A Szabó család neve évtizedek óta összeforrt az Esztergomi Szerszámgépgyárral. A felszámolástól harmadik generációs interjúalanyom nagyapja, Szabó Máté Zoltán mentette meg a céget, megvásárolta azt, majd egészen 2016-ig vezette is. A ma főként Strigonként ismert társaság továbbra is száz százalékban családi tulajdonban van, és ma már a harmadik generáció három képviselője is bekapcsolódott a vállalat életébe.
Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállalkozások című könyvben jelent meg. Ha kíváncsi a több közel félszáz történetre rendelje meg most a könyvet.
A történet megközelítőleg 100 éve kezdődött, ekkor kezdte meg a működését az Esztergomi Szerszámgépgyár. Sok mindennel foglalkoztak, rövid ideig még hadiüzemként is működött a gyár, de aztán letisztult a profil, maradt a gépgyártás. „Nagyapám, Szabó Máté Zoltán gépészmérnökként került a gyárba a 60-as években, és ahogy múltak az évek, lépkedett előre a ranglétrán, majd főmérnök lett. A 90-es években a rendszerváltoztatást követően a cég felszámolásra volt ítélve, senki sem akarta életben tartani csak ő. Sikerült megvennie a gyárat, és lépésről lépésre átalakítani, hogy megtalálja a helyét a verseny és a piac világában. Megteremtette a modernkori vállalat alapjait, és legendává vált mind a cégben, mind a családban, ő 2016-ig vezette a gyárat – mesél a kezdetekről Szabó Gergely, aki már a harmadik generációt képviseli testvéreivel a vállalatban.
Azóta eltelt 30 év, és ami változatlan, hogy továbbra is 100 százalékban családi tulajdonban van a társaság. De sok minden jelentősen megváltozott. Sikeresen kiépítették a három egymáshoz jól kapcsolódó divíziót: gépgyártás, forgácsolás, hegesztés. Mindegyiknek megvan a maga fontos szerepe a cég életében. Talán a legfontosabb a gépgyártás. Több mint 60 éve terveznek és készítenek szerszámgépeket. Mára piacvezető tudásra és tapasztalatra tettek szert. Olyan fejlesztéseken dolgoznak, amelyekkel gyorsabb, minőségibb és költséghatékonyabb munkát tudnak végezni a vevőik, az általuk gyártott szerszámgépekkel. Főként nagy méretű portálmaró gépek gyártásával foglalkoznak. Ezek hatalmas, akár 6 méter széles és 25 méter hosszú gépek is lehetnek, amelyeket a hajóipar, a turbinagyártók, a darugyártók és más nagy méretű fémtermékek megmunkálásával foglalkozó cégek vásárolnak.
Egyedi méretű és bonyolultságú terméket gyártanak, Magyarországon nincs is konkurensük. „Európában természetesen vannak hasonló profilú nagy gépgyártók, de ennek a terméknek jócskán van piaca. Igyekszünk a minőségben és az árban is jobbnak lenni, mint a konkurencia” – mondja Gergely. A gépeket megtervezik, legyártják, szétszerelve el is szállítják a megrendelőnek, összeszerelik, beüzemelik. Egy-egy ilyen gép ára egyébként nagy beruházásnak tekinthető, a konkurenseknél egy nagyobb gép ára több millió eurós beruházással jár. Jelenleg nagyjából 110 munkavállaló dolgozik a négy ipari csarnokban, és az éves bevételük eléri az 1,8 milliárd forintot.
Az elmúlt években két nagy méretű ipari csarnokot is építettek, az egyikben csak a hegesztők dolgoznak, a másikban a gépgyártással összefüggő új szereldei egység kapott helyet. Bár ez egy nagyon beruházásigényes tevékenység, tőkebevonás nem volt, és ebben nem is gondolkoznak. Inkább próbálják a pályázatok adta lehetőségeket optimálisan kihasználni, jó pár kutatás-fejlesztést segítő és beruházást támogató pályázaton indultak. A megfontolt hozzáállást jól mutatják, Gergő szavai: „a bankhitellel próbálunk csínján bánni, nem mondom, hogy nem volt, és azt se, hogy nem lesz, de nem szeretnénk túlvállalni magunkat semmilyen tekintetben.”
Hogy melyik volt a legnehezebb időszak a 30 év alatt? „Általános piaci kihívások gyakran vannak, ilyen volt a Covid ideje, vagy éppen a mostani háborús időszak és az energiaválság. De igazából két időszak volt fordulópont a cég életében. Az egyik a 90-es években, amikor megélték a szocializmusból a piacgazdaságra való átmenetet, a másik pedig a generációváltás idején, amikor édesapám nehéz időszakban vette át a céget 2016-ban.” A családi összetartás és egymás támogatása szerencsére átsegítette a céget ezeken az éveken is.
Gergelyék hárman vannak testvérek, és ma már mindannyian a gyárban dolgoznak. „Gyerekkorunktól mindig csináltunk valamit a cégben, volt, hogy festettünk, kertészkedtünk, vagy éppen megjavítottunk ezt-azt. De gépszerelőként is igyekeztük ellesni a szakma minden csínját-bínját, fontos volt, hogy megismerjünk minden folyamatot.” Gergely közgazdász, a marketing- és a salesterületen tevékenykedik, egyik testvére, aki szintén közgazdász, a pénzügyi területet irányítja, míg a harmadik jogi végzettséggel a vállalat ügyvédje, ő is egy fontos szereplője a cégnek.
Nagyon jó főnökünk és vezetőnk van édesapám személyében. Ő gépészmérnök, több mint két évtizede itt dolgozik. A kereskedelmi osztályon kezdett, majd lett annak a vezetője. A vérében van az üzlet, emellett megvan benne a mérnöki, szakmai tudás is. Mindhármunkkal igyekszik mindent megbeszélni, és csapatban dolgozni. Bár nincs napirenden a második generációváltás, ha egyszer eljön az ideje, azon is dolgozunk, hogy ne érjen se minket, se a céget villámcsapásként– vélekedik. Az egyes részterületek vezetőivel tartott megbeszélések mellett bevezettek egy hármas meetinget is, ahol édesapjuk és a két testvér vesz részt. Minden pénteken átbeszélik, mik voltak a fontos történések azon a héten, milyen megoldások születtek, mik a fontos célok következő hétre. „A kommunikáció nagy kulcs, fontos, hogy mind a hárman tudjunk mindenről.”
Szerinte ha az ember a családtagjaival dolgozik együtt, az lehet áldás vagy átok, de náluk egyértelműen az utóbbi. Az azért néha nekik is okoz problémát, hogy nehezen választják külön a munkát és a családi ügyeket. „Van, hogy a családi találkozókon, ebédeken is a cég, a gyár a téma. Azért a bátyám feleségének és a barátnőknek van, hogy nehéz megélni, hogy sokszor a gyár az első” – mondja. A tavaly egyébként megkapták a K&H csoport családi vállalatok kiválósági díját is a sikeres generációváltás kategóriában.
A legnagyobb kihívást számukra is, hasonlóan sok magyar vállalathoz, a megfelelő munkaerő megtalálása és megtartása jelenti. Szinte minden területre folyamatosan keresnek dolgozókat. „Ez elengedhetetlen a növekedéshez, fejlődéshez” – mondja. Tartós megoldást jelenthet, ha létrejön a Strigon oktatási központ, ennek elindításán is erősen dolgoznak.
Hogy milyen középtávú terveik vannak? „Abból hál’ istennek van elég.” A gépgyártás területén a legmerészebbek, szeretnének az európai piacon meghatározó gépgyártóvá válni, emellett a többi divíziót is növelni. Ezzel pedig növelni az export arányát is, amely ma minden divíziót együtt nézve nagyjából 50 százalékos. „Emellett nagy tervünk a Strigon alapítvány létrehozása. Fontosnak tartjuk ugyanis a társadalmi szolidaritást. Az egész család kötődik Esztergomhoz, mindegyikünk itt lakik, igyekszünk elsősorban a helyi társadalmat segíteni, visszaadni nekik valamit és segíteni az arra érdemeseket” – tette hozzá.
Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállalkozások című könyvben jelent meg. Ha kíváncsi a több közel félszáz történetre rendelje meg most a könyvet.