Mivel a technológiai megoldásoknak köszönhetően szinte teljesen önállóan szerezhetünk szakmai ismereteket, nem beszélve arról, hogy a 21. századi felgyorsult világban hamar elévül a megszerzett tudás, az egyik ilyen kérdés, hogy megéri-e ilyen környezetben egyetemre járni? Használható lesz-e az ott megszerzett ismeret a munkaerőpiacon? Dr. Tóth Ágnes, a kiállításon szintén bemutatkozó Budapesti Metropolitan Egyetem elnök-vezérigazgatója azt mondja, az elmúlt években az intézmények szerepe teljesen megváltozott, a lexikális tudás átadása mellett ma már a készségfejlesztésen van a hangsúly.

A felsőoktatás jövőjét vizsgálva sokan arra a következtetésre juthatnak, hogy a későbbiekben egyre kevésbé lesz szükség a hagyományosan működő egyetemekre. 2022-ben tovább csökkent Magyarországon a felsőoktatásba jelentkezők száma.

A felsőoktatás iránti érdeklődést számos tényező befolyásolja, többek között a demográfiai okok, az aktuális követelmények vagy éppen a külföldi egyetemekre jelentkezők arányának növekedése.

De vajon mennyire állhat e mögött a felsőoktatás feleslegessé válása? Várható, hogy a technológiai vívmányok idővel átvegyék az egyetemek szerepét?

DIY szaktudás, avagy Google a barátunk

A Dimensional Research kutatása szerint egy év alatt globálisan több információ keletkezik, mint az elmúlt 5000 évben összesen. Ma már szinte bárminek utánajárhatunk az internet segítségével, és rengeteg szakmai anyaghoz és ismerethez férhetünk hozzá. Elméletileg minden adott, hogy önképző jelleggel elsajátítsunk egy szakmát – de valóban megkaphatjuk mindazt, amit egy egyetemi képzés nyújtana?

A Világgazdasági Fórum (WEF) riportja arra mutat rá, hogy az általános iskolai tanulmányaikat most megkezdő gyermekek 65 százaléka felnőtt korában olyan munkakörben dolgozik majd, ami jelenleg nem is létezik. A diákokat ma még fel nem talált technológiák használatára, valamint még fel nem ismert problémák megoldására kellene sikerrel felkészíteniük az intézményeknek.

„A technológia gyors fejlődése mellett ma már olyan készségekre van szükség, amelyek nehezen automatizálhatók, mint például az emberek irányítása, a kommunikáció, illetve a kreatív, kritikus gondolkodás. Azt kell megtanítani a hallgatóknak, hogy mit kezdjenek a rengeteg megszerzett információval és hogyan tudják hasznosítani mindazt. Ebben van az egyetemeknek elsődleges szerepe, a diákoknak pedig abban felelőssége, hogy felismerjék: a tanulás nem ér véget a diploma megszerzésével” – mondta el Dr. Tóth Ágnes, a Budapesti Metropolitan Egyetem elnök-vezérigazgatója.

A kampusz, az alkotó közösség helyszíne

Az egyetemek létjogosultságát erősíti, hogy az online oktatás lemorzsolódási mutatója jóval magasabb, mint a személyes jelenléttel zajló képzéseké: a résztvevők 90 százaléka nem fejezi be a virtuális térben zajló képzéseket. Tóth Ágnes úgy véli, az egyetemeknek olyan inspiráló közösségi tereket és lehetőségeket kell biztosítaniuk, ahol a hallgatók aktív alkotókká, az oktatók pedig mentorokká válnak, így az egyetemen egy alkotói közösség jöhet létre. A tanulás akkor a leghatékonyabb, ha élményeket, érzéseket vált ki, ebben pedig a közösségnek, a személyes jelenlétnek van meghatározó szerepe. Mindemellett az önismeret is döntő. A hallgatóknak már az egyetem elvégzése során tisztában kell lenniük saját erősségeikkel, hogy mely kompetenciáikra építhetnek és hogy mi az, amit igazán szenvedéllyel tudnak végezni, hiszen ez biztosítja hosszú távú helyüket a munkaerőpiacon.

Megéri tehát egyetemre járni?

Az egyetemi személyes, hosszú távon is jól kamatoztatható kapcsolatok, valamint az interaktív, mentorált munka olyan tényezők, amelyeket a technológia vívmányai aligha tudnak pótolni.

Az egyetemi tanulmányokra ezért Tóth Ágnes szerint sokkal inkább önismereti kirándulásként és énmárkaépítési folyamatként, mintsem a lexikális tudás forrásaként kell tekintenünk. A tanulmányok alatt kvázi gyakorló terepen tapasztalhatók meg azok a buktatók, nehézségek, amelyekkel a munka során találkozva akár éveket is eltölt egy kezdő szakember. A METU-n éppen ezért egy Magyarországon egyedülálló, ún. portfólió alapú képzési modellel támogatják a hallgatók önfejlesztési folyamatát: a fiatalok folyamatosan monitorozzák és naplózzák saját kompetenciáikat, projektjeiket, készségeiket, az egyetemről kilépve így egy teljes portfólióval a kezükben léphetnek a munkaerőpiacra, ami csak róluk szól.

„Óriási versenyelőnyt jelenthet, ha a hallgatók már az egyetemi évek alatt végigjárják szakmai önismereti útjukat. Így elkerülhető, hogy a számukra ideális szakterületet még évekig keresgéljék, vagy korán kiégjenek egy olyan területen, ami nem teljesen passzol hozzájuk. A képzési módszerünkkel hozzásegítjük a hallgatókat ahhoz, hogy hosszú távon is elégedettek legyenek szakmai útjukon – emiatt pedig határozottan érdemes egyetemre járni” – tette hozzá a vezető.