 

Hogy kinek ajánlom az éttermet? Hát, legfőképpen azoknak, akik szeretnek kísérletezés alanyaivá válni, akik szeretik a megszokottól eltérő ízek varázsát. Nem ajánlom a tartalmas, házias és hagyományos receptúra alapon készülő ételek kedvelőinek. Ők nagyot csalódnának. Könnyű, rövid üzleti ebédekre és baráti csevegésekhez kapcsolódó vacsorákra is kiváló a hely – egyedi atmoszférája és konyhája miatt.

Hirdetés átugrása →