Több anekdota is kering arról, hogy a frissen meghúzott határ két oldalán rokonok, családtagok maradtak, igaz, ez nem az első világháború végén, hanem 1947 után fájhatott igazán, amikor a vasfüggöny meggátolta a kommunikációt és az utazást a szomszédos országokba. Így eshetett meg az is, hogy a családtagok szőlőművelés közben kiabáltak át a szomszédos országba, érdeklődve a nagymama egészségi állapotáról…

 

Határon innen és túl

 

Szerencsére napjainkban már nincs ilyen probléma, a határ nyitott, szabadon át lehet sétálni, biciklizni vagy autózni az egyik szőlőből a másikba, de az ültetvények állapotán és a turisztikai infrastruktúrán még meglátszik a kommunizmus öröksége! Magyarországon Felsőcsatár és Vaskeresztes települések tartoznak a hegyhez – vagy a hegy őhozzájuk. Előbbi közelében a Pinka patak csodás szurdokot vágva tör utat magának Magyarországra, a szurdokvölgy természetvédelmi terület és kijelölt kirándulóútvonal, érdemes felkeresni! Apropó Pinka: a legyező horgászat szerelmesei régóta ismerik domolykói miatt, de egyre gyakoribb a pisztráng is errefelé.

 

Vaskeresztesen található a magyar oldal egyetlen szállása, az Alpesi Fogadó. Fontos hely, az osztrák oldal árainak a töredékéért lehet itt megszállni és innen bebarangolni a vidéket, a határ másik oldalát is! Aki viszont itthon marad, annak ajánlom figyelmébe az ország egyik legismertebb műemléktemplomát Jákon, netán Szombathely felkeresését, ahol a Weöres Sándor Színház egyik darabja, A salemi boszorkányok a tavalyi évad egyik legnagyobb durranása lett. Országosan! Végül de nem utolsósorban: a Pinka mellett is érdemes kalandozni, horgászbottal a kézben felkeresni Pornóapátit, a vicces nevű magyar „szexfalut”, ahogy egy humorista mondta.

 

A túloldalon Németlövő (Deutsch Schützen) és Csejke (Eisenberg an der Pinka) tartoznak szorosabban a hegyhez, kevés látnivalóval, ám annál több borászattal! Igaz innen sem kell messszire menni, ha például az Almásy család borostáynkői (Bernstein) várára, a szalónai (Schlaining) várkastélyra vagy a vidék legszebb gótikus templomára vagyunk kíváncsiak Máriafalván (Mariasdorf).

 

Blaufränkisch, kékfrankos

 

No de miért is ajánlgatok én néhány apró falvat és egy jelentéktelen patakot egy domb két oldalán? A megfejtés természetesen a bor, méghozzá a vörösbor! Ha van Ausztriában fontos kékszőlőfajta, akkor az a Blaufränkisch, magyarul kékfrankos. Legalábbis Burgenlandban, máshol inkább a Zweigelt van többségben. Nos, Burgenland eredetileg (úgy 1000 évig) a Magyar Királyság része volt, magyarok, németek, horvátok és elvétve szlovákok, szlovének is lakták, a régió fővárosa pedig Ödenburg volt, a mai Sopron. Így a határok meghúzása után Burgenland főváros nélkül maradt. Ott maradtak viszont a szőlők! (Persze Sopron körül is, a város a mai napig a Kékfrankos Fővárosaként hirdeti magát!)

 

Az osztrák bormarketing-gépezetnek köszönhetően a Blaufränkisch mára osztrák kékszőlő fajtaként van elkönyvelve, holott Ausztriában 3000 hektáron termesztik, míg Magyarországon 7300 hektáron! Túl a rövidke gondolatébresztőn azért tegyük hozzá, az osztrák Blaufränkisch egységes stílusban, kommunikációban és így respektben, árban is jóval a magyar kékfrankos előtt áll.

 

Rokoni szálak

 

Míg a magyar Vas-hegyen jelenleg egyetlen borászat van talpon, a Garger Imréé, a hegy másik oldalán, látótávolságban az osztrák borászat csúcsát jelentő Wachter-Wiesler, Kopfensteiner, Krutzler borászatok találhatóak. A különbség, ha a borok minőségén nem érződik is, az árakban annál inkább! Míg egy Garger kékfrankost háromezer forint alatt lehet megvásárolni, addig egy jobb osztrák kékfrankosért bizony 45-50 eurót is elkérnek. Szerencsére megindult a közeledés a hegy két oldala között, mondhatnánk azt is, hogy összenő, ami összetartozik, hiszen a falvakban ma is rokonok élnek, másod- és harmadunokatestvérek, mint például Rainer Garger bécsből, a már említett Garger Imre unokatestvére, aki az emlegetett osztrák borászatokkal együttműködve, no meg Imre unokatestvérével közösen belevágott a Nador projektbe, ahol a magyarországi termőterületről származó borokat alkotnak és értékesítenek osztrák névvel, Bécsben. Méghozzá sikerrel!

 

Akinek van egy szabad hétvégéje, annak bátran ajánlom a Vas-hegyet mint úticélt, látogassák meg az említett borászatokat, csodálják meg a Pinka szurdokvölgyét, menjenek színházba Szombathelyen, egyenek egy jót az Eisenberg valamelyik éttermében, sétáljanak ki az osztrák oldalon lévő kilátóba, de mindenekelőtt igyanak sok jó kékfrankost a határ mindkét oldaláról. Bizton állítom, hogy a világ legjobb kékfrankosait kóstolják majd!

 

Garger Imre - Kékfrankos 2012

Izgalmas illat, telt, meleg, mégis elegáns, osztárkos stílus, sok gyümölccsel. Kóstolva is nagyon szép kivitelezés, szép savak, nagy test, sűrű szövet, szép tanninszerkezet. Hosszú lecsengés.

 

Garger Imre - Kékfrankos 2010

Kicsit „ázott” illat, eső utáni hegyoldal, szalma, virágok, gyógynövények, meggy. Közepes test, vibráló savak, izgalmas az egész bor, van benne valami visszafojtott magamutogató hajlam. Hosszú lecsengés. Wow!

 

Garger Imre - Kékfrankos 2007

Szép érettség az illatban, a gyümölcsösség már a háttérben, kevéske eperlekvár, mögötte fűszerek. Kóstolva közepes test, szép savak, az ízképben menta, csipetnyi ánizs, eperlekvár, balzsamecet. Gyönyörű állapotban van. Közepesnél hosszabb lecsengés, benne fűszerek és meggymag.

 

Nador - Voller Kékfrankos 2012

Szinte buja illat az előzőkhez képest, meleg karakter, érett gyümölcsösség, meggy, cseresznye, szilva. Kóstolva közepesnél nagyobb test, rengeteg gyümölcs, érett, zamatos, szuper savakkal. Nagyon-nagyon jól iható, a lecsengése pedig hosszú.

 

Nador - Kékfrankos 2009

Izgalmas illat szép érettséggel, ásványossággal, érett gyümölcsökkel, érlelt lekvárral, hitlerszalonnával. Kóstolva nagy test, közepes savak, a tanninok is nagyon rendben vannak. Az ízképben a gyümölcsök dominálnak, eper, meggy, cseresznye, ribizli, fűszerekkel a háttérben, olyan, mintha a tanninok mostanra simultak volna be. Mintha most lépett volna be a felnőttkorba. Hosszú, csodás állapotban van most.