A magyarországi mező- és erdőgazdálkodási területek több mint 40 százalékát bérleményként művelik, a szántó esetében pedig még ennél is magasabb arányban: 55 százalékát. Mivel a földbérbeadás több tízezer embert érint, fontos kérdés, hogyan alakulnak a bérleti díjak, és a szerződések megkötésekor, megújításakor mire érdemes figyelni.

Mint Sáhó Ákos, az Agrotax Kft. ügyvezetője a K&K kérdésére elmondta, jellemző átlagárról csak két művelési ág, a szántó, illetve a gyep és rét esetében beszélhetünk. A bérleti szerződések több mint 90 százalékában ugyanis ez a két művelési ág szerepel. Az erdő és a gyümölcsös súlya marginális, így ez utóbbiaknál a bérleti díj átlaga nehezen értelmezhető, a díjak jellemzően erőteljesen függenek egyedi tényezőktől. Jól megfigyelhető tendencia, hogy a földárak és a földbérleti díjak alakulása erősen korrelál egymással, igaz, az utóbbi években a bérleti díj növekedése elmaradt a földárak növekedésétől.

Milyen, mekkora, hol?

A szántó esetében az átlagos hektáronkénti bérleti díj a 2020-as adatok alapján 75 ezer forintra tehető (gyep, rét esetében 35 ezer forint hektáronként a jellemző átlagos bérleti díj), de ezen belül meglehetősen nagy a szórás. Egy-egy terület esetében a magasabb termőképesség nemcsak a földárakban, hanem a bérleti díjakban is tükröződik.

Ugyanígy fontos a terület megközelíthetősége és nagysága, egy hektár alatti területek például nem művelhetők gazdaságosan így ezek bérbevétele csak a szomszédos területek bérlői, tulajdonosai számára jöhet szóba. 20-30 hektár pedig az a méretnagyság, amely magasabb hektáronkénti árakat indukál, hiszen egy ekkora egybefüggő terület már a távolabbi gazdálkodók számára is gazdaságosan megművelhető.

Magyarországon belül egyébként a regionális különbségek a bérleti díjaknál is jelentősek – hasonlóan a földárakhoz: a Dél-Alföldön, Hajdú-Bihar és Tolna megyében a 2020-as átlagos bérleti díj meghaladta a 80 ezer forintot, ezzel szemben Észak-Magyarországon és Vas, Zala, valamint Veszprém megyében az átlagnál alacsonyabbak a bérleti díjak.

Öttől húszig

Sáhó Ákos tapasztalatai szerint a bérleti szerződések megkötése vagy meghosszabbítása esetén egyre általánosabb, hogy a bérbe adó és a bérbe vevő hektáronkénti árban állapodik meg. Korábban jellemző volt, hogy terményben, elsősorban  étkezési búzában kötötték a szerződéseket, és elszámoláskor a tőzsdei árat vették alapul a szerződéseknél, de ez kezd kimenni a divatból. Magyarországon a búza vagy éppen a kukorica tőzsdei ára ugyanis jegyzés hiányában egyre kevésbé releváns.

A bérleti szerződéseket jellemzően legalább öt évre kötik, hiszen az adózási szabályok szerint az ilyen hosszúságú szerződések esetében a kapott bérleti díj után a bérbe adónak nem kell személyi jövedelemadót fizetnie. A leggyakoribb egyébként az öt- és a tízéves szerződés, míg a leghosszabb a húszéves, a földtörvény alapján ennél hosszabb időszakra nem lehet szerződni.

Elektronikus közzététel

Akinek mostanában jár le a földbérleti szerződése annak fontos tisztában lennie azzal is, hogy a földeladáshoz hasonlóan az új bérleti szerződéseket is ki kell függesztenie a helyi jegyzőnek 15 napra. Természetesen ma már ez is elektronikus közzétételt jelent, a //hirdetmeny.magyarorszag.hu oldalon bárki megnézheti az éppen aktuális közzétételeket. A közzététel pedig azért szükséges, hogy az  előhaszonbérleti jogosultak élhessenek ezzel a jogukkal. Ez azt jelenti, hogy változatlan feltételekkel ők léphetnek be bérlőként az eredeti szerződésbe. Előbérleti jog illeti meg például nemcsak a helyben lakót, de emellett a tulajdonostársat, a „volt haszonbérlőt”, a családi vállalkozást, de azt is, aki öntözésfejlesztési beruházást valósít meg az adott területen.

Nagyok az árkülönbségek az Európai Unióban

A termőföld árát sok tényező befolyásolja: a földrajzi elhelyezkedés és az éghajlat, a lokális termelési tényezők (talajminőség, földfelszín, csatornázás), a nemzeti szabályozás (külföldiek tulajdonszerzési joga), valamint a kereslet és a kínálat. Emiatt nagyon eltérők a termőföldárak az Európai Unió tagállamaiban. Míg Észtországban háromezer euró/hektár, addig Hollandiában 70 ezer euró/hektár volt a szántó átlagára 2018-ban. A rendelkezésre álló adatok alapján 2011 és 2018 között a legnagyobb mértékben Csehországban (négyszeresére), Romániában, Litvániában és Észtországban (háromszorosára), Bulgáriában, Magyarországon és Lengyelországban (kétszeresére) emelkedett a szántó ára. A többi tagállamban kisebb mértékű volt a drágulás.

Tolna, Szabolcs, Hajdú

A KSH még csak a 2019-es összefoglalót tette közzé a földárakról és -bérleti díjakról. Eszerint minden megyében növekedett a szántó éves bérleti díja az előző évhez képest, a megyék többségében 5% felett volt a növekedés, csak Fejér és Komárom-Esztergom megye maradt 5 százalék alatt. Sok helyen azonban meghaladta a díjemelkedés a 10 százalékot, a legdinamikusabb a következő megyékben volt: Békés (10%), Bács-Kiskun (11%), Heves (12%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (13%). 2019-ben a szántó éves bérleti díja Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében volt a legmagasabb, mindhárom megyében elérte a 80.000 forintot hektáronként. Ezzel szemben Nógrád, Veszprém, Pest és Heves megyében 45.000 forintnál kevesebbet kellett fizetni egy hektár szántóföld használatáért. Egy hektár szántó éves bérleti díja a vételár 3,8%-a volt 2019-ben. Ez az arány 2010-től 2016-ig folyamatosan csökkent, 2017-től 3,7–3,9% körül ingadozott.