Tartós csökkenés a vendéglátóhelyek számában

A koronavírus-járvány, majd az azt követő energiaválság sok vendéglátóhely működését ellehetetlenítette, ami tömeges bezárásokhoz vezetett. 2025 végén Magyarországon 41 852 vendéglátóhely működött, ami jelentős visszaesést jelent a korábbi évekhez képest. 2019-ben még 51 ezret meghaladó egységet tartottak nyilván, így hat év alatt több mint 9 ezerrel csökkent a számuk (18%-os csökkenést jelentve). A visszaesés különösen a kereskedelmi vendéglátóhelyeket érintette. Ezen belül az italüzletek, kávézók, valamint a zenés-táncos szórakozóhelyek száma ugyanezen időszak alatt 35%-kal csökkent. Az éttermek, büfék és gyorséttermek körében 16%-os, míg a cukrászdák esetében 8%-os mérséklődés volt tapasztalható.

A vendéglátóhelyek számának csökkenése országos jelenség, ugyanakkor területileg eltérő mértékben jelentkezett. Budapesten 2019 és 2025 között 20%-kal esett vissza az egységek száma (az utóbbi két évben azonban már csak 2%-os volt a csökkenés). Hasonló mértékű csökkenés figyelhető meg az Észak-Alföld régióban is, ahol szintén 20%-os mérséklődés volt tapasztalható; illetve Közép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon, Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön is. Bár minden régióban csökkent a vendéglátóhelyek száma, a visszaesés Nyugat-Dunántúlon volt a legmérsékeltebb, ahol 14%-os csökkenést regisztráltak.

A csökkenés nem csupán nagyvárosi jelenség, hanem a kisebb településeken is erőteljes, sőt a kevésbé frekventált térségekben működő vállalkozások jóval sérülékenyebbek a költségsokkokkal és a keresletingadozásokkal szemben. Ez arra utal, hogy a szektor problémái nem kizárólag keresleti, hanem strukturális jellegűek is.

Nincs valós növekedés a forgalomban

A vállalkozásszám csökkenésével párhuzamosan a vendéglátás reálforgalma 2019 és 2025 között mindössze 1,4%-kal nőtt, ami gyakorlatilag stagnálásnak tekinthető. A havi volumenindexek alakulása alapján a pandémiát követően ugyan jelentős visszapattanás következett be, azonban a kedvező tendencia nem bizonyult tartósnak: az energiaválság és a romló makrogazdasági környezet hatására a növekedési dinamika még ugyanazon év második felében megtorpant és 2022 végétől a növekedés ütem tovább lassult. A forgalom azóta is egy viszonylag szűk sávban ingadozik.

Összességében a szektor növekedése ebben az időszakban inkább árvezérelt, mintsem volumenalapú volt. A vendéglátás árdinamikáját és költségszerkezetét döntően az élelmiszerárak, a bérköltségek és az energiaárak határozzák meg. Az élelmiszer-infláció év/év növekedése 2022–2023-ban meghaladta a 25%-ot. Ezt követően az élelmiszerárak növekedési üteme jelentősen mérséklődött, és 2024–2025-re évi 3–5% közötti, a korábbi évekre jellemző, szintre tért vissza. Miközben a vendéglátásban foglalkoztatottak átlagkeresetének növekedése ugyanezen időszakban tartósan kétszámjegyű maradt. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi átlagkeresete 2019 és 2025 között több mint kétszeresére emelkedett, ami jelentős költségnövekedést eredményezett a munkaintenzív ágazatban.

Az energiaárak esetében a költségnyomás még markánsabb volt. A nem lakossági villamosenergia-ár éves átlagos növekedése 2022-ben elérte a 86%-ot, míg a földgázé a 145%-ot. Bár 2023-ban az árnövekedés üteme mérséklődött, de az energiaárak továbbra is jelentősen meghaladták a korábbi évek szintjét. Mindez jelentős nyomást helyez a vendéglátó vállalkozások működésére, mivel az energiafelhasználás a konyhai technológiák, a hűtés, a fűtés és a légtechnikai rendszerek révén meghatározó költségelemet jelent.

Az élelmiszer-, bér- és energiaköltségek egyidejű emelkedése jelentős költségsokkot okozott a vendéglátó vállalkozások számára. Mindez arra utal, hogy a vendéglátásban megfigyelhető áremelkedés jelentős része költségoldali kényszerekből fakadt. Ennek következtében az árak növekedése inkább a megnövekedett inputköltségek részleges vagy teljes áthárításaként értelmezhető, semmint a kereslet tartós és számottevő erősödésének jeleként.

Az ágazatban működő cégek adatai alapján is jól érzékelhető a szektor válság utáni kilábalási pályája és a jelenlegi működési környezet jövedelmezőségi problémái.

Különösen a kisebb, alacsony tőkeerejű vállalkozások sérülékenyek. A szektorban hagyományosan magas a kisvállalkozások aránya, amelyek kitettebbek a piaci sokkoknak. Az említett költségoldali nyomás az utóbbi években tartósnak bizonyult, ami a jövedelmezőség ingadozásában és romló pályán is visszaköszönt. A vendéglátóhelyek ezt részben áremelésekkel igyekeztek kompenzálni, azonban ez csak korlátozott mértékben tudta ellensúlyozni a növekvő költségeket, és egyben hozzájárult a kereslet visszafogottságához is, spirális lejtmenetet okozva.

A legfrissebb időszakban az OPTEN adatok alapján profitráta növekedési üteme érdemben lelassult (-1,2 és -2% között mozgott az év/év változás). Az elmúlt három évben a személyi jellegű ráfordítások tartósan emelkedő pályán mozogtak (év/év változás 1,2-1,6%), ami tovább erősíti a költségoldali nyomást, és szűkíti a vállalkozások jövedelmezőségét, ami így továbbra sem stabil, és erősen kitett a költségnövekedésnek és a keresleti bizonytalanságoknak.

A vendéglátóhelyek számának csökkenése mögötti okok                                                                                                                                      

A vendéglátóhelyek tömeges bezárása mögött a fent említett okokon túl az alábbi, sokszor egymással összefüggő indokok állnak:

• Területi egyenlőtlenségek erősödése: A fogyasztás egyre inkább a nagyvárosokban és turisztikai központokban koncentrálódik, miközben a vidéki vendéglátóhelyek piaca beszűkül. A falusi turizmus erősödése érdemeben segíthetne ezen a problémán. A magyar turizmus erősen koncentrált, különösen a külföldi vendégek esetében. A KSH adatai alapján Budapest az összes vendégéjszaka mintegy 40%-át adja, ugyanakkor a nemzetközi turizmusban még hangsúlyosabb a szerepe: a külföldi vendégek vendégéjszakáinak közel fele–kétharmada a fővárosban realizálódik. A regionális különbségek erősödnek, és a vidéki vendéglátóhelyek helyzete differenciálódik: egyes kiemelt turisztikai térségek (pl. Balaton, fürdővárosok) növekednek, míg más periférikus régiók piaca beszűkül.
• Demográfiai folyamatok: A népesség csökkenése és elöregedése különösen a kisebb településeken szűkíti a helyi keresletet. Az idősebb lakosság kevésbé jár étterembe, míg a fiatalabb, mobil rétegek gyakran nagyobb városokban élnek.
• Fogyasztási szokások átalakulása: Nő az igény a házhoz rendelésre, az ételkiszállításra és a gyors, kényelmi megoldásokra. Ez a klasszikus éttermi modell helyett platform-alapú, gyakran koncentráltabb piacot eredményez. Azok a szereplők, akik nem tudnak csatlakozni az online rendelési platformokhoz, vagy nem hatékonyan használják ezeket, versenyhátrányba kerülnek. Nemzetközi összehasonlításban azonban az figyelhető meg, hogy az ételkiszállítás térnyerése nem elsősorban a vendéglátóhelyek számának általános visszaesését, hanem a piac szerkezeti átalakulását okozza. Európában a kiszállítás és takeaway iránti kereslet tartós növekedése mellett több országban – különösen a fejlettebb piacon, például az Egyesült Királyságban – csökken a hagyományos, helyben fogyasztásra épülő éttermek forgalma és látogatottsága. Ugyanakkor más városokban (pl. Párizs, Madrid vagy Varsó) a platformok új keresletet generálnak, növelve az éttermek értékesítését.
• Munkaerőhiány: A szektor régóta küzd a képzett munkaerő hiányával, amit a magyarok külföldön történő munkavállalása tovább súlyosbít. 15–20 ezerrel kevesebb munkavállaló dolgozik az ágazatban, mint COVID előtt. Az egész évben nyitva tartó budapesti és forgalmas vidéki éttermek stabilabb munkát de alacsonyabb, nettó 400–800 ezer forintos fizetést kínálnak. A szezonális éttermek viszont ennél gyakran több százezer forinttal magasabb bérekkel csábítják át a dolgozókat. A jövőben tovább ronthatja a helyzetet a harmadik országbeli vendégmunkások esetleges korlátozása, amely tovább erősödő munkaerőhiányhoz és akár további bezárásokhoz vezethet. A pontos létszám nem ismert, de nagyságrendileg több ezer főre tehető azon vendégmunkások száma, akik az utóbbi időben egyre nagyobb számban jelentek meg a turizmusban és vendéglátásban.
• Alkoholfogyasztás visszaszorulása: Magyarországon a fiatalok alkoholfogyasztási mintái illeszkednek az európai trendekhez: a 15–29 éves korosztályban az alkoholt egyáltalán nem fogyasztók aránya meghaladja az uniós átlagot, miközben a rendszeres, napi fogyasztás gyakorlatilag marginális. A fogyasztás döntően heti vagy havi gyakoriságú, ami arra utal, hogy az alkoholfogyasztás szerepe a fiatalok életében visszaszorul, és inkább alkalmi jellegűvé válik. Ez a változás hosszabb távon a klasszikus kocsmák és bárok keresletének mérséklődéséhez, illetve a vendéglátóipar szerkezetének átalakulásához vezethet.

A 2025-ös adatok alapján a magyar vendéglátóipar egyértelműen átalakulási szakaszban volt. A vendéglátóhelyek számának csökkenése nem pusztán ciklikus jelenség, hanem mélyebb strukturális változásokra utalt. A vendéglátás elmúlt éveit nem valódi növekedés, hanem alapvetően árvezérelt alkalmazkodás jellemezte. A szektor teljesítményét a költségnyomás és a visszafogott kereslet határozta meg, mely miatt a piaci koncentráció erősödött és a nem profitábilisan működő szereplők kiszorultak a piacról. A várhatóan javuló gazdasági környezet és a fogyasztói bizalom erősödése mindenesetre kedvező alapot teremthet ehhez.