Barta Attila Békéscsabán járt egészségügyi szakközépiskolába, 1990-94 között, és plusz egy év volt a mentő szakápolói képzés. Meghajtották, voltak nulladik órák, semmi ének-zene, rajz, cserében viszont nehéz volt a kórtan és anatómia. „Az biztos volt, hogy az egészségügyben nem akartam továbbtanulni, szűk három évet mentőztem, Békéscsabán, Gyomaendrődön, Pesten, Szigetszentmiklóson” – emlékszik vissza.

Nem volt túl nagy a fizetés 1995-ben a mentőknél, 250 órával mindössze tízezer forint, így mellette elkezdett másodállásban kereskedni. Ismert a mentőknél olyat, aki biztosítási ügynök volt másodállásban. 24 órás volt a szolgálat, utána 2 szabadnap következett, tehát az idejébe belefért. Miután kialudta magát, indult pénzt keresni.

Hátizsákos kezdet

Egyik ismerőse autóillatosítókat kezdett gyártani, ő meg, nosza, belepakolta a hátizsákba, és járta az autósboltokat, benzinkutakat, ABC-ket, papír-írószer boltokat. „Sok helyen nem kellett a portékám, de egyszer sem volt megalázó, ahogyan kidobtak – meséli –, 20 éves fiatalember voltam, mindent kibírtam volna. Nemhogy elvették volna a kedvemet a kereskedelemtől, inkább erősítették, sőt máig tartó jó kapcsolatokra tettem szert. Nemrég járt nálam üzleti ügyben valaki Nagykanizsáról, még a hátizsákos időből.”

A motorizáció nála egy Simson robogóval kezdődött, majd amikor azt eladta ötvenezer forintért, ugyanennyit kért kölcsön mentős kollégájától, hogy vegyen egy majdnem lyukas padlólemezű Nissan Cherryt. Azt később elcserélte egy megbízhatatlan dízel Fiat Regattára – azzal mindig az autószerelő előtt parkolt, ha nem indult volna, ne kelljen messziről tolni.

Egy idő után elkezdte keresni, mit lehetne még forgalmazni az autóillatosítók mellett. A szegedi Szecolor boltjában inkább hűtőszagtalanítót vettek volna. A következő boltban megkérdezte, árulnak-e hűtőszagtalanítót, volt nekik. Megnézte a gyártóját és miután az egész országot járta, amikor útba esett, bement hozzájuk, és vett tőlük 200 darabot. Utána már kétféle árut kínált, a legnagyobb vevőknek, a háztartási boltoknak is kellett a hűtőszagtalanító. Az autós boltoknak meg autósampon, majd következett a WC-illatosító és így, sorban…

„Mentőzni hivatás – mondja –, nagyon szerettem, néha munkaruhára költöttem a kereskedelemben megszerzett pénzt. De később döntési helyzetbe kerültem, mind több cég termékét kezdtem el forgalmazni, ehhez már főállás és teljes munkaidő kellett. 1998. október 20-án megalapítottam máig működő cégemet, a Hungarofresh Bt.-t.”

Lengyel és magyar

A következő évben a Budapesti Nemzetközi Vásáron rátalált egy lengyel cég magyar forgalmazójára, szép és jó árui voltak háztartás-vegyipari kategóriában, gyorsan megállapodott velük, hogy az ő terméküket is forgalmazni fogja. Vett egy 3,5 tonnás Renault Mastert, bepolcozta, és kvázi mozgó boltként működött. A hétvége az adminisztrációé, az ügyintézésé volt, hétköznap járta az országot. Öt részre osztotta, öthetente elölről kezdte. Olyan hosszúak voltak az utak, hogy nem volt érdemes visszamenni, olcsón aludt, felfedezte a falusi turizmus „félcsillagos” szállásait.

„POL-HUN volt a lengyel cég neve, a tulajdonosa, Andrzej Bielski Kecskeméten dolgozott, és nagyon szépen beszélt magyarul, a mai napig jó barátságban vagyok vele. Ők úgy kezdték, hogy egy kispolskit Magyarországon telepakoltak WC-illatosítókkal, és azt vitték Lengyelországba eladni. A történetben először itt hangzik el Florin neve, történetesen az árut akkor éppen ez a cég gyártotta. „Annyira ment a bolt, hogy Lengyelországban csináltak egy gyárat, amikor én találkoztam velük, akkor már sok szép termékük volt.”

Egy idő után már Barta Attila volt a legjelentősebb partnerük, így 2000-ben Kecskemétre költözött és bevásárolta magát .....

Cikkünk teljes terjedelemben a K&K Magazin őszi lapszámában jelent meg.

Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő: