Csempézett házfalak, meredek, macskaköves utcák, egyedi közlekedési eszközök, lenyűgöző méretű látványosságok, kiváló ételek-italok, hajnalig tartó nyüzsgés – ezek fogadják a kontinentális Európa legnyugatibb fővárosába érkezőt.

Magyar munka

Az ismerkedést ajánlott az Elevador Santa Justa ikonikus felvonójának tetejéről kezdeni. (Elevador több is található a városban, de a Glória és a Lavra fogaskerekűként kapaszkodik fel a meredek utcákra.) A lenyűgöző acélszerkezet felső szintjén körpanorámában szemlélhetjük meg az örökmozgó Lisszabon központját: az elegáns, kávéházaktól és boltoktól hemzsegő Chiadót, valamint a Baixát. Utóbbit könnyen felismerhetjük mérnöki pontossággal tervezett városszerkezetéről – ez a rész ugyanis 1755-ben teljesen leégett, és az országot irányító Pombal márki parancsára számos neves építész vett részt az újjáépítésben. Köztük volt a magyar Mardell Károly (Carlos Mardel), aki nemcsak itt vállalt komoly szerepet, hanem a külvárosban húzódó monumentális Aqueduto das Aguas Livres, vagyis a „szabad vizek vezetéke” is az ő nevéhez fűződik.

A magasból szintén jól kivehető a Champs-Elysées mintájára készült Avenida da Liberdade széles sugárútja, amely luxusszállodákat és -butikokat is rejt. A Szent György vár uralta Alfama negyed viszont középkorias hangulatáról, szűk és kanyargós utcáiról ismerszik meg. Ennek felfedezésére a legalkalmasabb közlekedési eszköz a városrészen végighaladó 28-as villamos, amely az évek során az egyik legkedveltebb attrakcióvá vált.

3+1 óceán

Lisszabont meredek utcái és az ezeken közlekedő, említett fogaskerekűi okán előszeretettel hasonlítják San Franciscóhoz is – a párhuzamot erősíti a Golden Gate-hez hasonlatos Október 25. híd, amelynek vörös függőszerkezete a város egyik szimbólumává vált. A híd túloldalán pedig egy újabb ismert alkotást, a Rio de Janeiro-i Krisztus-szobor testvérét találjuk, amely kilátó és kegyhely is. A város másik ikonikus hídja, a Vasco da Gama pedig 17 kilométeres hosszával átadásakor, 1998-ban rögtön Európa leghosszabb hídjaként került be a köztudatba. Lábánál találjuk az ugyanabban az évben a lisszaboni világkiállításra épült városrészt, amely ma bevásárlóközpontnak, kiállító- és sportcsarnoknak, valamint a legnagyobb beltéri akváriumként szintén kontinensrekordot felállító Oceanariumnak ad otthon. Itt két emelet magasságú üvegfalon keresztül szemlélhető meg több ezernyi tengeri lény élete, az akvárium négy sarkában pedig a „négy óceán” (az Atlanti-, a Csendes- és az Indiai- mellett a Jeges-tenger) állatvilága fogad.

Bár Lisszabonnak saját tengerpartja nincs (tőle alig pár kilométerre, a szinte egybenőtt Cascais és Estoril üdülővárosokban viszont igencsak lenyűgöző formában találunk), a felfedezések kora mégis komoly nyomot hagyott életében – építészetében. A tengeri motívumokat felvonultató manuelin stílus számos remekműve lelhető fel a városban, a leghíresebb a világörökség részévé választott Jeromos Kolostor, amely épp a monumentális Felfedezők Emlékműve és az ikonikus Belém Torony mellett tekinthető meg. Egy másik portugál jellegzetesség, a csempeművészet remekeit (azulejo) pedig a városban mindenfelé, modern és ódon házak falán, de még a metrómegállókban is megcsodálhatjuk.

Felfedezők tőkehala

Ha ki szeretnénk próbálni, hogy mit is evett Vasco da Gama vagy a Jóreménység-fokát megkerülő Bartolomeu Dias, kérjünk bármelyik utunkba kerülő étteremben „bacalhaut”, vagyis tőkehalat, számtalan változatban készítik. A portugálok nemzeti étele nem itt őshonos, az Északi-tengerről szállítják sózva-szárítva, épp olyan formában, ahogy az a 15. században a portugál hajósok egyetlen eltartható élelmiszer-tartalékaként érkezett, és lehetővé tette a világ körüli utazásokat.

Lisszabon legismertebb desszertje, az omlós levelestészta-kosárban sült tejszínkrém csak „szülőhelyén”, a Jeromos Kolostor melletti cukrászdában hívható Pastel de Belémnek (belémi süteménynek), máshol a neve Pastel de Nata (tejszínes sütemény). És érdemes megkóstolni a tengeri ételeket, a helyi zöldségleveseket, a különleges húsos fogásokat, a mandulás édességeket vagy épp a helyi sajtos süteményeket, amelyekhez biztosan jól csúszik a tipikus portugál „zöld” vagyis még fiatal, szén-dioxiddal dúsított bor. A cukrászdákban pedig számtalan verzióban készülő kávékat, az éjfél és napkelte között telt házzal üzemelő bárokban vagy a melankolikus, egyedi portugál zenei műfaj, a fado hallgatása közben kiváló helyi borfajtákat, portóit vagy törkölypálinkát kóstolhatunk.

Lisszaboni árak

Metró/villamos/buszjegy: 1,40 euró

Napijegy: 6 euró

Taxi: alaptarifa: 2 euró, kilométerdíj 0,5 euró körül (este 9 és reggel 6 óra között éjszakai felárat számolnak)

Reptéri transzfer taxival: nagyjából 15 euró (de a repülőtérről metróval is eljuthatunk a város számos pontjára)

Háromcsillagos szállodai szoba a belvárosban, főszezonban: 80 eurótól

Négycsillagos szállodai szoba a belvárosban, főszezonban: 90 eurótól

Háromfogásos vacsora, két fő részére, középkategóriás étteremben: 30 eurótól

Tippek utazóknak

• Lisszabonba Budapestről egyedül a Wizz Air közlekedik, hetente négy alkalommal (hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap) indulnak a gépek, délután fél ötkor. Más időpontokban számos légitársaság kínál átszállással járatokat.
• A város tömegközlekedése kiváló, metróval, busszal, villamossal gyakorlatilag bárhova könnyen és olcsón el lehet jutni. Az autóbérlés csak a komoly helyismerettel rendelkezők, illetve az innen más városokba utazók számára javasolt.
• Lisszabon biztonságos város, de azért nem árt vigyázni értékeinkre, főleg éjszaka.
• A városból érdemes kimozdulni is: a tengerparti Estoril és Cascais, valamint a világörökségi védettséget élvező Sintra, a portugál királyok nyári rezidenciája nagyjából 40 perc alatt elérhető a belvárosból, vonattal és HÉV-vel.
• A helyiek zömében jól beszélnek angolul, de mindenképpen megpróbálnak a külföldiekkel kommunikálni.