Tetszik vagy sem, a szabadidőjárművek az automobil eddigi evolúciójának csúcspontját képviselik. Magas építésmódjukból eredően könnyű be- és kiszállást, egyenesebb üléshelyzetet, ezáltal jó helykihasználást és kedvező körkörös kilátást kínálnak, az emelt hasmagasság a parkolásban és kátyúleküzdésben jelent segítséget, így városban és rövidebb távokon ideális eszközei a mobilitásnak. Hosszabb utazásokra ugyan nagyobb homlokfelületükből adódó fokozott légellenállásuk és az emelt tömegközéppontból adódó imbolygási hajlamuk miatt nem optimálisak, de kit érdekel, ha hallatlanul látványosak, erőt sugárzóak és fiatalosak: nem véletlenül váltak divatossá a világ minden pontján a terepjárókat idéző alkatú személygépkocsik. A crossoverek szegmense feltartóztathatatlan ütemben fejlődik, jelenleg az európai eladások negyedét teszik ki, növekedésük üteme sokszorosan meghaladja a piac általános fejlődését.

 

Az is igaz persze, hogy mindez akkor érvényes, ha egy kalap alá vesszük az összes ilyen formátumú típust. Valójában az Európában jelenleg kapható, mintegy száz crossover modell ugyanúgy több méretosztályra, prémium- és tömegpiaci szegmensekre oszlik, mint a hagyományos sedanok, kombik piaca. Az óvilág sajátságos igényei miatt elsősorban a kompakt és szubkompakt (városi) szabadidőjárművek dominálnak az eladásokban, de ahogy az egyelőre még csak tanulmány formájában létező, de hamarosan szériagyártásban is megjelenő BMW X7 vagy a már kapható Bentley Bentayga is mutatja, ebben a műfajban is létezik kereslet a szürreálisan nagy és drága modellekre.

 

Városi szabadidő-járművek

 

Bár még tartják magukat az emelt hasú személygépkocsiként megvalósított félszerzetek, az utóbbi években robbanásszerű növekedésnek indult a négy méternél alig nagyobb, nagy ritkán annál is kisebb (például: a mindössze 3,7 méteres Suzuki Ignis) crossoverek csoportja. A fiatal vásárlóknak, családalapítás előtt állóknak szánt modelleknél érvényesül a merész, olykor bohókás formatervezés, a tervezők kiélhetik kreatív, kísérletező hajlamaikat – gondoljunk csak az olyan, még kemencemeleg újdonságokra, mint a Citroën C3 Aircross, a Kia Stonic, a Hyundai Kona, a Seat Arona vagy a Volkswagen T-Roc. A méretbeli korlátok miatt ebben a szegmensben persze olykor a praktikum áldozatául esik a dizájnnak, ám ez a legritkább esetben tántorítja el a vásárlókat. A Toyota CH-R például korlátozott helykínálata ellenére az eggyel nagyobb, kompakt szabadidőjárművekhez mérhető darabszámban talál gazdára az európai piacokon, helyet követelve magának az élmezőnyben a Nissan Qashqai, a Ford Kuga, a Renault Kadjar, a Peugeot 3008 és a Seat Ateca között.

 

A prémium gyártók ma még nem igazán fedezték fel maguknak ezt a parányi géposztályt, csupán az Audi Q2 és a Jeep Renegade képviseli a fényűzést a szegmensben, bár hamarosan érkezik a Lexus UX. Pedig jobban tennék a többiek, ha összeszednék magukat: olyan mértékű növekedést prognosztizálnak ugyanis ennek a kategóriának, hogy a gyáraknak érdemes lehet akár egynél több vasat is a tűzben tartaniuk. Így érkezett az Opel Mokka X mellé a gyakorlatilag azonos méretű, de eltérő karakterű Crossland X, és ezért fejlesztette ki a Kia a Soul mellé a már említett Stonicot. Sőt: a Kia ugyanide, a kategória legfelső peremére pozícionálta első, kizárólag részben vagy teljesen elektromos meghajtással kapható modelljét. A lépcsőzetesen bevezetésre kerülő hibrid, hálózatról tölthető vagy akkumulátoros elektromos kivitelű Niro már csak formátumánál fogva is nagyobb piaci sikerre számíthat, mint rokona, az egyébként szakmai díjak sorát learató, de szokványos kompakt ferdehátúként tálalt Hyundai Ioniq.

 

Kompakt szabadidőjárművek

 

Nagyítóval keresve sem találunk jelentősnek mondható gyártót, amely ne képviseltetné magát ebben a nagyságrendileg 4,3-4,6 méteres karosszériahossz közé eső kategóriában. Ma még ezek adják az eladások legjavát, de az előrejelzések szerint fél évtizeden belül városi kistestvéreik fogják uralni a kontinens piacát. Addig sem lustálkodnak azonban a mérnökök: idén új vagy megújult modellel rukkolt elő a Honda (CR-V), az Opel (Grandland X), a Mazda (CX-5), a Dacia (Duster), a Mitsubishi (Eclipse Cross), és még folytathatnánk…

 

Ebben a méretosztályban indul be a mozgolódás a prémium gyártók soraiban is: az Audi Q3, a BMW X1 és a Mercedes GLA mellé olyan izgalmas újdonságok érkeztek, mint a Mini Countryman, de még inkább a Jaguar E-Pace és a Volvo XC40. Utóbbi a svéd márkára egykor jellemző szögletességet hozza vissza újraértelmezett formában, és a brit sportmárka eddigi legapróbb produktumával együtt jól példázza, miért is olyan vonzóak a prémium crossoverek a vásárlók körében: kényelmi és biztonsági szolgáltatásaikat nem is egy, hanem akár két szegmenssel feljebb lévő testvéreiktől öröklik meg, miközben remekül parkolhatók és pakolhatók.

 

Középkategória

 

Európában ez a méretsáv honosította meg annak idején a szabadidőjármű műfaját. A lefelé bővülő piaci kínálat miatt egyre inkább a perifériára szorulnak a tömeggyártók modelljei, bár ha valaki nagy vontatóképességű, mégis elfogadható költségekkel üzemeltethető típus keres, itt érdemes szétnéznie – nem véletlenül nyerte meg a lakókocsizással foglalkozó brit Caravan Club idei év autója szavazását a Skoda Kodiaq. A cseh óriás három üléssoros kivitelben is megvásárolható; a rokon Volkswagen Tiguan új, hétszemélyes Allspace kivitelének megjelenése is azt mutatja, hogy ez a felfelé lépés mentheti meg az elnéptelenedéstől a kategóriát. Nem fenyegeti ilyen veszély a prémium SUV-ok középosztályát; az új generációs Volvo XC60 és BMW X3 garantálja a szegmens szükséges vérfrissítését.

 

Felső- és luxuskategória

 

Idén a crossovertagadók talán utolsó végvára, a Ferrari is elesett, hamarosan bemutatkozik a maranellói szupersportmárka első emelt hasú típusa. Ez egyáltalán nem meglepő ugyanakkor annak fényében, hogy nemsokára a Lamborghini és a Rolls-Royce is csatlakozik a luxus szabadidőjárművek gyártóinak illusztris társaságához, amelynek tagja az Aston Martin, az Alfa Romeo, a Maserati és a Bentley is. Ezek a modellek persze egzotikumok maradnak azon a piacon, amelyet az Audi Q7, a BMW X5 és a Mercedes GLE uralnak, állandó aggodalomban a Jaguar F-Pace, a Volvo XC90 és a Lexus RX erőteljes offenzívája miatt.

 

Terepjárók

 

A szabadidőjárművek méretbeli osztályozására merőlegesen egy másik elválasztó vonalat is húzhatunk, amelynek egyik oldalán a személyautós jegyeket hordozó modellek, a másikon pedig azok a típusok helyezkednek el, amelyek terepalkalmassága valódinak mondható. Legyen szó a parányi Suzuki Jimnyről, az exkluzív Toyota Land Cruiserről vagy a Land Rover / Range Rover modellcsokor gyakorlatilag bármelyik tagjáról – de tekinthetjük a Mercedes G-osztályt vagy a Jeep Wranglert is –, ezek a gyártmányok legalább olyan magabiztosan (némelyikük jóval otthonosabban) mozognak sárban és meredélyen, mint aszfaltúton, és hitelesebben mutatnak poros-piszkosan, mint csillogóra polírozva.

 

Crossover vagy szabadidőjármű?

 

A témában nagyobb hagyományokkal rendelkező észak-amerikai piacon a szabadidőjárművek (sports utility vehicle, SUV) klasszikusan alvázas felépítésűek, míg a crossoverek (határon átlépő, több kategóriára kiterjedő) jellemzően kisebb, önhordó karosszériás modellek. Európában túlnyomórészt utóbbiak dominálnak, ennek ellenére ma még nálunk is elterjedtebb a szabadidőjármű elnevezés. Magyarul nevezhetjük őket hobbiterepjárónak, városi terepjárónak.